Paksi Hírnök, 2008 (17. évfolyam, 1-24. szám)
2008-04-04 / 7. szám
2008. április 4. 13 Paksi Hírnök NE CSAK LÓGJ A NETEN! A fenti szlogennel hirdették meg Magyarországon az idei Internet Fiestát március 26-31. között. A világméretű programsorozat kezdeményezője az internet legfontosabb összefogó ereje, az Internet Society. Az idei év legfontosabb célja volt, hogy kiemelt figyelem forduljon a gyerekek felé. A Pákolitz István Városi Könyvtár változatos programokkal csatlakozott a felhíváshoz. A legkisebbekkel és szüleikkel két alkalommal a könyvtárban találkoztak. Erről Vörös Beáta informatikus könyvtáros beszélt. Információi szerint a fő hangsúlyt a biztonságos és érdekes oldalak ajánlása és bemutatása kapta. Kerestek verseket, dalokat, mondókákat, meséket. Tapasztalata szerint a szülők számára különösen nagy segítség, hogy az itt megismert oldalak segítségével könnyen és gyorsan tudnak tartalmakat találni a gyerekek vagy önmaguk számára. A könyvtár felkérésére csatlakozott a fíestához a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola is, ahol ezen a héten az informatika órákon és szakkörökön csak az internettel foglalkoztak. A programokról Volf Emőnét kérdeztük. Elmondta, hogy ezekben a napokban elsősorban a tanulást segítő és a művészeti oldalak, információk megtalálására és felhasználására fordítottak figyelmet. De természetesen volt lehetőség korosztálytól függően mese- és zenehallgatásra, valamint egy honfoglaláskorral foglalkozó játék megismerésére is. Szalóki Lívia, a munkaügyi központ információs tanácsadója a Deák Ferenc Általános Iskolában két hetedikes osztálynak pályaválasztást megkönnyítő oldalt mutatott be. Egy másik alkalommal pedig, már felnőttek számára, az internetes álláskeresés volt a téma. Ezt a lehetőséget a munkaügyi központban is igénybe vehetik az ügyfelek, de az oldal akár otthonról is bárki számára elérhető. Általános tapasztalat, hogy mind a gyermekek, mind a felnőttek intemethasználati ismeretei hiányosak. A felnőttek egy része még mindig idegenkedik, másik része nem tudja megszerezni a hatékony használathoz szükséges ismereteket. A gyerekek esetében pedig az iskolai heti egy informatika óra nagyon kevés. így saját próbálkozásaikból és a többiek tanácsaiból táplálkozhatnak csak. Ennek eredménye, hogy míg csetelni kiválóan tudnak, addig a szükséges és hasznos információk megszerzésében többnyire botladoznak. Ezért is különösen fontosak az ilyen alkalmak. Az internet világunk elválaszthatatlan része, és bár vannak veszélyei is a barangolásnak, de ezek elkerülhetők, ha van, aki segíti, aki vezeti őket az információs világsztrádán. Komáromi János Internet nagyiknak Elsősorban időseket vártak arra a számítógépes tanfolyamra, melyet a művelődési központ Ifjúsági Irodája indított nagyszülőknek. A cél, hogy leküzdjék a nagymamák, nagypapák ellenérzését a géppel szemben, melyet sok esetben unokájuk már kitűnően kezel. A most indult, tíz héten át tartó képzésen alapvető számítógépes ismeretekkel, és az internettel ismerkednek a résztvevők. Gerjen Község Önkormányzata versenytárgyalást hirdet az alábbi ingatlanok értékesítésére: 1. A gerjeni 12013 hrsz-ú, természetben a Gerjen, Kossuth L. u. 30/A. alatt található ingatlan. Minimum ár: 6.000.000.- Forint. 2. A gerjeni 65 hrsz-ú, természetben a Gerjen, Duna sor 1/e. alatt található ingatlan. Minimum ár: 8.000.000.- Forint. A versenytárgyalás időpontja 2008. május 19.10.00. óra. Helye: a gerjeni Községháza (körjegyzőségi hivatal) tanácskozó terme. Az ingatlanokkal, illetve a versenytárgyalássai kapcsolatos kérdésekkel Máté Dénes polgármesterhez lehet fordulni, elérhetőség: Gerjen Község Önkormányzata, 7134 Gerjen, Béke tér 1. Telefon: 75/337-011. Hol a költészet ? Mostanában egy név és egy verssor jár folyton a fejemben. A név teljesen érthető így április elején: József Attila. 1964 óta minden évben, az ő születésnapján, április 11-én ünnepeljük a magyar költészet napját. A verssor pedig Petőfi Sándor 1845 februárjában írt Téli világ című versének szállóigévé vált kérdése. Illetve annak kissé kifordított, a költészet napjához igazodó változata: Hol a költészet mostanában? (A versben azt kérdezi a költő: Hol a boldogság mostanában?) Felteszem tehát a kérdést és hol így, hol úgy válaszolok rá. Van, hogy azt mondom, nincs sehol. Elveszett, vagy talán soha nem is volt, csak hazudtuk magunknak. Igaz, néha olyan jól, hogy el is hittük. Máskor meg teljesen természetesen azt gondolom, hogy most is itt van, itt volt mindig és itt lesz akkor is, amikor mi már nem. Úgy határoztam, hogy megkeresem: hol a költészet ebben a zaklatott, fájdalmakkal, keserűséggel, haraggal és gyűlölettel teli világban? Megvan még a gépek, a kiszámítóttság, a rohanás, az időzavar állandóságában? Ha még megvan, ahogyan hiszem és remélem, akkor itt kell lennie ebben a városban is. Meg lehet találni, rá lehet csodálkozni. Elindultam. Kerestem és megnyugodtam mert megtaláltam. Hallottam a frissen készült utak sima felületén a koppanó lépésekben. Szembe jött velem a régi, gödrös, földes-köves utcák billegő járásában. Ott ragyogott az égbe szökkent paneltömbök Idalán. Meghúzódott öreg hazak ereszei alatt. Benne volt a Duna hullámain csillogó napfényben, a túlsó oldal parti fái között láttam eltűnni. Templomaink tornyáról vagy valamelyik dombról nézett le a városra. Nappal mint az árnyékom követett, éjszaka az utcalámpa fények elől, a kapualjakba menekült. Csendesen emlékezett temetőink magányában és zajosan ünnepelt az óvodák, iskolák lármás zsivajában. Földre hulló gesztenyék felszakadó burkából gurult elő fényesen. De ott volt az üzletek polcain a kenyerek illatában és csokoládék ízében is. Ott virult a kertekben éppen bomló virágok kelyhében. De a hóval fedett földek fehérsége és a viharfelhők feketesége is őt rejtette, meg a szél játékos cirógatása és az orkán tombolása. Kedveskedett, kacérkodott a mosolyokban és sírt minden könnycseppben. Minden pillanatunkban jelen van most is. Része életünknek. Bár gyakran észre sem veszszük. Talán úgy kellene, ahogy én tettem most. Figyelni, keresni, késznek lenni arra, hogy megtaláljuk, hogy észrevegyük. Megállni minden nap egy pillanatra, és megvárni, amíg ránk köszön. Mosolyogni, bólintani, visszaköszönni és azután menni csak tovább. Biztosan szebb, nyugodtabb, örömtelibb és egymásra figyelősebb lenne az életünk. Ünnepeljük hát a a magyar költészet napját, április 11-én, de éljük át a költészet szépségét, az emberi lét szépségét egész évben. Ebben a világban, ebben a korban, ebben a városban, ebben a pillanatban. Komáromi János
