Paksi Hírnök, 2007 (16. évfolyam, 1-24. szám)

2007-01-12 / 1. szám

MOZAIK 15 Jó napot, mi újság? A Braun Ákos Úgy gondolja, sikereit inkább szorgalmának, mint te­hetségének köszönheti. Ha valóban így van, a szorga­lom nagyon kifizetődő dolog, számára ugyanis Európa- és világbajnoki címet hozott. A Paksi Atomerőmű Sportegyesület dzsúdósa kevés szabadidejét főképp a Duna mellett tölti, és a pekingi olimpiára készül. A paksi fiatalok számára ma­napság számtalan sportolási lehetőség kínálkozik. Braun Ákos szerint nem volt ez min­dig így, s részben ennek kö­szönhető, hogy kisiskolás­ként a cselgáncs mellett dön­tött. Nyolcévesen, testneve­lés órán találkozott először a küzdősporttal, s úgy döntött, jobban megismeri. Az első edzés rendhagyó módon zaj­lott. Akkori edzője, Szinger Ádám nem vitt magával te­remkulcsot, de feltalálta ma­gát: a sportág eredetéről me­sélt, s gyerekek tágra nyílt szemmel hallgatták. Ákos szerint az izgalmas, misztikus hangvételű előadás még in­kább meghozta a kedvét. Ma, Európa- és világbajnokként is úgy gondolja magáról, hogy sikereit sokkal inkább szorgalmának, semmint te­hetségének köszönheti. Kis­gyermekként a nagyobb kor­osztály edzéseit is látogatta, ezért a társak piszkálták egy kicsit, de őt ez nem nagyon érdekelte. Amúgy jó társaság verbuválódott össze Reisz Béla vezetésével, aki nem csak edzőjük, nevelőjük is volt. Sokat tanultak tőle az emberi értékekről, a helyes viselkedésről, mondja Ákos. Élete első versenyén rögtön a dobogó legfelső fokára áll­hatott, ehhez a barátját és klubtársát kellett legyőznie, akivel ma is jó viszonyban vannak. Az egykori ellenfél ma állatorvos, Ákos kutyáját is ő gyógyítja. Az első győzel­met követően a siker egy ide­ig elkerülte. Kisebb verse­nyeken általában dobogós he­lyezést ért el, de ranglista­­versenyeken nem sikerült bi­zonyítania. Aztán volt már bronz- és ezüstérme, de az el­ső aranyat ifjúsági korcso­portban szerezte. A követke­ző évek kitartó munkával tel­tek, társaihoz hasonlóan az ő fülében eltört néhányszor a porc. Nem bánja, mivel spor­tolói körökben ez egyfajta judós védjegynek számít. A 2004-es olimpiára való fel­készülés különösen kemény volt. A sikeres kvalifikációhoz néhány pont hiányzott végül, s már a visszavonulást fontol­gatta. Úgy vélte, az eddiginél komolyabb eredményekre nem számíthat, és egziszten­ciáját nem alapozhatja a sportra. Edzője, Hangyási László és Kovács Anti sze­rencsére meggyőzték, hogy Tehetségesek, fiatalok Urbán Beáta Kiemelkedően szép versmon­dással tűnt ki a művészeti hét rendezvénysorozatán Urbán Beáta. Az ESZI tizedikes ta­nulóját már az óvodában fel­fedezték, könnyen tanulta meg a verseket és szívesen szerepelt. Az általános iskolá­ban is rendszeres résztvevője volt az iskolai ünnepélyek­nek. Hetedikesként egy or­szágos szavalóversenyen első helyezést ért el, s ez megha­tározó volt az életében, mesé­li Beáta. Tudatosabban, bát­rabban készült a továbbiak­ban a versmondásra. A mű­vészeti héten Pákolitz István Noteszlapok című versét szép beszéddel, mély átélés­sel, magabiztosan adta elő. Az a fajta versmondás volt, amikor felfigyel a közönség az előadóra. A tizenhat éves diáklány nagy álma, hogy szí­nésznő legyen, s nagyon sze­rényen jegyezte meg, hogy az énekléshez is nagy kedve lenne, rövid ideig volt kórus­tag is. Ebben a tanévben a Pro Artis Művészeti Iskola dráma és színjáték tanszak növendékeként színdarabok­ban is feltűnik majd. Most ép­pen gőzerővel készülnek a ja­nuári vizsgaelőadásra, ahol számot adhatnak eddigi mun­kájukról. Beáta kiemelte, hogy különösen remek társa­ság jött össze, új barátokat talált, és szakmailag is fon­tosnak érzi a munkát, ame­lyet Hefner Erika irányít. Beáta tanulmányait is jó eredménnyel végzi, ezen kí­vül csak a színpadra készülés hajtja igazán. Vidám, ki­egyensúlyozott lány, pozitív életfelfogással. bzs maradjon, s hamarosan eljött a várva várt siker: 2005-ben Európa bajnoki és világbaj­noki címet szerzett. Aztán a 2006-os év a tanulásról szólt. A Szegedi Tudományegyete­men programtervező mate­matikus diplomát szerzett, nyáron államvizsgázott. Emellett azért maradt annyi energiája, hogy az egyete­mek között rendezett világ­­bajnokságot megnyerje. Je­lenleg a hétköznapok megle­hetősen egyhangúak: reggel edzés, aztán délig alvás, ebéd, majd szieszta estig. Este újabb edzés, aztán ágyba zu­han megint. Minden erejére szüksége van, ahhoz, hogy a tatamin jó teljesítményt nyújtson. Szeretne kijutni a következő olimpiára, bár azt mondja, nem izgul annyira. Mindenképpen utazni fog, ha a kvalifikáció nem sikerül, ak­kor egy barátjával motorra ülnek, s meg sem állnak Pe­­kingig. - Azért repülővel szí­vesebben utaznék - teszi hoz­zá. Kikapcsolódásképpen hétvégén motorozni szokott, bár edzője ennek nem örül túlzottan. Nyáron sok időt tölt a Duna mellett. Barátai­val kenuznak, s a túlparton sátoroznak, sütnek, főznek. Kedvenc időtöltése még a tú­rázás, a Tátrában több alka­lommal megfordult már. Te­levíziója elvből nincs, ha tehe­ti, inkább zenét hallgat. Tát­rai Tibort nagyra tartja, bár­milyen csapatban is zenéljen. A bluesfesztivál állandó láto­gatója, programját mindig ahhoz igazítja. A magyar fil­mekkel szemben elfogult.- Szőke András és Mucsi Zoltán minden mennyiség­ben, ezen felül csak a pornó - mondja nevetve. A versenyek miatt Európa szinte minden országában járt már, ezért szívesebben nyaral belföldön, főképp a Duna mellett. Ön­magát egyébként is lokálpat­riótának tartja. Pakson szüle­tett, és visszavonulása után is itt szeretne maradni. Fotó: Paksi Hírnök archív (fent), Molnár Gyula (lent) Gyuri

Next

/
Thumbnails
Contents