Paksi Hírnök, 2008 (17. évfolyam, 1-24. szám)

2008-06-06 / 11. szám

Fotó: Molnár Gyula 2008. június 6. 19 Paksi Hírnök UJ UTAKON LÁSZLÓ BOLDIZSÁR „Sziasztok! Én most elmegyek Pestre, és híres ember leszek.” így búcsúzott kamasz évei vé­gén László Boldizsár a paksi ze­neiskola zenekarától. Sokan csak mosolyogtak a lelkesedé­sén, hitetlenkedtek, de ma már tudjuk: megcsinálta. Immár húsz éve volt az első alkalom, hogy fellépéséért honoráriumot kapott. Kecske­méti színház, Gór Nagy Mária színi tanoda, West Side Story, Tony, majd 15 évvel ez­előtt megalapította a Cotton Club Singers névre hallgató csapatot. Sokáig az üzlet foglalkoztatta, épp ezért évekig túlvállalta magát. Mint mondja, úgy érezte, felelősséggel tartozik az együttes tagjaiért, akiket „megszelídített”. Reggel korán kelt, legalább nyolc óra menedzseri munka következett, majd az esti fellépések. Ez pedig nem tett jót a hangjának. No meg a cigaretta sem, melytől többször próbált megszabadulni. Végül tavaly szeptember­ben végleg sikerült. Boldizsár két éve visszavett a tempóból. Szavait idézve: megélni akar és nem bele­halni a munkába. A zenekart ma már mene­dzser segíti, külön sajtosuk is van. Úgy érzi, hogy bár alapító tag és sokáig a vállán vitte az együttest, mára nincs meg ben­ne az a lendület, ami az elején volt. Tudja, hogy néha túl sok a színpadon, kevesebb vi­szont nem tud lenni, ezért önálló karriert akar építeni. Útja a klasszikus zene felé indul. Mint mondja, sokat gondolkodott azon, hogy sikeres együttesek vajon miért oszlanak fel a csúcson? Nos, ezért, mert belső igénye van lépni, nem akar belefásulni. Szeretné átadni az együttest egy olyan fiatalnak, akinek ez a csapat a vágyálma. Már van is utód jelölt. Természetesen továbbra is a zenekar hátte­rében marad, néha talán fel is lép majd, de mire betölti a negyedik ikszet, már új Lász­ló Boldizsárként akar bemutatkozni. Erre meg is van a lehetősége. Két éve dol­gozik jelenlegi énektanárával. Stockholmba járt ki hozzá, de nemsokára Budapesten folytatják a közös munkát. Beszélgetésünk napján épp a Hofi Mánia című műsorral lép fel a paksi közönség előtt, majd irány Stuttgart, ahol Hamari Jú­lia ad 4-5 napos énekleckét Boldizsárnak. És ami a magánembert illeti, színpad és szmoking helyett görkori. Legalábbis febru­ártól novemberig biztos, mert Budapesten a zajos és forgalmas VI. kerületben ez a leg­gyorsabb közlekedési eszköz, és még az ál­lóképességet is javítja, ügyintézéshez pedig tökéletes, csupán egy váltócipőt kell beten­ni a hátizsákba. Boldizsár 15 éve nős. Felesége a hátorszá­ga. 12 éves Dorina lánya pedig tiszta apja. O az utánpótlás, aki maga választotta a nyüzs­gős művészéletet. Gitározik, zenét szerez, rockbandát alapított a barátnőivel, akikkel apa próbatermében gyakorolnak. Ugyanak­kor a Magnificat kórussal járja a világot, le­vezetésként pedig színjátszó körbe jár. A család nemrégiben Csákváron vásárolt nyaralót, a közös pihenést most a Fejér me­gyei település jelenti. Horváth Margit Tehetségesek, fiatalok Dudás Dávid Kisgyermekként is kedvenc kirándulóhelye volt a Duna-part, érdeklődése a természet, a víz iránt hamar kiderült. Dudás Dávid há­romévesen kapta első igazi horgászbotját, azóta eltelt hét év, és komoly horgász-fel­szerelésének alapja ma már 12 bot, melye­ket felnőtt pecások is joggal irigyelhetnek. A II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola ne­gyedikes tanulója tagja az iskola horgász szakkörének, melynek vezetője Henc János tanár úr, aki szerint a kisfiú génjeiben van a horgászat, az összetett sport minden részle­tével együtt. Ismeri a halfajtákat, a kifogá­sukhoz szükséges technikákat, a „beetetés­től a fárasztásig”. Dávid kedveli a sporthor­gászatot, a kifogott hal visszadobásával azért jut a sikerélményből. Ha pedig a hal­tartó szákba kerül a hal, szívesen fogyaszt­ja a kedvenc (paksi) halászlét, csakis ponty­ból. A Duna az első számú horgászhelye, de számos hazai horgásztónál is járt már, né­hány ezek közül: Sárbogárd, Dömsöd, Abaliget, Akasztó, Sükösd, Ozora, Bikács, Györköny, valamint a Balatonon és a Ve­lencei-tónál is fogott már halat, eddigi leg­nagyobb fogása egy tízkilós ponty. Csak a legszélsőségesebb időjárás az ellenfél, és éjszaka is gyakran ült már a vízparton a kis horgász. A közelmúltban Fadd-Dom­­boriban rendezték a II. Suli-Kupa Horgász­versenyt, ahol két diák, egy szülő, egy pe­dagógus összetételben kellett versenyezni. Dávid, a nyolcadik osztályos Makó Dániel édesapjával, és Henc tanár úr alkotta a csa­patot, a harmadik helyen végeztek, egy de­kagrammal lemaradva a második helyről. Dávid kitűnő tanuló, különösen szereti a magyart és a környezetismeret tantárgya­kat. Szorgalmas, terhelhető kisdiák, s a hor­gászsporthoz szükséges fegyelem, türelem, nyugalom és sokoldalúság az élet több terü­letén is segítheti majd. -bézsé-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents