Paksi Hírnök, 2006 (15. évfolyam, 1-22. szám)
2006-10-06 / 19. szám
14 MOZAIK Mit süt-főz ma? Serdültné Benke Éva Az elmúlt napokban sokat gondolkodtam, hogy ki legyen a “következő áldozatom” a rovatban, mire rájöttem, hogy új ízeket kell keresnem. Olyan embert, aki nem a hagyományos magyar konyha elemeit ötvözi a főzésben, hanem más népek szakácstudományában is otthonosan mozog. így esett a választásom Serdültné Évikére, akit jó pár éve ismerek és tudtam, hogy szoros szálak fűzik Erdélyhez. Ismét nem kellett csalódnom. Megkeresésemre azonnal beavatott a műszaka készítésének rejtelmeibe. Miközben fia félig viccesen megjegyezte, hogy micsoda dolog kiadni a “titkos családi receptet”, Évike elmesélte - én ezeket a kedves tanításait szeretem a legjobban -, hogy az erdélyi konyhában keverednek a román és örmény konyha hatásai. Az ételek kevésbé nehezek és kalóriadúsak, mint nálunk, ráadásul kicsit más fűszereket is használnak. Magyarországon még nem olyan népszerű például a padlizsán sem - ottani nevén lila -, mint a Balkánon, Hozzávalók: 3-4db padlizsán, 50 dkg darált hús, 2 közepes fej vöröshagyma, 3-4 fej fokhagyma, 2-3db paradicsom, sajt, tejföl, só, bors, olaj. esik. Közben a darált húst az apróra vágott hagymával, sóval, borssal fűszerezve pároljuk meg. Évike elmondása alapján eredetileg marhából vagy birkából készítették, de sovány sertéshúsból épp olyan finom lesz. Bő olajban - a legjobb az olívaolaj - süssük ki a padlizsánszeleteket. Zsírban szigorúan tilos, szólt az intelem. Tegyük papírszalvétára és csepegtessük le. Mindezek után következik a rétegezés. Kisebb tepsibe vagy jénaiba első rétegként tegyük a lilát, erre jön a hús, majd a paradicsomkarikák. Kevés párolt rizst rakhatunk közé, akkor nem lesz olyan szaftos, viszont az íze menynyei, és köretet sem igényel. Addig rétegezzük így, míg el nem fogy. A lényeg, hogy paradicsommal zárjunk. A tejfölben kavarjuk el a reszelt sajtot, majd ezzel a kulimásszal locsoljuk meg az ételt. Előmelegített sütőben addig süssük, míg a teteje megpirul. Tálaláskor szép kockákat lehet vágni belőle. Igazi vendégváró étel, mesélte Évike. Akkor kell betenni a sütőbe, mikor a vendégek belépnek az ajtón. Márpedig ez náluk az utóbbi időben elég gyakori jelenség. sete ahol számtalan jó fogást készítenek belőle. Ezzel el is jutottunk oda, hogy miért éppen a „rakott padlizsán”, vagyis a műszaka a mai menü. Az elkészítés nem ördöngösség, talán leírni is tovább tart. A padlizsánt hámozzuk meg, vágjuk szeletekre és sózzuk be. Barnás levet fog engedni, de ettől nem kell megijedni, pusztán így távozik belőle a kesernyés íz. Nem szabad túl vékonyra szeletelni, mert a későbbiek során szét-A mondás szerint, aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet. Én ezzel áltatom magam, szeretném hinni, hogy virágimádatom sok rossz tulajdonságomat semlegesíti. Például, ha valamelyik gyermekem leveri a csodálatosan szép és ritka Pelargonium Zónáiét, (hagyományos kerti muskátli), vagy - ne adj' isten! - a különleges Tagates Signatát (közönséges büdöske), lelkiismeret-furdalás nélkül nyakon vághatom. Mindazonáltal sajnálattal veszem tudomásul, hogy rajongásom a sokévnyi gyakorlat és tanulás mellett sem párosul kellő szakértelemmel. A legjobb példa erre a török rózsa esete. Ismerik ezt a virágot? A kép szerint - melyet mutattak róla - gyönyörű, többféle színben létezik, és nagyon-nagyon hasonlít a pünkösdi rózsához. Hatszáz forintért vettem egy szép, erős tövet, majd kertem frekventált helyére ültetve ápolgattam több hónapon át. Áldozatos munkámat nem várt siker koronázta. A gaz, melyet felneveltem, ronda volt és kiirthatatlan. Plörő Ki a virágot szereti... Hasonló tehetséggel és szerencsével állok neki gyümölcsfáim gondozásához is. Elméletig a biogazdálkodás híve volnék, ezt azonban kertem kártevői egyszerűen nem hajlandók tudomásul venni. A gigászi küzdelem, mely hol az én, hol a tetvek és gombák győzelmét hozza, valószínűleg soha nem ér véget. Én következetesen össze-vissza permetezek, a kártevők pedig vagy kipurcannak, vagy nem. A metszéssel már kevesebb kárt okozok, viszont sokkal látványosabbat. Kifejlesztettem egy egyedi módszert melynek lényege, hogy a fás metszést ötvözöm a zöldmetszéssel, azaz évszaktól és fajtától függetlenül ott vágok és csípek le a fából, ahol érem. Van olyan almafám, mely hathatós munkámnak köszönhetően az elmúlt nyolc évben egyszer már gyümölcsöt is hozott, igaz, akkor úgy rogyadozott az almától, hogy alig bírtam kikötözni az ágait. Szomszédasszonyom szerint az a szegény fácska úgy nézett ki, mint egy horrorfilmből elszabadult vérszomjas „fazombi”, melyet, hogy megfékezzenek, négy vasrúddal pányváztak le. Azt azért tudni kell, hogy cselekedeteim motiválórugója a 10% hülyeség mellett 90%-ban az aggodalom, így amikor azt hallottam, hogy a tavaszi fagyok ellen, az éjszakai vizes permetezés az egyik lehetséges megoldás, nem tétováztam, kis kézi spriccelőmmel, másfél órát botorkáltam a tök sötét hátsó kertben, vaktában permetezve fát, kutyát, telefonpóznát. Szomszédaim egyébként (mint anyja a hülye gyerekére) elnéző szeretettel tekintenek rám, pontosabban kertészeti ténykedéseimre. Komoly dilemmát mindösszesen egyszer okoztam nekik. A baj forrása a kelbimbó volt. Mint ismeretes, ezt a káposztafélét júliusban kell palántálni. Én minden szakértelmemet latba vetve kora hajnalban végeztem el ezt a tevékenységet, a kis palánták pedig úgy álltak mint a cövek. Egészen tíz óráig, akkor azonban az odasütő nap hatására mint megannyi kitaposott kis levelibéka kifeküdtek. Én az aggodalomtól félőrülten futkostam a sorok között, locsolgattam, legyezgettem őket, majd más megoldást nem látva, népes családom esernyőivel biztosítottam árnyékot a kis kelbimbóknak. Mint utólag Éva szomszédasszonyom elmondta, amikor meglátta a kertben felsorakozó 8-10 ernyőt, melyek közt volt Donald kacsás, nagy családi, kínai papír és csíkos napernyő is, erősen elgondolkodott azon, hogy kihívja-e a mentőket, vagy sem. Hahn Szilvia Fotók: Balog Judit (fent), Csahóczi Fotó (lent)
