Paksi Hírnök, 2007 (16. évfolyam, 1-24. szám)
2007-06-01 / 11. szám
14 MOZAIK fiz én városom GÁRDÁI GYÖRGY A gyermekkoromat töltöttem Pakson. Emlékszem a hangulatos főutcára, télen a lovas szánokra, amik után mi gyerekek is utána kötöttük a saját szánunkat. Néha 5-10 szánkóra dagadt a konvoj, s még nőtt volna, ha a kocsis hátra nem csap az ostorával s mi nem spriccelünk szét. Akkoriban telente befagyott a Duna, és lovas kocsikkal fuvarozták az árut a komposok. 20 év után tértem vissza Megépült a lakótelep, működött az erőmű. Számos olyan dolog történt, amitől jó itt élni Nem csak az építészetben, a közösségi és kulturális eseményekben is. Sokáig lehetne sorolni de kettőt ki kell emelnem: a Borbarát Klubot és a Gastroblues fesztivált. Nagyon várom az Erzsébet szálló elkészültét és a környező épületek megújulását Ha kész lesz, méltán büszkélkedhetünk egy gyönyörű városközponttal Már csak a korom miatt is várom a gyógyfürdő megépülését. Jó lesz oda átballagni! LASZLÓCZKI LÁSZLÓ Sok emlék jut eszembe a város utcáit járva. A gyerekkori focizások az Öreghegyen, a régi gyógyszertár, az öreg házak a város főutcáján. Édesanyámmal sétáltunk kézen fogva mikor a halászok kocsin tolták a vizát. Emlékszem, tátott szájjal bámultuk a hatalmas halat. Az atomerőmű ideköltözése óta nagyon sokat változott a város. Szemem láttára fejlődött szunyókáló faluból korszerű kisvárossá. Jó és biztos anyagiak között élhetünk itt, s talán az egész megyében itt van a legtöbb kényelmet és kultúrát szolgáló létesítmény. A bátyám - aki hosszú ideje külföldi országokban teljesít szolgálatot - mondja mindig, ha hazatér: „Nem is tudjátok, hogy milyen szép és csodálatos helyen éltek!” Lejegyezte: Kovács Tibor A híresztelésekkel ellentétben, mi rádiósok is csak emberből vagyunk, így, mint ahogyan mindenki más, hibázhatunk mi is! A baj csak az, hogy a mi baklövésünknek - ellentétben a nagy átlaggal - több ezer ember lehet a fültanúja! De ki tudja, talán ettől olyan izgalmas a rádiózás... A bakiknak több fajtája létezik, van, hogy csak simán belegabalyodunk egy-egy körmondatba, előfordul, hogy ragot vagy szót tévesztünk, a leggyakoribb azonban az, amikor többszöri próbálkozás ellenére sem tudunk kimondani egy adott szót pl: „Járár... járáj... rájár, csak ki tudnám mondani, hogy járuráj... járujk, rájuk jár...” vagy „.. .máris jön Friderika és a Felcsárdáztad... feltrácsáz... fel-tár-csáz-tad a szívem című dal...” S bár ezek is rendkívül szórakoztatóak, az én kedvenceim azok a bakik, melyektől a mondat értelme változik meg. Ebben a műfajban klaszszikussá nőtte ki magát Zomborka Zoli egysorosa, mely a lakossági apróhirdetések között szerepelt, s eredetileg emígyen hangzott: „Eladó egy páncéltőkés pianínó” mondanom Plörő Rádiós bakik sem kell, nagyra becsült kollégám nem a páncéltőkést szúrta el... A számok felkonferálása is okozhat gondot, főleg akkor, ha a nosztalgiaműsorból kiszakított „Suki bá1” ül be mondjuk délelőtti műsort vezetni. Ilyenkor lesz a Black II Blackből Black il Black, a megasztáros Pápai Jociból pedig Pápai Juci. Emlékezetes még S. Szabó Gabi egyik programajánlója, amikor egy hétvégi dunaparti rendezvény fellépőjét, nevezetesen Janza Katát keresztelte át Janza Kapára! Különleges csemegének számít még „beugrás” kollégánk, Aki Gabi felejthetetlen alakítása. Ő mindenáron angolul akart értelmezni egy egyszerű magyar szót! Percekig próbálta megfejteni, hogy milyen bicikli lehet az a Ti bike, (direkt írtam külön) mire rájött, hogy a szó egyszerűen csak az, aminek látszik: Tibiké... Szerénységem is alkotott - Kazinczy után szabadon - néhány új kifejezést. Én nemes egyszerűséggel kreáltam az őrölt kávéból őrült kávét, a standard puskából strandpuskát, a hulladéktárolóból pedig hullatárolót. De előfordult az is, hogy az éteren keresztül szólítottam fel véradásra minden kiskorút! A szöveg, mely szerint várnak minden 18 és 60 év közötti paksi lakost, az én olvasatomban a 18 és 6 év közötti lakosokra korlátozódott! Külön fejezetet érdemelnek a helyi hírekben a szerkesztők által - szerintem előre megfontolt szándékkal - elkövetett hibák. A legtöbb ilyen jellegű probléma a számok elírásából adódott, ezt kiküszöbölvén kérte meg egykori munkatársunk, Koncz Zsolt a helyi hírek szerkesztőjét, Vida Tündét (nem tudom ismerik-e), hogy ha másként nem megy, írja le azokat a nyüves számokat betűvel. A kérés teljesült, Tünde szép, nagy nyomtatott betűkkel írta le, hogy a kenyér ára az őszre (2003- at írunk) elérheti az EZER forintot. (Természetesen százról volt szó, csak ilyen eredménynyel járt a nullákra fókuszált koncentráció.) Aztán ott volt még az Aranykalászból Aranykaláccsá avanzsált termelőszövetkezet is, melyet hírolvasó kollégánk szemrebbenés nélkül olvasott be, mint mondta, azt gondolta hogy a szövetkezet talán pékáru-készítéssel is foglalkozik. Tünde nevéhez fűződik az a krimibe illő mondat is, mellyel engem tisztelt meg! Vétke mindössze az volt, hogy „a családi parlagfű-irtási akció” kifejezésből kihagyott egy szót, melynek következtében kis híján elharaptam a nyelvem. A mondat ugyanis ezzel a csöpp hiányossággal így hangzott: „Az XY alapítvány a hétvégén nagyszabású családirtási akciót szervez...” Hahn Szilvia
