Paksi Hírnök, 2006 (15. évfolyam, 1-22. szám)

2006-11-17 / 22. szám

MOZAIK 15 Jó napot, mi újság? Szabó József Paks egyik kedvelt konditermének vezetője gyermekko­rában vascsőből, fazékból készült súlyzóval kezdte a testépítést. Ma, túl az ötvenen is makkegészséges, a sport a hobbija, hivatása és az élete. Edzőtermében má­soknak is igyekszik átadni tudását. Tizenhárom éves volt Szabó József, amikor nagyapja közel százéves könyveit kezdte ol­vasgatni, melyek a jógáról, sportról, az emberi izomzatról szóltak. Kedvenc olvasmá­nyára ma is emlékszik, mely­nek címe „A sportképességek fejlesztése”. A témát kezdet­től fogva fontosnak és izgal­masnak tartotta, s úgy dön­tött, hogy az elméleti tudást a gyakorlatban is kamatoztat­ja: szeretett volna izmosabb, erősebb lenni, ki akart tűnni valamivel a társai közül. Utóbbi maradéktalanul sike­rült, mikor a ház körül talál­ható vascső, egy fazék és né­mi beton segítségével készí­tett súlyzóit kezdte emelget­ni. A '60-as évek végén, Nagydorogon ilyesmivel ak­kor találkoztak először az em­berek. Huszonegy évesen ne­vezett élete első országos testépítő versenyére. Ekkor látott szabályos súlyzót elő­ször, de az eredményben ez nem mutatkozott meg: ne­gyedik helyezést ért el. Ké­sőbb többször is megméret­tette magát, legjobb eredmé­nye egy nemzetközi verse­nyen elért második helyezés. Sikerét azonban nem csak az érmek számával méri. Na­gyon fontos számára, hogy a sportnak köszönhetően meg­tanulta, az ember legfonto­sabb értéke az egészség. Rendkívül büszke arra, hogy 52 évesen minden szerve kifo­gástalanul működik. Nincs semmilyen betegsége, fizikai állapota rendkívül jó, s ami ebben a korban különösen rit­ka, 28 ép és eredeti foga van. Ráadásul, ami kezdetben „csak” hobbi volt, később a hi­vatásává vált. Soha nem felej­ti el azt a pülanatot, mikor egy testépítő verseny szerve­zéséért 500 forintot kapott. Olyasmiért kapott pénzt, amit addig lelkesedésből, ingyen is szívesen csinált. Utólag be­vallja, voltak pillanatok, mi­kor úgy érezte, túl sok időt, energiát áldoz a sportra, és a munka előbb-utóbb kárba vész. Ma már tudja, hogy ko­moly eredményt csak kitartó, következetes munkával lehet elérni. Amikor a Videotonnál dolgozott műszerészként, még nem sejtette, hogy egy­szer a hobbijából fog megélni. Először Nagydorogon nyitott edzőtermet, mely ott is sike­resen működött. Négy év után pedig egy merész húzás­sal úgy döntött, Pakson foly­tatja a munkát. A vállalkozás­hoz pénz kel­lett, eladta hát az új autóját, összeszedte minden tarta­lékát. Az így felépített kon­diterem immár 13 éve műkö­dik. Szabó Jó­zsef a gyakor­lati tapasztala­tok mellett testépítő­­sportoktató diplomával rendelkezik, de legfontosabbnak azt tartja, hogy sikerült az odajáró ven­dégekkel elfogadtatni magát, s bizalmi légkört kialakítani, melynek a hitelesség az alap­ja. Őszintén elmondja, hogy a sport miről szól, s ezen belül mik az egyén lehetőségei. A munkában is azt képviseli, ahogy a sporthoz viszonyult: következetesség és alázat. Most úgy gondolja, mindent a sportnak köszönhet, a befek­tetett munka többszörösen megtérült. Segített megtalál­ni a helyét a világban, azzal foglalkozhat, amit szeret, és amihez ért, lehetősége van ar­ra, hogy tudását másoknak is átadja. Úgy gondolja, ha ezzel hozzátesz valamit saját mik­­rokörnyezetéhez, már nem élt hiába. Lazításképpen motorozni szokott. Ifjú korában a motor a munkába járás eszköze volt, ezért sokat utazott két keréken, és általában nem örömében. Ma csak akkor ül rá, ha kedve tartja. További kikapcsolódást jelent számá­ra évente mintegy háromezer fenyőfa telepítése, gondozá­sa. Jó fizikai és szellemi álla­potát szeretné megőrizni, ezért heti 4-5 alkalommal jó­gagyakorlatokat végez, ügyel az egészséges táplálkozásra. Sokat olvas, főként Szepes Mária, Popper Péter és Márai Sándor írásait. Az ő gondolataik is segítettek ab­ban, hogy önmagát és a vilá­got jobban megismerje. gyűri Rákóczi Ferenc Általános Is­kolába jár. Korábban két évig karatézott, most is kedveli a testnevelést, de a legjobb - mint elárulta - a haverokkal lógni. A Csillag Showba úgy került, hogy annak vezetője felfigyelt Andrisra, amikor az osztályát táncolni tanítot­ta farsangra. - Ildikó azt mondta, jó a mozgásom és el­csalt táncolni. Nagyon hálás vagyok neki - hadarja moso­lyogva. Aztán hozzáteszi, hogy Szántó Zoltánnak is há­lás, mert ő is tanítja táncolni. Andrisnak egyébként a hip­­hop a kedvence, és roppant lámpalázas, mielőtt színpad­ra lép. Ám amikor táncolni kezd, már nem törődik sem­mi mással. -tV­Barátja viszont van bőven, imádja a társaságot. A tánc­tudás pedig nem teljesen vé­letlen, korábban négy éven át néptáncolt. Ez még Pusztahencsén volt. Most is ott laknak, de ötödiktől a II. Tehetségesek, fiatalok Márkos András Nehéz elhinni, hogy Márkos Andris izgul, mielőtt színpad­ra lép. Azt még nehezebb, hogy egy éve sincs, hogy a Csillag Show-Tánc Egyesü­letben táncol. A13 éves fiúcs­ka - talán nem haragszik a megnevezésért, hiszen a né­zőtérről még ennél is fiata­­labbnak látszik - úgy mozog a világot jelentő deszkákon, mint egy profi. S ami a leg­szembetűnőbb, élvezi a tán­cot. Egyébként is roppant jó­kedvű, kiegyensúlyozott, örökmozgó kölyök. Egy do­log szomorítja el csupán, hogy egyke, nincs testvére.

Next

/
Thumbnails
Contents