Paksi Hírnök, 2007 (16. évfolyam, 1-24. szám)
2007-07-06 / 13. szám
12 MOZAIK Híres paksiak, paksi hírességek Kovács Endre A paksi központi buszmegállónál a Táncsics Mihály utca felé haladva a figyelmes j árokéió'k egy információs táblát olvashatnak, mely Paks irodalmi emlékhelyeire hívja fel az idelátogatók figyelmét. A táblán paksi születésű írók, költők: Jámbor Pál és Pákolitz István munkásságának említése mellett Kovács Endre neve is olvasható. (Sajnos Palágyi Menyhérté nem, pedig az ő irodalmi jelentősége ezt feltétlen indokolttá tette volna.) Kovács Endre Pakson született, 1911. május 19- én, az anyakönyvi bejegyzés szerint Kovács Sámuel cipészmester és Pók Erzsébet gyermekeként. A család ekkor az Anna utca 29- ben lakott, de hamarosan Pozsonyba költözött. Kovács Endre Korszakváltás című életrajzi kötetében, melyből megismerhetjük gyermekkorát és fiatalságának, íróvá érésének éveit, a szülőfalu, Paks neve nem is említődik. Visszaemlékezését olvasva számomra szokatlannak tűnik egy magát történésznek valló szerzőtől a helyszínek és időpontok elnagyolt említése, pedig a memoár, mint műfaj megengedné a rigorózus pontosságot az adatkezelésben. Mivel a háromkötetesre tervezett emlékiratainak csak az első, elébb említett kötete jelent meg, Kovács Endre életművének adatait az irodalmi és az életrajzi lexikonok szócikkei alapján ismertetem. Alsó és középfokú iskoláit Pozsonyban végezte, 1935-ben magyarszlovák-filozófia szakon, a pozsonyi egyetemen tanári oklevelet, 1943-ban a budapesti egyetemen szlavisztikából bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1952-ben lett a történelemtudomány kandidátusa, 1964-ben doktora. 1955-ben Kossuth-díjat kapott Bemről írt monográfiájáért. 1937-től középiskolai tanárként dolgozott először Pozsonyban, majd Érsekújváron. Már gimnazista korában rendszeresen jelentek meg versei és tárcái szlovákiai magyar nyelvű lapokban, 1939-től az Érsekújvár és Vidéke c. lap szerkesztője lett, majd 1945-ben Budapestre költözött. Rövid ideig dolgozott a külügyminisztériumban, majd a Kelet-Európai Tudományos Intézetben. 1949-től 1981-ig a MTA Történettudományi Osztályának vezetője, majd nyugdíjazása után tanácsadója volt. Pályája kezdetén főként szépíróként ismerhetjük, verseket, elbeszéléseket és regényeket írt, 1949-től történészi, irodalomtörténészi munkásságot fejtett ki. Szakterülete a magyarság és a szlávok kapcsola£ én városom GÁLOSI JÁNOS Mikor idekerültem, falu volt Paks. Igyekezett felzárkózni az akkori nagyközségek színvonalához. Az igazi fordulatot az atomerőmű idetelepülése jelentette. Nagy harc folyt -főleg Szekszárddal - hol legyen az erőmű végleges helye. Most már tudjuk, árnyékharc volt. A döntések nagyon messze... talán nem is Pesten, hanem Moszkvában születtek. De mi akkor azt hittük, hogy amit csinálunk, az véresen komoly dolog, és ennek megfelelően küzdöttünk a lakótelepért, az erőműért, és annak áldásaiért. Nagyvárosi álmokat, gyorsvonatot álmodtunk. Akkori álmaink, ha másként is, jórészt megvalósultak. Élhető, korszerű, és szép környezetben élhetünk. Még ma is jó szétnézni a Sánchegy tetejéről... PÉGERJÓZSEF „Itt élek az idők kezdete óta, és utam végeztével térek meg az ősi paksiak közé...” Itt születtem. Szegény parasztgyerekként kerestem tainak újkori történelme, főként a magyar és lengyel irodalom és történelem kapcsolatának, egymásra hatásának kutatása volt. Nyomtatásban megjelent sokkötetes életművének részletező, pontos felsorolása e rovatban lehetetlen, de az érdeklődők megtalálhatják a lexikonokban. A paksi Pákolitz István könyvtárban is olvasható két műve: a Magyarok és lengyelek a történelem sodrában (1973.) és a Magvető kiadó Tények és tanúk sorozatában 1981-ben megjelent Korszakváltás c. emlékirata. Kovács Endre író, publicista, történész, irodalomtörténész 1985. április 18- án halt meg Budapesten, sírja a Farkasréti temetőben található. Forrás: Magyar Irodalmi Lexikon, Új Magyar Életrajzi Lexikon. Kernné Magda Irén az átjárást a város különböző részei között. Kulturális és fizikai értelemben egyaránt. Leszámítva azt a kis időt, amikor másutt voltam, itt volt és itt van az én otthonom, ez a hazám, ez a családom. Én itt szeretek élni, mert itt jó élni! Paks egy befogadó város, a paksi emberek befogadóak az idegenekkel szemben. Az idegeneken múlik, hogyan tudnak asszimilálódni ebbe a környezetbe. Kovács Tibor
