Paksi Hírnök, 2007 (16. évfolyam, 1-24. szám)

2007-12-21 / 24. szám

8

VELÜNK TÖRTÉNT

Gyémántdiplomás gyárigazgató

A közelmúltban vehette át gyémántdiplomáját Örvös Ferenc. Az iparos családból származó, a helyiek számára leginkább a volt konzerv gyár igazgatójaként ismert tősgyökeres paksi lakos húsz éven át, 1985-ig állt a település életét meghatározó létesítmény élén.

háború előtt azonban az üzem főként hagymából és zöldségfélékből szárítmányokat készített, melyeket a háború elején a magyar honvédeknek,később a

Örvös Ferenc 1947-ben végzett a Keszthelyi Agrártudományi Egyetemen. A gyémántdiploma átadását a tanévnyitóval együtt tartották, így az összes elsőéves is jelen volt. - Legmeghatóbb az volt, amikor az egyik gyémántdiplomás kollégánk üdvözölte az elsőéveseket. Ecsetelte a mezőgazdaság problémáit, intenzív és eredményes munkát kívánt nekik, majd a következőképpen fejezte be mondandóját: - Kívánom nektek, hogy 2067-ben - itt megrezzent az ifjúság, morajlás futott végig rajtuk - ugyanilyen emelt fővel és büszkén állhassatok itt, mi pedig az égi búzamezőkről tekintünk le rátok - idézi fel. Mint elmondta, kellemes meglepetést okozott, hogy megkapták az 1797 óta működő agráregyetem összes ott végző hallgatójának a névsorát.- Végigböngészve arra jutottam, hogy én vagyok a hetedik végzős Paksról - meséli büszkén Feri bácsi. Azt már kevésbé vidáman teszi hozzá, hogy mikor ő végzett, az agrárdiplomával

„Ha jól emlékszem, 1965-ben történt, hogy egy szovjet-magyar vegyes-bizottság szemügyre vette a létesítendő erőmű lehetséges helyszíneit, jártak a Tisza mentén, Mohácson, Bogyiszlón és Pakson is. Mi akkor az ipari minisztériumhoz tartoztunk, onnan utasítottak, hogy a bizottság zárótárgyalásához biztosítson a konzervgyár helyet. Itt dőlt el végleg, hogy az atomerőmű számára Paks a legalkalmasabb helyszín. Amikor indult az építkezés, a kommunális ellátás nem volt megoldott, kezdetben az építőmunkások étkezését a konzervgyár biztosította. Majd ahogy az erőmű épült, úgy csökkent folyamatosan a gyárban dolgozók létszáma. A műszaki és szervezési újítások segítségével azonban a termelés színvonala nem csökkent” - idézi fel Örvös Ferenc.

nem lehetett elhelyezkedni, a régi nagyüzemek már nem működtek, az újak még nem jöttek létre. Ezért szerzett egy tanári diplomát is. Paksra Kalocsa, majd Palánk után került vissza, először a konzervgyár nyersanyagrészlegét vezette. - A Paksi Konzervgyár a múlt század községének gazdasági, társadalmi életét meghatározó létesítménye volt. Évtizedeken át a harang mellett reggel, délben, este a duda is megszólalt - emlékezik a gyár történelmének jó ismerője. - Az üzem 1932- ben, a gazdasági válság idején indult, amikor a termékek értékesítése szinte lehetetlen volt. Akkor történt, hogy paksi vadászatra kapott meghívást annak a Moskovics családnak az egyik tagja, amelynek Budapesten nagy szeszfőzdéje volt. A szőlőkben látta a sok szilvafát, akkor született a paksi pálinkafőzde ötlete. A gazdasági válság idején is sikerült eladni ezt a szilvapálinkát, amely kóser volt, ezért bárhol a világon keresett terméknek számított. A

szovjet hadseregnek szállítottak. Később átálltak a hideg savanyúság, majd a hőkezelt konzerv gyártására. - A nagy fordulatra 1966-ban került sor, amikor is a gyár rekonstrukciója keretében új épületek készültek. Akkoriban a szovjet-magyar árucsere egyezmény keretében Magyarország élelmiszerrel fizetett az energiáért. A konzervgyári termelés 80%-a a Szovjetunióba került - meséli Feri bácsi, és elmondja még, hogy az üzem ekkor közel kétezer embert foglalkoztatott csúcsidőben, és 55 ezer tonnát termelt, tehát nem csupán a településnek, de még a megyének is meghatározó létesítménye volt. A politikai változások ezt a helyzetet megszüntették, ma már áruházak, üzemek vannak az egykori konzervgyár területén, sőt fatelep, meg képtár is. Ötven éve még legelő vette körbe az üzemet, az induló rekonstrukció előtt rengeteg földtulajdonost kellett felkeresni, ma pedig már tulajdonképpen a város központjához

tartoznak a gyár hajdani épületei.

Feri bácsi huszonkét éve vonult nyugdíjba, de ez alatt az idő alatt sem ért rá unatkozni: - Mindig találtam valami munkát, ténykedést magamnak. A szakmától sem szakadtam el teljesen, van egy kis kertem egy kis fóliával. De bepótolom azokat a dolgokat is, amikre akkoriban nem jutott időm: olvasok, pihenek. Érdekel a város múltja és a jelene is, a háttérből figyelek, de az aktív közélettől már távol tartom magam - mondja. Úgy véli, a mai problémákat a mostani fiataloknak kell megoldani. Abban bízik, két gyermekének, két unokájának és dédunokájának is sikerül majd. -s-Bizonyára sok paksi tudna mesélni azokról az élményekről, melyek a konzervgyárhoz kötötték. Kérjük olvasóinkat, írják le ezeket, vagy hívjanak minket, hogy rögzíthessük! Az ily módon összegyűlt anyagot sorozat keretében szeretnénk közzétenni lapunk hasábjain. Jelentkezésüket várjuk a Paksi Hírnök szerkesztőségében, a paksihirnok@index.hu címen vagy a következő telefonszámok valamelyikén: 75/ 310-153 vagy 20/ 26-426-08.

A „Szeretetben-egymósérf, Paks" Alapítvány ezúton szeretné megköszönni a támogatását mindazoknak, akik 2006-ban az adójuk 1 %-ával segítették alapítványunkat. Az 1 095 592 Ft-ból elsősorban a Balogh Antal Katolikus Iskola tanulóit támogattuk. Az Önök segítségével valósulhattak meg tanulmányi kirándulások, lelkigyakorlatok, színházlátogatások, a tehetséges tanulók támogatása, valamint hittan- és meseversenyek az iskola szervezésében. Támogattuk a 104. sz. Bethlen Gábor Cserkészcsapat nyári táborozását és világtalálkozón való részvételét.

Fotó: Molnár Gyula