Paksi Hírnök, 2008 (17. évfolyam, 1-24. szám)
2008-04-04 / 7. szám
Paksi Hírnök 10 2008. április 4. Öregdiák nem vén diák Paksiak a nagyvilágban- A tervek megalapozásáról szólt az elmúlt egy év. Meg kellett nézni, mit bír a választmány energiával, idővel, hol lehet kapcsolódni a mai diákélethez, milyen programok tarthatnak számot közös érdeklődésre, mivel tudják gazdagítani az iskola és a város életét. - mondta el Kováts Balázs, a Vak Bottyán Gimnázium Öregdiákjai Egyesületének vezetője, akit tavaly választottak erre a tisztségre. A munka gyümölcse egy tizennégy pontból álló, két évre szóló, komplex cselekvési program lett, határidőkkel és felelősökkel, melyet az éves közgyűlésen tártak a tagság elé. A programtervben szerepel többek között iskolatörténeti archiválás a végzős osztályok közreműködésével, az egyesület internetes megjelenése a gimnázium honlapján, egy gimi film elkészítése, amely az iskola szellemiségét tükrözi, egyesületi díj alapítása a ma diákjainak, dicsőségtábla elkészítése. Szeretnék újraindítani az öregdiák klubot, kiaknázni a pályázati lehetőségeket, erősíteni a médiakapcsolatot, képviseltetni magukat gimnáziumi eseményeken, az iskolához kapcsolódó tárgyi emlékeket gyűjteni. Mindemellett a tagtoborzás jegyében az osztálytalálkozókra bemutatkozó anyagot és jelentkezési lapokat biztosítanak az öregdiákoknak, illetve jövőre méltóképpen szeretnék megünnepelni az egyesület ötéves születésnapját. Kováts Balázs kiemelte, azt szeretné, ha az emberek éreznék és látnák, hogy ez a szervezet nem csak egyegy jubileum megünneplésére szerveződött, hanem gazdagítja az iskola és a város életét. Hiszi, hogy ha van megfelelő program és feladat, akkor lehet aktivizálni a tagságot, és pezsgő egyesületi élet vár rájuk.-gyöngy-Az interneten keresgélve Las Vegastól Londonig találunk olyan herr lyeket, ahol paksi fiatalok élnek. Okét kérdezzük arról, milyen az élet országhatárainkon túl. Wesseling Anett, vagy ahogy a paksiak jobban ismerik, Szűcs Anett több mint tíz éve él külföldön. Egy multicég biznisz menedzsereként három ország marketing feladatait irányította. Jelenlegi főállását Bencének hívják, aki 2006-ban látta meg a napvilágot, azóta édesanyja szeme fénye. Anett, mint meséli, nem „előre megfontolt szándékkal” került Németországba. A Külkereskedelmi Főiskola elvégzése után ösztöndíjjal tanult Hollandiában és szerzett másoddiplomát. Hazajött Magyarországra, és három évig dolgozott egy multinacionális cégnél. Új termékek bevezetésével foglalkozott. Imádta a munkáját és az ott töltött idő alatt végigjárta a ranglétrát. Holland barátja, akit még a főiskola idején ismert meg, utánajött Budapestre, később mint bankszakember Bécsben kapott szerződést. Másfél év különélés nem volt könnyű a fiatalok számára, ezért Anett úgy döntött, akkor most ő megy szerelme után Bécsbe. Gyorsan át is kérte magát az osztrák fővárosba. Számukra a Bécsben töltött néhány év hozta meg azt a felismerést, hogy akkor tudnak boldogan élni, ha egy semleges országban laknak. Ausztriától mindkét szülői ház messze volt, és ekkor derült ki igazán, hogy férjével minden téren maximálisan támogatni és segíteni tudják egymást. Nem sokkal később megkereste őt egy fejvadász cég, és 2002-ben Frankfurtba küldték. Férje természetesen ment utána. Anett lelkesen mesélte, hogy egy borotvákat forgalmazó világcégnél dolgozott. Igazán ez idő alatt érzett rá a marketing ízére, több termék bevezetését bábáskodta végig. Igazi kozmopolita családnak vallja magukat, nyitottak minden újra. Végig vidáman beszél, a nehézségekről ugyanúgy, mint az örömteli pillanatokról. Anett elmondta: az, hogy valaki külföldön él, nem jelenti azt, hogy minden az ölébe hull. Napi 10-12 órát dolgozott, akár hétvégén is. Ahhoz, hogy munkáját és személyét is elfogadják, keményen meg kellett mutatnia tehetségét, akaratát. Véleménye szerint nagyon fontos, hogy az ember nyitott legyen az adott ország kultúrájára, és tudja a nyelvet. (Anett angolul, németül, hollandul és spanyolul beszél.) Sikerre valaki csak akkor számíthat, ha be tud illeszkedni, ha van benne tolerancia, s ha megőrzi érdeklődését az új dolgok iránt. A külföldön töltött tíz év alatt nagyon sok barátra tett szert, a honvágy azonban őt sem kerüli el. Interneten olvasgat magyar lapokat, de kevés hír jut el hazánkról és főleg Paksról Németországba. Ha visszavágyik, felül egy repülőre és hazajön. Ahogy mondja, az otthona külföldön van, de hazája mindig Magyarország marad. A kihívásokat továbbra is várja, hiszen az életük nem áll meg. Most félj ét kereste meg egy cég, amelynek megbízásából több évre Kanadába költöznek. Április végéig még találkozhatunk vele Pakson, utána nagy izgalommal indul új élete felé a tengerentúlra. Véglegesen letelepedni azonban az öreg kontinensen szeretne, mert kisfiát európainak akarja nevelni. Horváth Margit
