Paksi Hírnök, 2007 (16. évfolyam, 1-24. szám)
2007-01-12 / 1. szám
BULI! DE HOL? Te jól érzed magad a paksi szórakozóhelyeken? Kivié elindította a háborút, fogj fegyvert te is! Vesszenek a gyengék!!! A paksi fiatalok körében az egyik legégetőbb probléma napjainkban, hogy vajon hova is menjenek el bulizni. Hol találnak olyan helyet, ahol távol a szülői szemektől kipihenhetik a suli fáradalmait és még jól is érezhetik magukat? Persze az ember mindenhol jól tudja érezni magát, ha akarja, de van néhány dolog, amit mindnyájan szeretnénk ott látni egy jó szórakozóhelyen. Először is legyen viszonylag nagy helyen, mivel senki se szeret másik száz emberrel összezsúfolva bulizni egy kis lyukban, és senki se szereti hatvan még jól is néz ki. Csak egy nagy gond van vele: kicsi! Több tucat ember összezsúfolódva denszel a tánctéren, mintha egy rakás heringet akarnának utánozni. Én is játszottam már velük ezt a játékot, de nekem nem igazán jött be. Szóval mindenrokkal, csak aztán jöttek a változtatások! A „nem mehetsz ki" újítás még csak-csak, de az új „Kártyád van? Akkor bemehetsz!" verzió már nem igazán tetszett. Legalább is nem ezer forintért. Nem 'tóm, ti mit gondoltok róla, de ez így nekem nem igazán buli! És ha már itt tartunk, nem sok ember van, aki hajlandó kifizetni 1000 meg 2000 forintokat azért, hogy bemehessen namaradtam us nem meaenn^liL^ ° -a^sot isrneme9en9edhető. Udv. Hajr tra egy szórakozóhelyre, mert mellette még az estéjét is állnia kell a saját pénzéből. És azért szerintem mindenki egyetért abban, hogy nem olyan olcsók ezek az esték. :) Esetleg még szóba jöhet a másik két kisebb, de ezek szerintem amolyan beülős, beszélgetős helynek jók. Persze itt is jól érezheted magad, ezt mutatja az is, hogy mennyien járnak oda. És viszonylag nagy helyek jó zenékkel, tánctérrel, de egy igazi nagy bulizás estére én nem ezeket választanám. Szóval, nem tudom, ki hogy van vele, de én ha egy jót akarok bulizni, akkor összebeszélek a haverokkal és elmegyünk valamelyik „közeli" városba bulizni. (Kivié) Egy kiöregedett televízió emlékiratai Érzem, egyre közeledik a perc. Már nem tudok mit tenni, lassan nyugszom bele komor magányomba. Évekig közvetítettem töretlenül bármit, amit csak kértek! Évekig tűrtem szó nélkül a sok telefonos vetélkedőt! Évekig próbáltam legjobb tudásom szerint átfogóan tájékoztatni őket a legkedvezőbb, kihagyhatatlan akciókról, ránceltüntető krémekről, a legízletesebb chipsekről. Meghallgattak valaha is? Mindig csak a lárma, a durva, elforduló közöny, ahogy velem viselkedtek. Oly hűen álltam a sarat, s még most is, öreg korom ellenére is, már a harmadik rúgásra csatornát váltok. De kiközösítettek, lekicsinyeltek, s egyetlen köszönet nélkül távolítottak el állásomból, ahol már apám, s az ő apja is dolgozott. Nincs értelme már élnem, nem tudom tovább elviselni a helyemre jött felvágós új ficsúr gúnyos trónolását régi helyemen, a TV- dobozban. F.A. képpen legyen valami nagyobb hely, ahol elég nagy tánctér és van elég hely az asztaloknak is. Mert szerintem már sokan jártatok úgy, hogy elmentetek bulizni, azt hoppá, asztal nuku! Egész éjjel állhattaemberen keresztülverekedni magát a bárig. Ott van például az egyik legnagyobb paksi szórakozóhely a lakón. Jó zenéket nyomatnak, és tok! Gondolom, szuper buli lehetett! Aztán meg ott van a másik, szintén a lakótelepen! Eleinte nagyon sokat jártam oda. Komolyan! Szinte minden hétvégén fenn voltunk a have-
