Paksi Hírnök, 2007 (16. évfolyam, 1-24. szám)

2007-05-04 / 9. szám

MOZAIK 11 Templomok múltjának tudósa Balerinák gáIája Dúskálhattak a kultúrtörté­neti csemegékben a történe­lem kedvelői, amikor K. Né­meth András régész-muzeo­lógus, a paksi Városi Múzeum munkatársa tartott eló'adást számukra a középkori Tolna megye templomairól. Az elő­adónak ez azért volt nagy fel­adat, mert ebből írta nemrég doktori disszertációját, így hatalmas anyagot kellett egy órába sűrítenie. Tekintettel arra, hogy a korabeli megye területén - mely a mainál jó­val nagyobb volt - 326 ilyen épületről van a kutatóknak tudomása, nem volt mód a részletekben való elmerülés­­re. így aztán az általánosítha­tó szabályokon, módszere­ken, eljárásokon felül nagyon sok kivétel és érdekesség hangzott el. Például az, hogy a szóban forgó épületeknek ma már közel fele nem látha­tó - pontosabban szántóföld van a helyén, és csak a kuta­tásokkal lehetett pontosítani a hajdani létesítményeket. Ennek egyik legkorszerűbb módszere a légi fotós eljárás, melynek alkalmazásában Tol­na megye élen jár. De ha vala­ki azt gondolja, hogy a tatár vagy a török rombolta le a templomokat, az nagyon té­ved, a lakosság hordta szét az építőanyagot. Viszont az egyetlen, tatárok által elpusz­tított kápolna épp Györköny mellett állt. Madocsa a kora­beli kör alaprajzú temploma miatt került szóba. Rejtély vi­szont, hogy a XIV-XV szá­zadban miért építették át tö­meges méretekben a templo­mokat a megye területén. Szintén érdekes volt látni az előadás képanyagában azokat a több százéves rajzokat, me­lyek nem egy helyen tető nél­kül ábrázolták ezeket a fontos épületeket, melyeknek litur­gikus feladata mellett más lé­nyeges szerep is jutott, hiszen gyakran temettek is benne és körülötte, nem egyszer szol­gálta a falu lakosságának vé­delmét, s ha kellett, tárolási funkciót is betöltött.-s-Nagy esemény a Pro Artis Művészetoktatási Intézet táncművészeti tagozata éle­tében az önálló balettest. Idén a városi művelődési központ nagytermében het­venhét táncosnövendék lé­pett színpadra nyolc-kilenc évestől egyetemistákig. Szarka Gitta balett-tanár elmondta, tudásszintjükhöz megfelelő koreográfiát, stí­lusukhoz illő zenét igyekez­tek választani a különböző osztályoknak. Hozzátette, szigorúan meghatározott tananyagra épül az éves munka, ebből és erre építve készülnek a bemutatók, a tanárnő állítja össze a tel­jes produkciót a ruhák ter­vezésétől a koreográfiákig. A kilencedik, tizedik, tizen­egyedik osztályosok a to­­vábbképzősök, s a legtöb­ben vidéken tanulók, akik hazatérve péntek délutá­nonként késő estig gyako­rolnak. A tizenkettedike­­sek, azaz az együttes tagjai pedig már tizennégy éve ta­nulnak balettozni, egyete­misták, főiskolások. A tago­zat növendékei legközelebb június 9-én az év végi gála­műsor keretében lépnek színpadra.-bézsé-Kész katasztrófa! Add már uram az esőt! Egy régi indiai hagyomány szerint az aszály elűzésére az esó'tánc a leghatáso­sabb eszköz. Ehhez a módszerhez folya­modtak egy észak-indiai falu asszonyai, miután már egy hónapja vártak az életet adó esőre. Az eset pikantériája, hogy a több tucat nő az éj leple alatt pucéran lej­tette el erotikus táncát, melytől Indra fő­isten lázba jön, majd esőjével megtermé­kenyíti a földet. Még mielőtt nekivetkőz­nék (bár egy próbát megér), nézzük van­­e más megoldás?! A szó jelentése közismert - az aszály hosszan tartó csapadékmentes időszak, mely elsősorban a mezőgazdaságot sújt­ja, de a gazdaság minden más területén is érezteti hatását. Az is köztudott, hogy rendkívüli, évszázados rekordokat dön­tögető, kevés csapadékot hozó ősz és tél van mögöttünk, amit csak tetéz ez az át­lagosnál is melegebb, száraz tavasz. Mivel az aszályt a szabályellenes időjá­rás okozza, megelőzni, megakadályozni nem tudjuk, marad a védekezés, az ima, na meg a pucér esőtánc... Mint ahogyan kiderítettem, az aszálykárok kivédésé­nek egyik leghatékonyabb eszköze a me­lioráció. (Talajjavítást jelent és semmi köze a szexhez.) Ez azonban egy komp­lex, egyrészt agronómiái és agrotechni­kai, másrészt műszaki tevékenység, úgy­hogy hagyjuk a szakemberekre, nézzük, mit tehetünk mi, kertészkedő vagy ker­tészkedésből élő emberek! Minden csepp számít! Csökkenteni kell a vízfogyasztást, javí­tani kell az öntözés hatékonyságát, és persze el kell döntenünk, mi legyen az öntözéshez használt vízforrás. Legjobb az esővíz, ám abból - tapasztalatból mon­dom - szinte lehetetlen eleget gyűjteni. Ha egy folyó vagy patak folyik a kert szélén, annak a vize is kiváló öntözésre, csak ez sajnos elég kevés kertnek a tar­tozéka. Marad tehát a fúrt kút vagy a ve­zetékes víz. Ez esetben százszor, sőt ezerszer meg kell gondolnunk, mit ön­tözzünk és mit ne. Az öntözés ugyanis drága (sőt maholnap már megfizethetet­len) mulatság, s nem szabad azt sem el­felejteni, hogy a növény az öntözővíznek mindössze egy (nem is túl jelentős) ré­szét tudja értékesíteni, a víz jó része ugyanis a talajban szétfolyik. No meg aztán fontossági sorrend is lé­tezik a világon! Kisebb-nagyobb aszá­lyok az elmúlt évtizedekben - különösen az utóbbi húsz évben -gyakran fordultak elő Magyarországon, amelyek részben a globális éghajlatváltozás számlájára ír­hatók. A jövőre nézve a tapasztalatok azt mutatják, hogy hazánkban tíz évből átla­gosan négyben káros vízhiánnyal kell majd számolni. Van egy olyan érzésem, hogy ezt a problémát is nekünk nőknek kell majd megoldani, vagyis jöhet a pu­cér esőtánc... Hahn Szilvia Fotó: Szaffenauer Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents