Paksi Hírnök, 2008 (17. évfolyam, 1-24. szám)
2008-07-04 / 13. szám
2008. július 4. 19 Paksi Hírnök GYURI LETETTE A TOLLAT Bár nem saját ötlet alapján, hanem egy rokon javaslatára jelentkezett az ESZI gépésztechnikus szakára, és az iskolában olyan időszak is volt, amikor minden mást szívesebben csinált volna, Szász Tibor ma már biztos benne, jó választás volt, amikor az atomerőmű felé vette az irányt. Pálfáról, majd’ kitűnő eredménnyel érkezett az ESZI-be Szász Tibor, és sokként élte meg, amikor kézhez kapta hármasnál alig jobb bizonyítványát. Érettségiig 4,6- ra tornázta fel az eredményt a benne munkáló versenyszellem és megfelelni vágyás miatt. 91-ben érettségizett, majd elszegődött az atomerőműbe, ahol több státuszt betöltött már. Mostani munkáját - technológusként dolgozik - szereti, mert kiváló kollégái vannak, nem kell váltóműszakban dolgoznia, és az előzőekhez képest több kreativitást igényel. Nem csak a munkájával, jelenlegi életével is elégedett. Álszent, aki azt állítja, a pénz nem boldogít. Önmagában valóban nem, de a pénztelenség, a bizonytalanság könnyen boldogtalanná tesz, vallja. Úgy gondolja, annyi pénzre igenis szükség van, amennyi a normál élethez, azaz ételre, italra, fűtésre, ilyesmikre kell, vagyis, hogy ne legyenek napi gondjai az embernek. A többi múlik magán az emberen. - Ma én sem fogadnék a régi önmagámra - jegyzi meg. Hozzáteszi, téved, aki azt hiszi, hogy nagy lábon él, de sokkal többet ért el, mint, amit valaha gondolt. Paks egyik legszebb környékén, kertes házban lakik, kedves szomszédokkal, barátokkal körülvéve.- A feleségem elvisel és támogat, pedig ez nem mindig könnyű. A gyermekeim Pakson is kitűnően teljesítenek, felnéznek rám, egészségesek vagyunk, a munkámat megbecsülik, kívánhatnék ennél többet? - kérdezi. Az út egyébként nem volt könnyű idáig. Tibor úgy gondolja, a falun felnövő gyerekek hátrányból indulnak, tudásbéli lemaradásukat esetenként szocializációs hiányosságok tetézik. Ő ezt meg „megfejelte” egy korán jött apasággal, húszéves sem volt, amikor kiderült, gyermeke lesz. Úgy döntött, feleségül veszi menyasszonyát, ezzel egy család eltartásának gondját vette a vállára, lemondott a főiskoláról illetve sok másról, ami fiatalságával járt volna. — Valójában nem fogtam fel, de éreztem, hogy ez a döntés meghatározó lesz egész életemre - fogalmaz. Nem rejti véka alá, hogy hosszú ideig nyomasztotta mindez, hiszen így utólag tudja, hogy komoly kapcsolatra sem volt érett, nemhogy házasságra. Ezt akkor is érezte, de aztán előtört benne a konokság, és eldöntötte, megmutatja a világnak. Megmutatja, hogy ebben a többszörösen is nehezített helyzetben igenis jó férj és jó apa lesz. Maximalizmusából adódóan sokat konfrontálódott, sokáig azt hitte, hogy neki kell megváltani a világot. Ma már tudja, hogy ez nem így van, de az alázatot és céltudatosságot most is fontosnak tartja. Ezért munka mellett ugyan, de a főiskola is összejött végül. Rossz - és magyarokra jellemző - tulajdonság szerinte az elégedetlenség és a negatív gondolkodás. Ma úgy gondolja, nincsenek problémák, csak megoldatlan feladatok. Arra is rájött, hogy lazítani is kell, úgy, hogy próbál faragni az önmagával és másokkal szembeni elvárásokból. Ezért az idén megengedtek maguknak egy rég áhított nyaralást, amely feledhetetlenre sikerült. Szeretne többet megismerni a világból, ami nem feltétlenül külföldi utazásokat jelent, hiszen eddig is Magyarországon nyaraltak, s rendre jól érezték magukat. Álmai között szerepel a motorozás, de addig sem tölti ábrándozással az életét, hiszen - mint mondja - egy sor dolog örömet okoz neki. Itt a családra és a barátokra gondol elsősorban, de ott van még egy nagy szerelem, a foci is: ennek köszönhetően tudja megőrizni kondiját, és néhány barátot is a sportnak köszönhet. Végül pedig Hektor, a boxer, aki kajlaságból jelesre, jól neveltségből „kissé” rosszabbra vizsgázott, amikor a gazdája büszkélkedett vele. Vida Tünde Az a három év, mikor Tibor a Paksi Hírnöknél dolgozott, bepillantást engedett számára az újságírás világába. Érdekes embereket ismert meg, és exhibicionizmusát is kiélhette. Nemrég lezárta ugyan életének ezt a szakaszát, de szívesen idézi fel az emlékeket és büszke arra a néhány írásra, még ha nem is voltak tökéletesek. „Gyuri” letette a pennát. Fotó: Molnár Gyula
