Paksi Hírnök, 2008 (17. évfolyam, 1-24. szám)
2008-07-04 / 13. szám
2008. július 4. 13 Paksi Hírnök Kalandvágy és elégedetlenség A fentiek vezérelték elsősorban Müller Ákost, mikor úgy döntött, Belgiumba megy szerencsét próbálni. Széles baráti körét és családját hagyta itt a 28 éves fiatalember, mikor az elmúlt év őszén elutazott.- Itthon már fojtogatott a munkahely légköre, a megalázó fizetések, úgy éreztem, nem becsülik meg a munkámat... Már régóta akartam külföldön dolgozni, de tavaly októberben a kollegáimmal az interneten találtuk ezt a belgiumi lehetőséget, amellyel azonnal éltünk is. Három hetünk volt, hogy felszámoljunk magunk mögött mindent, hogy elintézzük az utazáshoz szükséges papírokat, felmondjunk a munkahelyünkön, hogy közöljük a családtagjainkkal, hogy pár évre külföldre utazunk, a barátainkkal, hogy nem járhatunk össze minden hétvégén... A családom nehezen fogadta, édesanyámmal és nővéremmel azóta is van, hogy naponta többször is beszélek, interneten, telefonon keresztül is tartjuk a kapcsolatot, és 2-3 havonta hazautazom. Emellett nagyon sok barát, családtag járt már itt nálam, most is épp egy nagyobb vendéghullám közepén vagyok... Ákos radiológus anyagvizsgálóként dolgozik a G&G International üzemében, ahol kőolaj- és földgáztartályokat gyártanak az Egyesült Államokba és főként a Közel-Keletre. Ezek hegesztési varratait és az alapanyagokat vizsgálja. Sokat dolgozik, mint mondja, itt tényleg „dübörög a gazdaság”. Számos kapu, új lehetőség tárul fel előtte munkája során. Két kollégájával, akikkel a belgiumi munkára pályázott, együtt lakik Willebroek-ben, félúton Brüsszel és Antwerpen között. A munkahelye is itt van. Megkönnyítette az elszakadást, hogy nem egyedül kellett otthagynia Paksot. Honvágya is egyre kevésbé van már, ehhez természetesen hozzásegíti, hogy mindennapos a kapcsolata az itthoniakkal.- Ha valaki Magyarországról ide érkezik, úgy érezheti, hogy egy időgépből szállt ki, ami a jövőbe repítette. A különbség a két ország között valójában nem 20, hanem 120 év, most itt az Európai Unió szívében első sorból látom, hogy ez a különbség percről percre nő, és nem csökken... Itt Belgiumban más az életszínvonal, nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak az emberek, jobban élnek. Otthon csak életben hagyják az emberek nagyobb hányadát - itt viszont élni is hagyják őket... Itt is léteznek különböző társadalmi rétegek, de kontrasztjuk nem olyan erős, mint Magyarországon. Nem azzal törődnek, hogy a másik mit csinál, vagy, hogy miből tudják befizetni a csekkeket, hanem, hogy hova menjenek el nyaralni. A legnagyobb problémát az emberek fejében látom, ott kellene először rendet tenni otthon...- Ha holnap vissza kellene utaznom Magyarországra, akkor is azt mondanám, hogy megérte kijönni. Az életmód színvonalas, az emberek kedvesek... Persze, hazamenni is mindig jó érzés, rengeteg barát és szerető család fogad. Őket is nehéz mindig újra hátrahagyni... Sólya Emma Jól vizsgázott a szakképző iskola Lezajlottak az első érettségi vizsgák az I. István Szakképzőben. Közepes átlaggal végeztek a fiatalok, s ami megnyugvással tölti el az intézmény igazgatóját: bukás nem volt. Új típusú, számítógépen kiállított bizonyítványát tizenhét végzős vehette át a vizsgaelnöktől. Mittler József rámutatott, nem csak a diákok vizsgáztak, hanem pedagógusaik is, hiszen a tantestület is most esett át a tűzkeresztségen. Fegyelmezetten, probléma nélkül zajlott az érettségi, akadt nem egy, mások számára példaként állítható felelet, összegezte a vizsgaelnök. Czethoffer Gyuláné elmondta, a most érettségizők zöme nem búcsúzik az iskolától, még egy év vár rájuk, hogy megkapják CAD-CAM informatikus technikus bizonyítványukat. Az igazgató hozzátette, hat éve fogalmazódott meg az érettségit adó képzés bevezetésének gondolata. Akkor gépész-informatikus szakot hirdettek meg, de ez kikerült az OKJ-s jegyzékből, így váltottak CADCAM informatikus képzésre. Ez egy igen keresett szakma, szögezi le az iskolavezető. A tapasztalatok jók, a kezdetek óta minden évben elindították a képzést. - Nem veszszük el a gimnázium és az ESZI kenyerét, bár kétségtelen, hogy egyre nagyobb a verseny a tanulókért - fogalmazott Czethoffer Gyuláné. Az ő képzésük célja - mint mondta - olyan szakemberek nevelése, akik nem elégszenek meg szakmával, érettségit is szeretnének, de nem a továbbtanulás a céljuk. A szakképzés fontossága a pedagógus szerint egyébként egyre nő, s különösen nagy szükség van a műszaki területen végzettekre, még a felsőoktatásban is bővül a keretszám, míg a humán szakmák visszaszorulnak. Az I. István Szakképző Iskola számos hiányszakmában képez szakembereket. Éppen ezért pályázhat eszközbeszerzésre. Újabban ugyanis azok az iskolák tehetik meg ezt, amelyek a szakemberhiány pótlására rendezkedtek be. A biritói iskolában több ilyen szakma is van, így például a lakatos, hegesztő és asztalos. Az itt végzett növendékeknek éppen ezért jó esélyük van az elhelyezkedésre, összegzi az iskolavezető. Vida Tünde
