Paksi Hírnök, 2008 (17. évfolyam, 1-24. szám)
2008-07-04 / 13. szám
Paksi Hírnök 18 2008. július 4. Híres paksiak, paksi hírességek Mihály István A két háború közti Magyarország közismert és népszerű slágerszövegeinek, filmforgatókönyvek írójának, kabarészerzőjének nevét mára alig, dalait azonban még mindig sokan ismerik. Közülük a legnépszerűbbeket mind a mai napig dúdolni is tudnánk: Oda vagyok Magáért..., Almaimban valahol..., Köszönöm, hogy imádott,... vagy a Hippolit, a lakáj c. fdm slágere, a Pá, kis aranyom, pá!. Ahogy Nemeskürty István írta róluk a Mindig az a perc c. kötet előszavában: „Ez már persze nem is irodalomtörténet, de vajon nem költészet-e mégis? Hány embert vigasztal, hány embernek töltötte, tölti be életét szelíd örömmel? ... Életműve a magyar filmtörténet örök értéke marad.” Mihály István az 1920-as évek közepétől mintegy ötven fdm forgatókönyvírójaként is ismertté vált, a legnépszerűbbek voltak ezek közül a Lila akác (nemrég volt látható az M2 csatorna délutáni műsorán), a Papucshős, melynek címszerepét Kabos Gyula játszotta. Kabarétréfái kötetben is megjelentek, több színdarabot is írt, a pesti Új Színházban 130-szor játszották legsikeresebb darabját: Béla, aki 26 éves c. drámáját. Mihály István (Merkler Istvánként anyakönyvezték, egy írótól akkoriban elvárták, hogy magyarosítsa a nevét), Budapesten született, 1892. június 28-án, apja Merkler Ignác orvos, egyetemi magántanár volt, aki fia születése előtt egy hónappal meghalt. Édesanyja, Glück Szerén férje halála után nyolc évvel feleségül ment unokatestvéréhez, Glück Jakabhoz, akit 1907 táján ügyésszé neveztek ki Pakson. A család megközelítőleg tíz évig élt városunkban. Mihály Istvánt serdülőkora, felnőttkorának, de írói pályájának kezdete is városunkhoz kötötte. A kereskedelmi főiskola elvégzése után (leginkább német nyelvtudásának tökéletesítése miatt) 1909 novemberétől 1910 áprilisáig Bécsben volt gyakornok, majd Pakson kezdett el dolgozni a Szekszárdi Takarékpénztár Paksi Fiókjának tisztviselőjeként. Fia, Merkler András, aki megírta élettörténetét, apja irodalmi hagyatékában megtalálta azokat a korabeli paksi újságokat, amelyekben apja versei, írásai megjelentek (Dunaföldvár és Paks Vidéke, 1912. IX. 1.). A korabeli híradások szerint 1913-ban fellépett egy paksi műkedvelő színi előadásban: A mumus c. francia darabban is. 1918-ban már a budapesti Hitelbank helyettes főpénztárosi állásából állt fel, s határozta el, hogy ezután írásainak honoráriumából fog élni. Hamarosan kinevezték a Royal Orfeum művészeti igazgatójának, s a filmgyártás is egyre sűrűbben foglalkoztatta, eleinte a némafilmek feliratozásával majd forgatókönyvek írásával. 1924-ben megnősült, felesége Feuermann Valéria, a Belvárosi Színház kezdő színésznője volt, két fiuk született, András és Péter (ők Merkler néven, hiszen az apjuk hivatalos névváltoztatását a Belügyminisztérium a zsidótörvények miatt nem engedélyezte). 1930-tól 1932-ig Berlinben dolgozott, majd visszatért Budapestre, s a korabeli magyar filmszakma jelentős és sikeres alkotója lett mint forgatókönyvíró, dramaturg vagy a filmslágerek szerzője. Verseinek zenéjét a korszak legnépszerűbb dalszerzői írták: Eisemann Mihály, Fényes Szabolcs, Buday Dénes, Zerkovitz Béla és mások. 1938-tól a zsidótörvények korlátozásai miatt mások neve alatt írt, amíg lehetett, aztán 1944 októberében városvédelmi munkaszolgálatra vitték. Csoportjukat november 28-án nyugat felé indították. Társaival együtt Bruck an der Leithaban (Királyhidán) érte a halál 1945. február 23-án. Barátjának még lediktálta utolsó versét, a Brucki álmot, melyben családjáról és Pestről álmodozott, s másnapra meghalt. Sírja feltehetően Bruck osztrák kisváros temetőjében van, ott, ahol a fej fa felirata: 60 unbekannten Israeliten (60 ismeretlen izraelita). Forrás: Bencze Barnabás szóbeli közlései; Merkler András: Mindig az a perc... Válogatás Mihály István műveiből, Bp. 1994.; Merkler András: És pereg a vásznon az ostoba film... Bp. 2007.; Új Magyar Életrajzi Lexikon, IV. k Bp. 2002.; Magyar Színházművészeti Lexikon (http.V/mek. oszk.hu); Újvári Péter: Magyar Zsidó Lexikon (http:// www.zsidlex. extra, hu) Kernné Magda Irén Tehetségesek, fiatalok Katz Fruzsina A Katz család legfiatalabb tagja, Fruzsina a Bezerédj Általános Iskola nyolcadik osztályos tanulója. Öt éve citerázik a Pro Artis művészeti iskolában, a hangszer és a népzene, az éneklés világa közel áll hozzá. Tanára, Lehőcz Józsefné szerint tehetséges és szorgalmas növendék, jó előadói készséggel. Könnyen megtanult a citerán játszani, a hangszert a két év szolfézs előképzés után választotta az iskola egykori hangszerbemutatóján. Fruzsi már akkor elhatározta, hogy bekerül a Kalinkó együttesbe, ezért keményen dolgozott. Most harmadik éve az együttes tagja, és immár szólóénekese is. A tanárnő és a növendék is említi Juhász Kittit, aki a hangszeren és az éneklésben is sokat segített, a duó éneklések húzóerőt jelentettek Fruzsinának. Komoly sikerekkel zárta az elmúlt tanévet, Várdombon a Megyei Cinege Madár Népzenei Versenyen bejutott a gálára, ahol a fellépés volt a nyertesek jutalma, nem a helyezések. Budapesten a Fehér Galamb Országos Népzenei Versenyen pedig szintén a legjobbak között végzett, így előadása CD-re kerül. A művészeti iskola háziversenyén második helyen végzett, a tanévzárón igazgatói dicséretben részesült. A reál tárgyakat kedveli inkább, a matematika, a kémia a kedvencek, a továbbtanulást is ezen a pályán képzeli el. De bárhová is kerül, amíg csak teheti, visszajárna az együttesbe, a csapatért, az éneklésért. A szereplésekre mindig elkísérik szülei, akik teljes odaadással segítik és támogatják lányukat, és az együttes körüli teendőkben is számíthatnak rájuk. Fruzsina szabadidejében sportol, kézműveskedik, de igazi hobbija a hangszere és az éneklés.-bézsé-
