Paksi Hírnök, 2007 (16. évfolyam, 1-24. szám)

2007-05-04 / 9. szám

10 MOZAIK Elhozták a napkelet varázsát A Tűzvirág-gála nem az elő­adás napján kezdődik, melyre a meghívó szól, amikor a kö­zönség kilép az otthoni csönd­ből, hogy egy másik - zajos - csöndbe érkezzen. Az „Őrzők” nem csupán e két estén „vi­gyáznak a strázsán”. Hetek­kel a bemutatkozás előtt kez­dődnek a próbák, melyek e rangos városi esemény szol­gálatába állítják a táncosokat. Nem véletlen a szolgálat kife­jezés. Látva az idei „Napke­let” című előadást - a Sárközi csárdást, a Kanászsiratót, a Szászcsávási táncokat, az ör­mény, török és román táncot, Káin és Ábel küzdelmét, me­lyek bemutatása során a tán­cosok - a legkisebbektől a na­gyokig - személyes varázsuk­kal, sugárzó egyéniségükkel és fegyelmezett, tökéletesen koreografált mozdulataikkal, alázattal közeledtek a hazai és a távoli nemzetek értékeihez, nem lehet másról, mint szol­gálatról beszélni: az Őrzők szolgálatáról, akik „Ma sem engedik feledtetni az ember Szépbe-szőtt hitét”. Az együt­tes művészeti igazgatója és koreográfusa, a műsor rende­zője Mádi Magdolna. Művé­szeti asszisztensek: Bozár László és Újvári Dávid. Tánc­pedagógusok: Hirczi Margit és Rubács Viktória. Teli Edit Kalendárium: Fagyosszentek Május havában a zöldbe vágyó (vagy kényszerülő) szerelmesek mellett a jó termést váró szőlősgazdáknak, kerté­szeknek okoznak komoly bosszúságot a fagyosszentek. Pongrác, Szervác és Bo­nifác (május 12-14.) olyan hírben állnak, hogy a lassan és fokozatosan melegedő, csaknem nyári idő után újra visszahoz­zák pár napra a hajnali fagyokat, ami egyetlen tavaszi növénynek sem kedvez. Mint mondják, a három szőlőgyilkos „a hideg keleti széllel már sok virágra le­helt halálos csókot”. Ráadásul az agrometeorológusok kuta­tásai alapján tényleg bebizonyosodott, hogy a fagyosszentekre vonatkozó nép­hitnek valós alapjai vannak. De honnan a népi bölcsesség, miszerint a három , jó­madár” fagyokat okoz? A tudományos magyarázat szerint ilyentájt két nagy időjárási front birkó­zik egymással a Kápát-medence fölött, és kiegyenlítődésük eredményezi a fa­gyosszentek ropogós hajnalait. Ez azon­ban korántsem jelenti azt, hogy minden évben fagy lenne ezeken a napokon, csak azt, hogy a múlt tapasztalatai alapján többször fordul elő ilyenkor erős lehűlés, mint ez időszak előtt és után. Annak, hogy a nép miért figyelt fel erre a sza­bályszerűségre, és miért nem méltat fi­gyelemre más hasonló időjárási érdekes­ségeket, a magyarázata egyszerű. A má­jusi fagy igen gyakran egy esztendő ter­mését tehette tönkre, akár országos csa­pás is lehetett, így érthető, hogy a föld­műveléssel foglalkozók megkülönbözte­tett figyelemmel fordultak a jelenség fe­lé. A kalendáriumok bölcsei ezért az alábbi tanácsot adták a gazdáknak: „Szervác, Pongrác, Bonifác, mind a fa­gyos szentök, hogy a szőlő el ne fagyjon, füstöljenek kendtök.” Az időjárással kapcsolatos megfigyelés és a szentek legendája között azonban már nincsen összefüggés. A hagyomány szerint a Krisztus utáni 3-4. században élt három szent életű férfi a keresztény hitéért halt mártírhalált, míg más forrá­sok szerint a három szent azért fagyott halálra, mert ruháikat a szegényeknek adták. Tény, hogy a magyar néphit szá­mos legendát ismer a három férfiról: ezek egyike szerint Pongrác kánikulá­ban, a subájában megfagyott, Szervác a Tisza közepén víz nélkül megfulladt, Bo­­nifácot pedig agyoncsípték a szúnyogok. Mivel ezért ők haragszanak ránk (?!), bosszút esküdtek ellenünk, és évről évre visszajárnak, hogy tönkretegyék a ter­mést. Egyes vidékeken viszont úgy vé­lik, hogy e rosszindulatú szentek jóságo­sak is tudnak lenni, ugyanis ha kisüt a nap, bő termést hoznak a szőlősgazdák­nak: „Sok bort hoz ám a három ác, ha fel­hőt egyiken se látsz!" - vallja a népi jö­vendölés. Ám nemcsak Pongrác, Szervác és Bonifác május fagyosszentjei. Ott van Orbán (május 25.), akinek a tiszteletére a nagyobb szőlősökben szobrot állítottak, hogy aztán jó idő esetén dicsérjék, óbort iszogassanak mellette, (néhol meg is lo­csolták vele), rossz idő esetén viszont szidták, köpködték, pálcával verték, sőt, az is előfordult, hogy a szalma vagy fa Orbán-jelképet elégették. A negyedik di­dergő szentre a szőlősgazdákon kívül a méhészek is figyeltek, ugyanis ezen a na­pon kell kirepülniük „Orbán bogarai­nak”, vagyis a méheknek. Egy szó mint száz, a négy „kerti rém” könnyen elronthatja a szép májusi nap­sütést, a nyár melegét azonban nem be­folyásolhatja. Hahn Szilvia Fotók: Szaffenauer Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents