Paksi Hírnök, 2008 (17. évfolyam, 1-24. szám)
2008-05-09 / 9. szám
fotó: Paksi Hírnök archí Paksi Hírnök 18 2008. május 9. Híres paksiak, paksi hírességek Vigyázó Ferenc Városunkban a Vigyázó család paksi leszármazottainak élettörténete a Rókus kápolna kriptájának feltárása kapcsán került 2008 áprilisában az újsághírek közé, hiszen a kápolna, mely a város egyik legértékesebb, országos védelemmel bíró, korabeli freskókkal díszített műemlék épülete, a Vigyázó család egykori temetkezési helye volt. Szinte ezzel egy időben, 2008. április 17-én Budapesten is a Vigyázó családra emlékeztek, a Magyar Tudományos Akadémián konferenciát és kiállítást rendeztek a Vigyázó család emlékére abból az alkalomból, hogy 80 évvel ezelőtt, 1928-ban Vigyázó Ferenc az MTA-ra hagyta hatalmas vagyonát. A Veszprém megyei, jórészt dunántúli birtokokkal rendelkező bojári Vigyázó család nemességét 1672-től származtatta, melyet az uralkodó 1808- ban megerősített. A család vagyonát a már Pesten letelepedett Vigyázó Antal (1793- 1861) alapozta meg, az értékes műkincsgyűjtemény létrehozása fia, Sándor (1825-1921) érdeme. Ő kapta meg 1895-ben az uralkodótól a grófi címet s az örökös főrendiházi tagságot. A családi gyűjtemény a Podmaniczky Zsuzsannával kötött házassága révén tovább gazdagodott, s fiaik, iljabb Sándor és Ferenc is tovább gyarapították, s még életükben alapítványokat létesítettek az MTA támogatására. Vigyázó Ferenc (1874-1928) politikus és jogtudós volt, 1905-től 1918-ig országgyűlési képviselőként is tevékenykedett. 1906-1918 közt a főrendiháznak volt a jegyzője, de 1918-ban visszavonult a politikai élettől. Az életrajzi lexikonok több jogelméleti szakkönyvét is felsorolják. Testvére korai halála után a szintén fiúörökös nélkül 1928-ban meghalt Vigyázó Ferenc végrendeletében teljes vagyonát a Magyar Tudományos Akadémiára hagyta. A hagyaték földbirtokokból, kastélyokból és felbecsülhetetlen értékű könyv-, kotta- és műkincsgyűjteményből állt. Ennek az adománynak rendkívül nagy jelentősége volt az első világháború után pénztelenséggel küzdő Akadémia életében, az intézmény ezáltal a Vigyázó-birtokokból és telkekből, továbbá a letétekből befolyt kamatokból nyerhette vissza azt az anyagi függetlenséget, amellyel az alapítása óta nem rendelkezett. A 2008 áprilisában rendezett konferencia ezért nevezte Vigyázó Ferencet az MTA „második alapítójának”, az emlékülés szakértői pedig bemutatták a hagyaték művészet- és tudománytörténeti jelentőségét. A Vigyázó család és gyűjteménye c. kiállítás, amely a konferenciával együtt nyílt meg, megtekinthető a MTA épületének III. emeletén, 2008. május 19-ig minden hétköznap 11 és 16 óra között. A Pakson élő nemesi Vigyázócsalád tagjai szoros rokoni kapcsolatban álltak a Vigyázok főrendi ágával. Az egykori, még a XVII. századra visszanyúló atyafiságot a leszármazottak házasságkötései a Szeniczey család tagjaival az 1800-as évek második felében még szorosabbra is fűzték: Szeniczey Ödön országgyűlési képviselő leányának, Ilonának félje gróf Bolza Géza volt, Vigyázó Sándor leányának gróf Bolza Pálnénak a fia. Ödön húgát, Szeniczey Friderikát pedig Vigyázó Rezső vette feleségül az első paksi takarékpénztár igazgatója. Forrás: -www.mta.hu/hirek, -Daróczy Zoltán: Nemesi évkönyv, 1925-26. 334-338.0.-Kempelen Béla: A magyar nemesi családok, 6. k.l42.o. és 9.k.l52.-154.0. és 172.-176.0. -Új Magyar Életrajzi Lexikon, VI. k. Főszerk:Markó László, Bp. 2007. Kernné Magda Irén Az én városom HAJDÚ JÁNOS Paks egy élhető város. Mutat még falusias jegyeket, de talán ez teszi élhetővé. Kulturális, oktatási, egészségügyi szolgáltatásaiban azonban a legnagyobb városokkal is összemérhető. Egyszerre vidékies és egyszerre városias. Sok ember számára ez teszi vonzóvá, többek között az én számomra is. Kezdő, 24 éves mérnökként, mikor feleségemmel ide kerültünk, nem volt túl rokonszenves település. Óriási volt a felfordulás, a káosz. Épültek az erőművi blokkok, a lakótelep. Nehéz volt ezt a várost megérteni, nem volt egy egyszerű képlet Paks. De olyan hihetetlen változás történt itt ’66 és ’82 között, amit nagyon nehéz lehetett megálmodni, megtervezni és levezényelni. Mi, a város mai irányítói csak fejet hajthatunk e nagyszerű teljesítmény előtt, amit elődeink véghez vittek. TISZTELT OLVASÓ! Az elmúlt egy évben közel százan mondták el a városi televízió kamerájának Pakshoz fűződő emlékeiket, jó és rossz tapasztalataikat egyaránt. Önök itt az újság hasábjain röviden olvashatták is néhányuk élményeit. A sorozat lezárult, de a városlakók olyan sok és bölcs gondolatot fogalmaztak meg, hogy ezeket veszni hagyni dőreség volna. Kováts Balázsban fogalmazódott meg az ötlet, hogy ezeket a gondolatokat, álmokat rendszerezetten össze kellene gyűjteni, írásba foglalni és átadni a város mai vezetőinek. Biztosan segítene az előrelátásban, a város ügyeinek megfelelő irányba terelésében. Mégiscsak mi élünk itt, s elsősorban rajtunk múlik, hogy milyen lesz Paks arculata, szolgáltatásai, intézményei, a város megtartóereje, lakhatósága és szellemisége. Hankiss Elemér népszerű televíziós sorozata előtt tisztelegve szerveztünk egy civil jövőidéző rendezvényt. A Prelátus épületébe meghívtuk mindazokat, akik szereplői voltak a sorozatnak. Az együttgondolkodás, ami talán egy új sorozat kezdete is egyben, a „Találjuk ki Paksot!” címet kapta. „Az én városom” tehát véget ért. Színházi szlenggel szólva: „...pozitív főhős a színről jobbra el, függöny le...” A második felvonás május 17-én a Prelátusban... Kovács Tibor
