Paksi Hírnök, 2008 (17. évfolyam, 1-24. szám)
2008-05-09 / 9. szám
2008. május 9. 19 Paksi Hírnök SZÁMOK BŰVÖLETÉBEN Pakson régen látott, de jól ismert arc az övé. Tíz év alatt mit sem változott Pápay Eszter. A városi televízió munkatársa volt egy évtizeden át. Most ismét Vácott él családjával. Nem vett búcsút a televíziós munkától: forgatókönyveket, dalszövegeket ír, újságíróként is tevékenykedik, és a Nők Lapja Café internetes oldalán önismereti tanácsokat ad.- Az életben az a nagyszerű, hogy kiszámíthatatlan... Ha valaki korábban azt mondta volna, hogy egyszer Pakson fogok élni, biztosan nem hittem volna el. A számunkra teljesen idegen városba 1989 őszén költöztünk, mert a párom edzői állást kapott a helyi sportegyesületnél. Nagyobbik fiam születése után a városi televízió külsőse, majd főállású munkatársa lettem. Szerkesztő-riporterként, műsorvezetőként tevékenykedtem Barabás Évivel karöltve, akivel akkortájt szereztünk hivatalos képesítést is a televíziózáshoz. Annak idején azzal a tudattal költöztek Vácról Paksra, hogy mindez csak átmeneti állapot. Ennek ellenére, egy idő után még azt is vállalták volna, hogy letelepednek itt - de nem így hozta a sors. Megértették, hogy vannak dolgok, amelyeket nem érdemes erőltetni - érezték, hogy valami a végéhez ért, s ha egyszer valóban haza akarnak térni, akkor itt az idő.- Nagy igazság van abban, hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni. Vácra hazatérve ismét egy idegen városban találtuk magunkat, ahol újra kellett teremteni az életünket. A televíziós munkát egészen más formában folytattam tovább. Forgatókönyveket, dalszövegeket írtam televíziós produkciókhoz, így az Irigy Hónaljmirigy filmjei, illetve a Gálvölgyi-show számára. Évekig rádióztam, majd a Családi Lap munkatársa lettem. Jelenleg is az írás a legfontosabb tevékenység számára. Nemcsak újságíróként, hanem szerzőként is: dolgozik egy könyvön és egy musicalen. Vörösmarty remekművét, a Csongor és Tündét dolgozta át „spirituális” zenés darabbá, amelyben elsősorban nem a szerelem, inkább a ma is időszerű filozofikus tartalom kap hangsúlyt. A mindennapok során önismereti tanácsadással foglalkozik: évek óta a Nők Lapja Café önismereti szakértője.- A spiritualitás egyelőre sokaknak csak a felszínt jelenti, a napilapok szórakoztató jellegű horoszkópjait, a különféle ezoterikus hókuszpókokat, holott annak valódi tartalma, lényege egészen másban áll. A napjainkban egyre fontosabbá váló önismeretnek többféle módszere van, ezek egyike az általam is használt számmisztika, melynek alapjait az ókori matematikus, Pithagorasz foglalta rendszerbe. Alkalmazásával hiteles képet kaphatunk egy személyiségről, megtalálhatjuk lelki és fizikai problémáink kulcsát. Több ezer elemzés készítése után, saját tapasztalataimmal megerősítve állítom: a dolog döbbenetes módon működik. A különböző korok filozófusai nem véletlenül biztattak arra, hogy „ismerd meg önmagad, és magadban az egész világot megleled” - vagyis megérted. Ez utóbbira pedig nagyon nagy szükség van. A klasszikus és a spirituális pszichológia eszközeit egyaránt felhasználva voltaképpen lelki gondozást, személyiségépítést végzünk. Eszter bármivel is foglalkozott, mindig az emberi lélek érdekelte. A tévés munkák során is előszeretettel választotta a különféle magazinokat, és újságíróként is inkább a lelki mélységeket, a személyiség titkait kutató interjúkat készített szívesen. A Pakson töltött tíz esztendő mindig kedves emlék marad számára. A város befogadta, úgy érzi, szerette is. Ideköltözésük után minden ismerőssé, barátságossá, Paks pedig második otthonává lett. Meghatározó időszak volt ez Eszter életében, hiszen először kellett igazán helyt állnia egy új környezetben, és itt váltak igazi családdá. A rossz emlékek időközben elhalványultak, a jók pedig életre szólóan megmaradtak. Ez utóbbiak közé tartozik, hogy egy igazán nagyszerű közösségben dolgozhatott, olyan munkát végezve, amelyet, mint mondja, egyetlen pillanatig sem érzett munkának...- Van egy-két ember, akivel tartom a kapcsolatot, és az interneten keresztül is sokakkal megtaláltuk egymást. Az évek során néhányszor visszalátogattunk már Paksra. Az emlékeimet én mindig bezárom egy jelképes fiókba. A paksi élmények számára is van egy szimbolikus fiókom. Nem nyitom ki ugyan sűrűn, de ha megteszem, akkor jó érzéssel, mosolyogva fordítom el a kulcsot. Sólya Emma
