Paksi Hírnök, 2007 (16. évfolyam, 1-24. szám)

2007-12-21 / 24. szám

Karacso PAKSI HÍRNÖK A pogány és a keresztény világ számá­ra is az év egyik legfontosabb napja a karácsony, amely két - egymástól je­lentében eltérő' - ünnep ötvözéséből keletkezett. Az egyik - a régebbi - ó'si pogány ter­mészetünnep: az újévé, az újjászületé­sé. Az év végi ünnepek hosszú időn ke­resztül egybeestek a téli napforduló idejével: december 25-ével. Régen a természettől jobban függő emberek úgy gondolták, hogy a nap télen meg­hal. Megörültek tehát, amikor - de­cember 25-én - a nappalok hosszab­bodni kezdtek, s örömükben ezt meg is ünnepelték a világ minden táján. A keresztény egyházak a Megváltó születésnapját, a gyermek Jézust ün­nepük. A kereszténység más vallások szokásaiból is sokat átvett, így a sok ezer éves téli napfordulóra eső ünne­peket is belevonta a keresztény vallás ünnepkörébe, s a legnagyobb ünnepét tette erre a napra: azt az éjszakát, amelyen - a hagyomány szerint - Jé­zus született, aki elhozta számunkra Isten mindenek fölötti szeretetének hírét és a megváltást. A kétféle hagyomány keveredése so­rán alakult ki a mai ünnep: az öröm, a békesség, a szeretet és a család ünnepe.-tv-Gyújtsunk gyertyát Lacza Zsanett különös izgalommal várja a ka­rácsonyt. Nem csoda, a születésnapja is akkor van, Szenteste lesz 9 éves. - Feldíszítjük a fát, rendet rakunk, apa néha dolgozni szokott - mondja. Hozzáteszi, természetesen lesz szülinapi torta is. A legjobb, ha mindenki otthon van, sőt még a keresztapja is meglátogatja őket, mert ak­kor játszanak. Kártyázni szoktak, meg társasoz­­ni. Zsanett kedvence az Activity. Ádám Noémi is azt szereti legjobban a kará­csonyban, hogy együtt van a család. Különösen most, mert apukája Spanyolországban dolgozik. Noémi azt reméli, igazi lovat kap karácsonyra. - A ló aranyos, nem olyan vad, meg cuki - mondja. Elbizonytalanodik, amikor rájön, hogy azt talán nem is olyan könnyű szerezni. A hétesztendős kislány nem csak kapni, adni is szeret. Tavaly is készített ajándékot a legjobb barátnőinek. - Apá­nak is rajzoltam, meglepetés lesz - mondja. Bognár László szerint azért jó a karácsony, mert nagyon sok ajándékot kapnak a gyerekek, és na­gyon sokat lehet játszani. A család kedvence az Activity és a Monopoly. Laci idén legjobban egy vi­deokártyát szeretne a számítógépébe, meg azt, hogy essen sok hó. - Legyen térdig érő, akkor nem kell lehajolni, és jó keményre lehet gyúrni a hógolyót - mondja. Ha nem lesz hó, nem fog keseregni, mert­hogy szívesen sertepertél anyukája körül a konyhá­ban, és segít süteményt sütni. Készítenek mézeska­lácsot, de Lackó kedvence a citromos holdacska. Ha nem leszünk elég óvatosak, gye­rekeink úgy nőnek fel, hogy azt sem tudják, mit ünnepiünk karácsonykor. Elfelejtik, hogy a szeretet, a béke, a család ünnepe - hogy most mesz­­szebb ne menjek, s Jézus születéséről szót se ejtsek. Csupán azt tudják, hogy előtte rohanás van és fejtörés, egymást túllicitálni akaró vásárlási láz. Közben az egyeztetés, hova men­jünk, ki mikor jön. Végül a fáradtság, a falánkság miatti lelkiismeret-furda­­lás vagy a kiüresedett családi kassza miatti fejfájás. Csak remélem, hogy ők is érzik már most az ünnepvárás örömét, azt a megmagyarázhatatlan érzést, amikor ünnep költözik az emberek leikébe. Bízom benne, hogy a karácsonyfa előtt állva az ő szívük is másként dobban, és nem nyűgnek érzik, ha érkezik a nagymama vagy nagybácsi, és velük beszélgetve, hovatovább tár­­sasjátékozva kell tölteni a karácsonyi estét, s nem a számítógép előtt, az msn-en. Szokásom kiállni a mai kor emberei­ért, a fiatalokért, amikor mondják, hogy ilyenek, meg olyanok, rosszab­bak másnál. Hiszem és bízom benne, hogy nem így van, s ha igen, arról mi és o mi szüléink is tehetnek. Bizo­nyára közhely, de a világ változik. Ami persze önmagában véve jó do­log. Az pedig a mi feladatunk, hogy ne engedjük feledésbe merülni azt, ami érték. Ajándékozzuk meg egy­mást, de nem azzal törődve, hogy egymást túlszárnyaljuk, hanem azért, hogy örömet szerezzünk. Legyünk együtt azokkal, akiket szeretünk. Gyújtsunk gyertyát a fákon és a szí­vekben is, és soha ne hagyjuk kialud­ni a lángot... Vidd Tünde Fotók: Molnár Gyula

Next

/
Thumbnails
Contents