Paksi Hírnök, 2008 (17. évfolyam, 1-24. szám)

2008-04-04 / 7. szám

fotó: Te le Paks

Paksi Hírnök

14

2008. április 4.

Híres paksiak, paksi hírességek

Szeniczey Gusztáv

Vagyoni helyzetük és társadalmi kapcsolataik sokrétűsége miatt a Szeniczey-család és egyes tagjainak szerepe kitüntetett jelentőségű városunk XIX. századi életében. Rovatom olvasói ezért már többször is találkozhattak a család egyegy tagjának bemutatásával. Ezúttal ismerkedjünk meg Szeniczey Gusztáv munkásságával, aki a XIX. század második felének elismert, sokat publikáló jogtudósa volt, akinek tudományos tevékenysége hozzájárult a kiegyezés létrejötte után hatalmas lendülettel fejlődő Magyarországon a gazdasági életben meghatározó szerepű kereskedelmi és pénzpiaci viszonyok jogi szabályozásának kidolgozásához.

Kis-szeniczei Szeniczey Gusztáv Pakson született, 1816. április 1-jén Szeniczey Pál ügyvéd és csáfordi Tóth Borbála hatodik gyermekeként. Testvérbátyja volt Szeniczey Ferenc, az 1848-as nemzetőrkapitány, akinek életéről a Paksi Hírnök múlt év szeptember 21-i számában már olvashattak. (Csak érdekességként említem, hogy Ferenc és Gusztáv felesége ugyancsak egy testvérpár, a nemeskeéri Kiss család leányai, Eleonóra és Katalin voltak.)

Szeniczey Gusztáv magánéletének állomásairól keveset árulnak el a források. Daróczy Nemesi évkönyvéből tudjuk, hogy feltehetően a jogi egyetemi tanulmányai befejezése után, 1839. január 19-én nősült meg, felesége nemeskeéri Kiss Eleonóra volt, aki még abban az évben belehalt a szülési komplikációkba kisfiúkkal, Jenővel együtt.

A tragédia után Szeniczey Gusztáv Pestre költözött és ismét megnősült. 1841. július 11-én kötött házasságot

Schemhoffer Idával, s 1842 novemberében megszületett kisfiúk, Gusztáv-Ignác, akinek születését még négy gyermek követte.

Jogi pályafutását törvényszéki alkalmazottként kezdte, először írnok, aztán 1851-től tanácsjegyző lett a pesti császári és királyi kereskedelmi és váltótörvényszéknél, majd nyugdíjba vonulásáig (1869-ig) a királyi váltófeltörvényszék bírája.

Szinnyei József lexikonja 31 tételben sorolja fel Szeniczey 1851-től (nemegyszer több kiadásban is) megjelent jogelméleti, eljárásjogi tanulmányköteteit, melyek pontos, cím szerinti felsorolása e keretek közt lehetetlen. Szakterülete a kereskedelem és pénzpiac jogi szabályozása volt, könyveiben is túlnyomórészt a kereskedelmi és ipartörvény, a váltójog, a csődtörvény és csődeljárás

problémáival, a bélyeg- és illetékkiszabás szabályaival foglalkozott. De készült tanulmánya az 1848-1872 között megjelent úrbéri tárgyú törvénycikkekről, az országos képviselőválasztásról, a bírói ügyviteli szabályokról, az ügyvédek és a közjegyzők rendtartásáról, a bírósági végrehajtók munkájáról is.

Mindemellett állandó munkatársa volt a Jogtudományi Közlönynek, 1870-75 között közreműködött a Döntvénytár XII. évfolyamának szerkesztésében és a Magyar Törvények kiadásában. (Pest, 1872-75. XI. k.)

Szeniczey Gusztáv viszonylag fiatalon, 1857. március 1- jén, 59 éves korában halt meg Budapesten.

Források: - Daróczy Zoltán: Nemesi évkönyv, 1925-26. 274- 280. o. — Kempelen Béla: Magyar nemes családok, X. k. Szeniczey-család, - Nagy Iván: Magyarország családai, X.k. Szeniczey család, - Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, Szeniczey Gusztáv (kis-szeniczei).

Kernné Magda Irén

Az én városom

HORVÁTH ANDRÁS

Kilenc éve dolgozom Pakson főépítészként, ilyen értelemben idetartozónak érzem magamat. Egy kedves, jól átlátható, közvetlen, a nagyvárosi problémáktól mentes településnek látom, amelyben egy építész fantáziát láthat. Tudtam, hogy egy határozott építészeti koncepció jó irányt adhat a fejlődésnek, és ebben szerettem volna segíteni. Láttam az ellentmondásokat, ami főként az új város és a régi településrész között mutatkozott meg. Láttam az együttműködési szándékot is az építészek és a városvezetők között.

Nyilván sok építészeti hibát követtünk el az elmúlt évtizedekben, de Paks alapvetően kiegyensúlyozottnak mondható. Sokat elmond egy településről közterületeinek állapota. Megmutatja, hogy a városban élő emberek mit gondolnak magukról, milyen az egymáshoz való viszonyuk. Egy településre betérő idegen e benyomások alapján alkot képet az ott élőkről. Ezért tartom fontosnak a közterületeinket érintő tervek megvalósítását, de ehhez sok pénz, idő és türelem kell.

imat, kultúrámat. A Paksi Orosz Klubban évek óta dolgozunk, hogy a két nép életét, hagyományait megismertessük egymással. Sok Tolna megyei látogatott a Don-kanyarba, ahol all. világháború óta nyugszanak magyar katonák. Egymás történelmének megismerése sokat segíthet a kölcsönös tisztelet megadásában, egymás megértésében. Paks az egyetlen város Magyarországon, aki felkarolta ezt az ügyet.

Itthon vagyok Pakson, de a hazám, ahol szüleim élnek, messze van innét. Nagy izgalommal látogatok haza évente egyszer-kétszer, és jól érzem magam otthon. Pár nap múlva viszont már hiányzik ez a Duna-menti kisváros. Hiányzik a családom, a kollégáim. Én orosz lélekkel, tiszta szívből paksi vagyok. -dínó-KERN TATJÁNA

Oroszországból, a Don mellől érkeztem 25 éve. Nagyvárosi lányként érdekes volt Paks picinysége, csendessége, a folyó közelsége. Hamar megszerettem a várost, és engem is hamar megszeretett Paks. Befogadtak, és ezért örökre hálás vagyok. Úgy tudok itt élni, hogy megtartottam a szülőföldemről hozott szokása-