Paksi Hírnök, 2006 (15. évfolyam, 1-22. szám)
2006-09-22 / 18. szám
MOZAIK 19 Erdélyben jártunk Mivelhogy a szerencsések már ódákat zengtek a korábbi látogatásokról, némi sorbanállás után alakult ki a helyi sajtó Kézdivásárhelyre utazó delegációja. Az önkormányzat - helyi és erdélyi - jóvoltából nyolcfős csapat utazhatott az Őszi Sokadalomra. Szerda éjszaka indultunk útnak. Előbb műsort, lapot, miegymást szerkesztettünk, sajtótájékoztatóról választási fórumra rohantunk, majd, illetve mindezek szünetében csomagoltunk. A személyes poggyász összekészítése mellett nagy üggyel-bajjal pakoltuk a fotókat, melyek arra szolgáltak, hogy bemutassák Paksot. A sertepertélés közben „csupán” kilenc képet kellett az utolsó pillanatban újraüvegezni, s már el is foglaltuk helyeinket a Kézdire induló buszon. Utunk eseménytelen volt, eltekintve attól, hogy a határt átlépve járművünk átmenetileg felmondta a szolgálatot, vagy ahogyan egyikünk fogalmazott gázbovdenünk, majd sofőrünk is kiakadt. Felállt a válságstáb, ki zseblámpáért szaladt, ki más eszközért, mások megelégedtek annyival, hogy konstatálták, jól vizsgáztunk, nincsen pánik. A„ha már ilyen messzire megyünk, legalább lássunk valamit” - mottóval vágtunk neki immár román földön az előttünk álló kilométereknek. Útba ejtettük a Tordai-hasadékot, ami lenyűgözött mindenkit, még Suki kollegánkat is, aki tudvalevőleg tériszonnyal küszködik. Következő állomásunk Segesvár volt, ahol a természet csodái után az építészet remekeiben gyönyörködtünk. Este érkeztünk Kézdivásárhelyre, ahol már némi sürgésforgás utalt arra, hogy nagyszabású programra készül a város. A Vigadó adott otthont a kiállításnak, melyet a Paksi Hírnök Ezerarcú Paks című fotópályázatának munkáiból és lap fotóriportereinek képeiből állítottunk össze. A csapat ismét remekelt, így hamarosan felkerültek a képek a falra, mi pedig megint a buszra. Irány Gelence! Aki járt valaha Székelyföldön tudhatja, itt nem létezik az elugrom a szomszéd faluba fogalom. Az utak állapota ugyanis mindezt nem teszi lehetővé. így vált félnapos programmá a gelencei kitérő, ahol nem csak a falucska Világörökség részévé választott ódon templomával, hanem vendégmarasztaló szilvapálinkájával is megismerkedtünk. Ugyan egész napra elegendő lett volna a vendégeskedésből, maradt későbbre is. Előbb azonban eleget tettünk kötelezettségünknek és közreműködtünk az általunk rendezett kiállítás megnyitóján. Ebben már a maroknyi önkormányzati delegáció vezetője, Zsarnai Sándorné Kati is segítségünkre volt. Frappáns kis műsort kerekítettünk, ami a gyöngyösi zeneiskola tehetséges diákjainak muzsikájával vált teljessé. Bemutattuk a TelePaks Paksról készült filmjét, szót ejtettünk a Fortuna Rádió és a kézdivásárhelyi Siculus Rádió közös eredményeiről, s nem mulasztottuk el megköszönni Török Sándornak, Kézdivásárhely polgármesterének a lehetőséget, hogy közelebb kerültünk egymáshoz. Ezek után következett még a már említett Siculus főszerkesztője, dr. Szőts Géza kerti partija, amit előbb, mint üstbéli főzést emlegetett. Nem ez volt persze az egyetlen mi fülünk számára szokatlan kifejezés. Az ottani rádiós kollegák rögtönzött továbbképzése eredményeként másnap mái' nem a saroknál, hanem a bütünél találkoztunk és a fiúk nem a lányok, hanem a cefrék után fordultak meg. A kerti mulatságot egyébként főtéri vigadalom követte. Itt akár otthon is érezhettük magunkat, hiszen a paksi Szedmák István borsátra előtt vertünk tanyát helybeli újságíró-kollegák társaságában. Másnap Szent Anna-tó és Bálványos volt az úti cél. Utóbbiból a köd miatt Zabola lett, ahol csángó-múzeumot láttunk. Este állófogadásra volt hivatalos minden testvérváros küldöttsége. Ezt - remélve, hogy vendéglátóink megbocsátanak - hamar letudtuk, és ismét az Őszi Sokadalomba vetettük magunkat. Hazafelé - követve a már bevált „ha már ilyen messzire...” kezdetű szlogent - Brassó felé vettük az irányt, majd miután rácsodálkoztunk gyönyörű szép főterére, Fekete templomára, továbbutaztunk Branba, hogy megnézzük Drakula gróf várát. A várbeli és mellette fekvő skanzenbeli sétát követően keltünk útra. A határ előtt megszabadultunk utolsó leieinktől, bánijainktól, a határ után sofőrünk jóvoltából úton fekvő részeg biciklistát mentettünk, majd négy nappal indulásunk után tele élménnyel érkeztünk haza. Vkla Tünde Zánkán rendezték meg a Létesítményi Tűzoltóságok Országos Versenyét. Az idei, tizedik versenyre huszonhárom csapat nevezett. A csapatok három versenyszámban mérték össze tudásukat. Az Atomerőmű Tűzoltóság csapata az osztott sugárszerelést és a kismotorfecskendő szerelést megnyerte, míg a váltófutásban a negyedik helyet szerezte meg. A díjkiosztón több rangos állami, gazdálkodó és társadalmi szervezet képviselője jelent meg és adott át díjat. A két első helyezésen felül a versenybizottság különdíjat adományozott az Atomerőmű Tűzoltóság csapatának sportszerű magatartásáért. A csapat tagjai: Apró András, Bartha Gergely, Gyöngyösi Tamás, Horváth József, Kozma Tamás, Lacza János, Papp Szilárd, Rodenbücher Ferenc, Szabó Tamás, Széles Ferenc. A csapat tagjait Sipter Géza és Major István készítette fel a versenyre. -vt-Lapzártánk után, hasonlóan az ország több városában, Pakson is tartottak demonstrációt kedden este. A Jézus Szíve templom előtt nyolc órakor kezdtek gyülekezni, s rövidesen körülbelül kétszázan voltak a téren. A demonstráció csendben zajlott, a résztvevők gyertyát, fáklyát fogva, halkan beszélgetve töltötték az időt. Egy fiatal nő, Niki Ágnes Gyurcsány Ferenc vasárnap nyilvánosságra került beszédéből olvasott fel néhány részletet egy kisebb csoportnak, de szónoklatok, bekiabálások nem voltak, a téren tulajdonképpen el sem hangzott, hogy mi az akció célja. A demonstrálok elénekelték a magyar és a székely himnuszt, több ’48-as dalt. Rendbontás nem történt, -vida-Fotók: Szaffenauer Ferenc
