Paksi Hírnök, 2008 (17. évfolyam, 1-24. szám)
2008-06-06 / 11. szám
2008. június 6. 9 Paksi Hírnök Tettre kész a bátaapáti telephely Szeptemberben megérkeznek az első paksi hordók a bátaapáti Nemzeti Radioaktívhulladék-tároló telephelyére. Erről a nyolcadik TETT-re Kész Napon tájékoztatták a sajtó képviselőit, akik helyszíni bejáráson is megtapasztalhatták: végéhez közeledik a felszíni befogadó létesítmény építése. A hagyománnyá vált TETT- re Kész Nap lehetőséget ad arra, hogy első kézből tájékozódhassanak az érdeklődők a bátaapáti beruházásról, amely idén mérföldkőhöz érkezett: ősztől megindul a beszállítás. Rövidesen elkészül a technológiai épület, amelyben előkészítik a kis és közepes aktivitású hulladékot tartalmazó hordókat a végleges tárolásra. Itt a hordókat betonba öntik, ezek az egyenként kilenc hordót tartalmazó konténerek kerülnek majd a föld alá. A végleges helyszín, azaz a gránitban lévő tárolókamrák kialakítása a következő feladat. Az őszi beszállítás nem csak azt jelenti, hogy elkezd üzemelni a bátaapáti telephely, hanem azt is, hogy Pakson tárolási kapacitás szabadul fel, és nem kell új átmeneti tárolót épiteni az atomerőmű területén - mondta dr. Hegyháti József, a Radioaktív Hulladékokat Kezelő Kft. ügyvezető igazgatója. Az ügyvezető elmondta: a föld alatti tárolók létrehozását követően, várhatóan 2010-ben kerülhetnek a hordók a hegy gyomrába. Ugyanekkorra tervezik a paksi mintára létrehozandó látogatóközpont megnyitását is a nagyközönség előtt. A bátaapáti telephely már most is népszerű a látogatók körében, több mint tízezren látták már a beruházást. A faluban jelenleg több házat kiadtak az építőknek, ezek felszabadulásával azonban a falusi turizmusba kívánnak bekapcsolódni, mesélte Krachun Szilárd polgármester, aki egyben a Társadalmi Ellenőrző Tájékoztató Társulás, azaz a TETT elnöke is. Világszerte megfigyelhető tendencia, hogy hasonló létesítmények környezetében fellendül a turizmus - erre készülnek most az alig félszáz lelkes településen is. Nem csak az idelátogatókat várják Bátaapátiban. Mint azt a polgármestertől megtudtuk: bővülhet az állandó létszám is, új építési telkek kialakítását tervezik a faluban. Dávid Ildikó Már régen megfordult a fejemben, hogy írni kéne a városi közlekedésről. Na nem az utak állapotáról, hanem rólunk, közlekedőkről, akik gyalogosan vagy autóval, esetleg két keréken rójuk az utat és boszszantjuk egymást. Lassan kétéves a körforgó. Mára már a benne és a körülötte való mozgást is megszokta a többség, de még most is érdemes felhívni a figyelmet egy zavaró, bosszantó figyelmetlenségre. Amikor a körforgalomból kifelé igyekszünk, mindenképpen indexelni kell, időben! Ha csak az úthoz érve kapcsoljuk be az irányjelzőt, azt a várakozó autóból már nem lehet látni, és a behajtásra váró jármű sofőrje csak találgathatja, hogy indulhat-e, vagy még várnia kell. Más. Nyilvánvaló, hogy nem kell rohanni a városban. De ha valaki a forgalom ritmusánál lassabban halad, akkor kérem, hogy azt ne a felezővonal közvetlen közelében tegye! Húzódjon le, amennyire csak lehet, van, aki nem csak nézelődni szeretne. Körbe-körbe közlekedve Na és ott vannak a keskeny vagy annak tűnő útszakaszok! Egészen meglepő reakciókat tapasztalok, mikor egy ilyenhez éppen egy másik gépkocsival egyszerre érkezem. Látom, tudom, hogy ha kicsit lehúzódunk mind a ketten, elfér a két autó egymás mellett. De a szembejövő autós úgy ítéli meg, hogy nem férünk el, ezért aztán le sem húzódik, és nem is jön közelebb. Megáll és vár. Többnyire ott, ahol a legkeskenyebb az út, így valóban nem férünk el. Vagy korábban kellene megállni, vagy elhinni, hogy nem kell méteres helyet hagyni az oldala mellett. Aztán ott a parkolás. Nem a tiltott helyekről van szó, arról beszélek, ahol szabad. Arról, hogy ott is úgy kellene megállni, hogy ne feledjük, mások is közlekednek, használják az utakat. Mondjuk üres utcán nem a legbarátságosabb éppen a garázsbejárattal vagy egy becsatlakozó úttal szemben megállni. Főként ha az úton bőven van hely és a ház parkolója is üres. Végül, hogy ne csak az autósokról essék szó. Számtalan esetben látom, ahogy anyukák, apukák állnak a parkoló autók között jobbra balra tekingetve. Amikor sikerül elkapniuk egy megfelelőnek látszó pillanatot, akkor gyorsan átsietnek az úttesten. Jó esetben mellettük, rosszabb esetben mögöttük lohol egy kisgyerek. A zebra pedig csupán négy öt méterre van... A gyerek ezt tanulja meg. Legközelebb egyedül szalad át az úton, és még annyira sem figyel, mint a szülő. Nem egetverő szabálytalanságok ezek - bár az utóbbi... - de sokkal kellemesebbé tehetjük a közlekedést s az életünket, ha csak egy kicsit figyelünk - másokra is! Komáromi János Fotó: Beregnyei Miklós
