Paksi Hírnök, 2008 (17. évfolyam, 1-24. szám)

2008-04-04 / 7. szám

2008. április 4. 15 Paksi Hírnök Jó napot, mi újság? BORBÁS LÁSZLÓ Mindig is érdekelték a társadalmi problémák, a rendszerváltás ebből a szempontból meghatározó élmény volt számára. Évekig szociális munkásként dolgozott, ma pedig a Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat vezetőjeként igyekszik részt venni a problémák megoldásában, enyhítésében. Hob­bija a társadalmi munka, imádja a természetet, rendszeresen túrázik. Borbás László szereti felszínre hozni, megvizsgálni, s ha lehet, megoldani a problémákat. Elem­ző alkat, több oldalról szemléli a dolgokat, és mindig talál hiá­nyosságot. Ugyanakkor közössé­gi ember, szeret bulizni, mások érdekében is bátran kiáll. Jól jel­lemzi az a történet, miszerint an­nak idején kirúgták a kollégium­ból, majd másnap, miután a diá­kok a kollégiumi bizottság tagjá­vá választották, újra beköltözött, mivel a tisztséghez járt a kollégi­umi elhelyezés. A történet lénye­ge természetesen nem a szállás körüli fordulatok, hanem egy­részről a rendszer hibáinak ki­küszöbölésére tett kísérletek, a felvállalt konfliktusok, a másik oldalról pedig a társak kiállása. A közvetítő szerepet későbbi mun­kája során is szívesen vállalta magára. Mert ahogy körbetekin­tett, számtalan társadalmi problé­mával szembesült, különösen a rendszerváltás idején. Nem kel­lett részletes elemzést végeznie ahhoz, hogy észrevegye, az új politikai és társadalmi rendszer új problémákat is felszínre ho­zott. A munkanélküliség, a tech­nikai fejlődés, a közösségek fel­bomlása és az újak létrejötte mind olyan kihívást jelentettek a kor emberének, amelyre nem mindenki tudott válaszolni külső segítség nélkül. Ő pedig szeretett volna tenni valamit a közért, a maga módján jobbítani. Ezért amikor az első ilyen irányú kép­zés beindult, jelentkezett szociá­lis munkás szakra, majd Pakson, a házi szakápolási szolgálatnál munkába állt. Itt gyakorlatilag szabad kezet kapott, mivel ilyen jellegű tevékenységet azelőtt ná­lunk nem folytattak. Munkáját mások is elismerhet­ték, mivel egy évvel később a Gyermekjóléti Szolgálat létrejöt­tekor már természetes volt, hogy Lacit kell megbízni a vezetésé­vel. Persze a siker nehezen mér­hető ezen a területen, s ugyan sok év telt el azóta, a szakmai normá­kat rendre teljesítették, ő mégis elégedetlen. „Mi vagyunk a szo­ciális háló legalsó szintje, folya­matosan krízishelyzeteket kell megoldanunk. Szeretném, ha a jövőben a megelőzésre nagyobb -§ hangsúlyt fordíthatnánk. Mindez í főleg létszám és pénz kérdése.” | Laci ugyanakkor azt is elisme­­ri, hogy a paksi szolgálat helyze­­~ te viszonylag kedvező. Az intéz­ménynek otthont adó felújított épület talán páratlannak mond­ható, és a szolgáltatások tekinte­tében sem állnak rosszul. Míg sok helyen a törvény szabta fel­adatok ellátása is gondot okoz, ők jóval többet teljesítenek. Szó­val a helyzet nem rossz, de a tár­sadalom lelkiismereteként soha nem lehetünk elégedettek, fogal­maz Laci. Fontosnak tartja, hogy a szakemberek kellő időt tudja­nak fordítani az ügyfelekre, vala­mint a legfontosabb munkaesz­közük - vagyis a saját lelkűk - egyensúlyának megőrzésére. Neki több dolog is segít ebben. Szakmai szervezetekben, civil programokban, illetve egyesüle­tekben tevékenykedik, ezek kö­zül az egyik a PAKSI Egyesület, amely idén a pünkösdi fesztivál rendezési jogát is elnyerte. O is szereti a bulikat, és ha azt látja, hogy mások is jól érzik magukat, még inkább feltöltődik pozitív energiákkal. Ezen felül imádja a természetet, rengeteget túrázik, a szomszédos országok mindegyi­kében megfordult már. Alma egy európai körút, spontán módon, lakókocsival szeremé bejárni az öreg kontinenst. Kanadába is szeretne eljutni, ahova a hatal­mas vadon, a civilizációtól men­tes, természetes környezet csá­bítja leginkább. Mindezek mellé biztos, nyugodt családi hátteret szeretne megteremteni, de azért azt is reméli, hogy soha nem nő be teljesen a feje lágya. Tehetségesek, fiatabk / Vidákovics Ármin A Deák Ferenc Általános Is­kola hetedik osztályos tanu­lója zenei és irodalmi díjakat zsebelt be a közelmúltban, ki­egészítve a sportban szerzett trófeákat. A Pro Artis Művé­szeti Iskola hagyományos ze­nei versenyén ért el első he­lyezést tenorkürtön, majd fel­lépett a díjkiosztó gálaesten. Tóth János tanár úr szerint „fel kell nőni” ehhez a hang­szerhez, megszólaltatása, ke­zelése nem könnyű, szüksé­ges más hangszeren az elő­képzés, Ármin először furu­lyázott, majd trombitált. Szorgalmas, terhelhető nö­vendék és megbízható ver­senyző, mondta a tanár úr, aki ötödik éve tanítja a fiút. A ze­nei sikert megelőzte a helyi Ki mit tud? arany minősítése Illyés Gyula: Költő című ver­sének előadásáért. A versvá­lasztásban Ludmann Ildikó tanárnő segített, a felkészü­lésben pedig édesanyja, aki­től a zenei és a versmondási tehetséget örökölte. A szülők tudatosan irányítják gyerme­keiket a művészetek felé, a legfiatalabb kivételével a na­gyobbak játszanak valami­lyen hangszeren, mind a né­gyen. Ármin a sportban is si­keres, a deákosok floorball csapatának tagja, több verse­nyen végeztek dobogós he­lyen. A kitűnő tanuló fiú sze­rényen beszél sikereiről, s ez az alázat a legértékesebb és a legszimpatikusabb tulajdon­sága.-bézsé­-gyun-

Next

/
Thumbnails
Contents