Paksi Hírnök, 2006 (15. évfolyam, 1-22. szám)
2006-10-06 / 19. szám
MOZAIK 15 Jó napot, mi újság? Badics Istvánná Éva Óvónőnek készült, de a szociális munka lett a hivatása. Badics Istvánná, lánykori nevén Schaller Éva a paksi önkormányzat szociális osztályát vezeti. Éva eredetileg tolnai, most családjával együtt Dunaszentgyörgyön él, de szeretnének mihamarabb Paksra költözni, hiszen ideköti munkája, sőt édesanyja is itt él. Éva eredetileg óvónő szeretett volna lenni, a felvételi azonban nem sikerült, mivel a tornában használatos gerendán nem tudott bukfencezni. Ennyin múlt, de már nem bánja. A szekszárdi egészségügyi szakközépiskolába viszont felvették, s ápolónőként végzett. A szakmai gyakorlatát a szekszárdi kórházban töltötte. Munka közben rájött arra, hogy milyen nemes feladat beteg, elesett emberekkel bánni, idős embereken segíteni. A szakképzettség megszerzése után két évig dolgozott a kórházban. A pályát ezután sem hagyta el, csak munkahelyet váltott: három évig volt körzeti ápoló Tolnán. Istvánnal kötött házassága azonban újabb változást hozott, hiszen férje szülőfalujába, Dunaszentgyörgyre költöztek, s két év múlva megszületett fiúk, Péter. Éva családanyaként egyre kényelmetlenebbnek érezte a bejárást, változó munkabeosztást, így amikor megtudta, hogy Pakson a városi vezető gondozói állás megüresedett, azonnal beadta a pályázatát. Az állás az övé lett, s ezzel egy korszak lezárult az életében: elhagyta az egészségügyi pályát. Persze az ott szerzett tudásra, tapasztalatra támaszkodott a szociális szférában is. Sőt, mint mondja, munkájában szinte ugyanazon alapvető képességekre volt szükség, mint addig: türelemre és empátiára. Ezért aztán ez a váltás is zökkenőmentes volt. Tehetségesek, fiatalok Kirchkeszner Csaba Remissziós fotométer. Ez a kifejezés szerepelt Kirchkeszner Csaba első mondatában, amikor találkoztunk. A nyolcadik osztályos srác az említett műszerrel naponta végez méréseket a Duna vizében. Először a Szegedi lüdományegyetem Természettudományi Karától kapott kölcsön mérőeszközt, majd egy pályázat, illetve szülői támogatás révén vásárolt egy sajátot. A Vak Bottyán Gimnázium diákja két éve foglalkozik környezetanalitikával. Akkor lépett be a KÚT Diákok Országos Egyesületébe. Mentorai Szegeden, Pécsett, az ELTE-n és a SOTE-n meglepődve, ám örömmel fogadták az akkor hatodikos gyermek lelkesedését. Csaba naponta 3-4 órát foglalkozik méréssel, összesítéssel, kiértékeléssel, diagram- és grafikonkészítéssel. Rendszeresen küldött eredményeit felhasználják az egyetemek. Ma ő a River of Europe projekten belül Paks-Azóta több munkakörben is kipróbálta magát, de úgy tűnik, ehhez a pályához hű marad. Hosszú éveket dolgozott a paksi önkormányzatnál szociális ügyintézőként, s ahogy ő fogalmaz: a tudás mellé a szükséges papírt is megszerezte, általános szociális munkás szakon diplomázott. Később, helyettes osztályvezetőként a napi teendők mellett a vezetői feladatokkal is megismerkedett. Ezért nem jött zavarba, amikor ideiglenesen megbízták a szociális osztály vezetésével. A kollégák elfogadták, segítettek neki, az osztály továbbra is jól működött. Éntől Mohácsig a Duna vízminőség-mérésének csoportvezetője. Öt városból futárok szállítják számára a mintákat, melyeket saját, otthoni, minilaboratóriumában értékel ki. Céljai között van a Duna teljes ökológiai feltárása. Németül, angolul és latinul tanul, mert szeretne az ELTE-n vagy Szegeden környezetkutató biológus szakra felvételt nyerni. Csaba kikapcsolódásként ornitológiával foglalkozik. A madarak életének tanulmányozása és a vonuláskutatás a kedvence. Csabával találkozhatunk minden nap a Duna partján, november 24- 25-én pedig a TUDOK Regionális Konferencián, ahol előadást tart.-hmnek köszönhetően 2006 szeptemberétől határozatlan idejű megbízást kapott. Éva elárulta, hogy a szociális területen eltöltött évek edzettebbé tették, de nem fásult el. Sok kiszolgáltatott helyzetben lévő embert, szerencsétlen sorsot látott. Muszáj volt megkeményednie, hogy a feladatát szakszerűen elláthassa. Elszomorító, hogy a paksiak harmada megfordult már az osztályán, de némi felüdülést és jókedvet hoznak a szintén hozzájuk forduló pályakezdő fiatalok. Éva új lendületet - mint elmondta - a családi nyaralások alkalmával kap. A belföldi utazásokat részesítik előnyben, olyannyira, hogy útlevelet nem is váltottak maguknak. Régebben a Balatonra jártak, mostanában inkább a termálvizet kedvelik, évente legalább egyszer elutaznak Hévízre. Egyébként férjével együtt otthonülők. Éva megszokta már, hogy a házon belül minden női munka, igyekszik utolérni magát, s ha marad ideje, akkor a világhálót böngészi. Híreket olvas, s a közösségi portálokon ismerősök után kutat. Hétvégenként legfőbb vágya, hogy ebéd után kicsit pihenjen, ami akkor tökéletes, ha nem neki kell az ételt megfőzni: a kedvence ugyanis a férje által készített halászlé sok tésztával. Ha teheti, esténként megnézi a sokak által kedvelt Barátok köztöt. Terveiről elárulja: a kollégák, s legfőképpen az ügyfelek érdekében szeretné az osztályát a legjobb tudása szerint vezetni. Mivel férje itt dolgozik, édesanyja is itt él, szeretnének Paksra költözni. Ismeri a várost, kedveli a paksiakat, a halászlét meg itt is el lehet készíteni tolnai módra. gyűri Fotók: Paksi Hírnök archívum (fent), Molnár Gyula (lent)
