Paksi Hírnök, 2008 (17. évfolyam, 1-24. szám)

2008-06-06 / 11. szám

Paksi Hírnök 18 2008. június 6. Híres paksiak, paksi hírességek Singer Israel Sorozatom rendszeres olvasói városunk szülöttei között meg­ismerhették már több tudós egyházi férfiú életútját, adósa vagyok azonban a neves zsidó rabbi és pedagógus, Singer Israel pályaképének bemutatá­sával. Nevét és alkotói pályá­ját először Szinnyei József emliti, de több más lexikon is ismerteti. Singer Israel, ma úgy monda­nánk, értelmiségi család legki­sebb gyermekeként született Pakson, 1828-ban. Szülei mindkét ágon híres, iskolate­remtő rabbicsaládból származ­tak, s természetes volt, hogy gyermekeiket taníttatták, az apa Singer Aser tanító Pakson, anyja Spitzer Fanny volt, a bonyhádi rabbi leánya. Iskolá­it a paksi, majd a pápai rabbi vezetésével kezdte, s a híres jesivákban, Szentgyörgyön, Lackenbachban és Nikols­­burgban folytatta, eztán pedig a csehországi Brünnben (Bmóban) a műegyetemen ke­reskedelmi könyvelői szakké­pesítést szerzett 1850-ben. (Önéletrajzi írásából tudható, hogy tanulmányai anyagi tá­mogatásában jelentős része volt nővérének, Sárának, aki Pakson élt, és Rabinek Mór fe­lesége volt.) Bár kitűnő eredménnyel dip­lomázott, hithű, ortodox zsi­dóként szakmájában a szom­bati munkarend miatt nem tu­dott képzettségének megfele­lő állást találni, ezért beirat­kozott a tanítóképző intézet­be, ahol tanári képesítést szer­zett a cseh, francia és olasz nyelv és irodalom tanítására. Csak érdekességként emli­­tem, hogy a tanári képesítését különféle tanfolyamok elvég­zésével egészítette ki, s okle­velet szerzett a siketnémák oktatására, ezen kívül a méhé­szet, a gyümölcskertészet és a selyemhernyó-tenyésztés ta­nítására is. 1854-től Szegeden, a keres­kedelmi iskolában lett hitokta­tó, majd 1860-tól kinevezték Sátoraljaújhelyen az állami ke­reskedelmi középiskola tanárá­nak. Itt alapított családot, élte le az életét, s haláláig a város köztiszteletben álló polgára volt. Sokoldalú pedagógiai mun­kásságának fontos részét képe­zik az 1870-től 1904-ig nyom­tatásban is megjelent tanköny­vei, oktatáselméleti szakköny­vei, melyek közül többet évti­zedekig használtak. Pedagógi­ai tárgyú írásainak pontos fel­sorolása Szinnyei lexikonjá­ban, valamint az életművét összefoglaló Emlék-könyv 50 éves néptanítói és hittanári működésemről c. munkájában található meg. Ebben nemcsak a tanítók, tanárok számára fo­galmazta meg oktatási-nevelé­si tapasztalatait, hanem a szü­lőknek is, melyeket már 1882- ben Neveléstan izraelita szü­lők részére címen külön könyvben is megjelentetett. Pedagógiai munkásságában te­ret szentelt a XX. század ele­jén kibontakozó női egyenjo­gúsági mozgalmaknak, külön­leges figyelmet érdemlő okta­tási feladatnak tartotta, s Em­lék-könyvének egyik értekezé­sében fejtette ki véleményét A leányok célszerű neveléséről címmel. írásainak, tankönyve­inek egy részét német nyelven is kiadták. Singer Israel halálának pon­tos évszámát a lexikonokban nem találtam meg, nyilvánva­lóan az Emlék-könyv 1904. évi megjelenése után történt. Forrás: Singer Israel: Emlék­könyv 50 éves néptanítói és hit­tanári működésemről, Sátor­alj a-Újhely, 1904. (A kötet a Pákolitz István Könyvtár hely­­történeti gyűjteményében ol­vasható); Szinnyei József: Ma­gyar írók élete és munkái; Újvári: Magyar Zsidó Lexikon, Bp. 1929. www.mek.oszk.hu. Kernné Magda Irén A zene nem ismer (kor)határokat Régi vágyaink, álmaink megva­lósítására soha nincs késő. Ezt bizonyítja Katies Béláné Giziké története is, aki három éve, 52 évesen kezdte a hangszeres zenélést. Unokája, az akkor 8 éves Orsi növendéke lett a Pro Artis Művészeti Iskolának, fu­rulyán kezdett tanulni. A nagy­mama bennmaradt az órákon, és két hét elteltével meglepő kérés­sel fordult a zenetanámőhöz, Madácsné Magdihoz: beirat­kozna az iskolába, s szintén fu­rulyán szeretne játszani. Ennek három éve. Azóta heti rendsze­rességgel jár az órákra, sokat gyakorol, szorgalma és kitartása példaértékű, meséli a tanárnő. Giziké szoprán- és altfurulyán is játszik, klasszikus daraboktól a népdalokig, zongorakísérettel is. Orsival rendszeresen játsza­nak családi ünnepeken, összejö­veteleken, baráti körben, kette­jük kapcsolatában nagyon sokat jelent az együttzenélés. Giziké vállalta a féléves vizsgákat is -pedig számára nem volt kötele­ző -, hogy közös legyen az izga­lom és közös az öröm is. A nagymama más művészeti ág­ban is alkot hobbi szinten, raj­zol, üvegfestészettel foglalko­zik, verset ír. Legkisebb fia, Dá­niel, aki idén szerez programter­vező-matematikus diplomát, másfél éve iratkozott be a mű­vészeti iskolába, ő a zongorát választotta. Károly János tanár úrtól tudjuk, hogy az eltelt idő­szakban a fiatalember négyéves anyagot sajátított el. Tehetsége, szorgalma, örömzenélése az édesanyjáéhoz hasonlítható. Az unoka, Orsi az idei tanévben zongorára váltott, Dániel mun­kája miatt nem folytatja a zene­tanulást. A nagymama sem lesz egy darabig növendék: két újabb unoka kedvéért lemond a fürulyaórákról. A zenélést azon­ban nem hagyják abba, gyakran előkerülnek a hangszerek a jö­­o vőben is. Katicsné Giziké örül cl három évvel ezelőtti döntésé­ül nek, s őszintén üzeni mindenki-O 5 nek, hogy az álmokat sosem 'O £ szabad feladni. -bézsé-

Next

/
Thumbnails
Contents