Paksi Hírnök, 2006 (15. évfolyam, 1-22. szám)
2006-08-25 / 16. szám
14 MOZAIK Mit süt-főz ma? Krasznai Tamás Ha egy szingli férfi nekilát főzni, akkor vagy vár valakit, vagy csak kedve szottyant főzőcskézni - legalábbis ezt mondta Krasznai Tamás, akiről eddig azt tudtam, hogy jó a humora és a töréstechnikája, kiválóan üt-rúg. Talán tányért meg sodrófát még nem tört eddig, de sokféle tárgyat aprított már puszta kézzel darabokra a karateedző. Most az is kiderült számomra, hogy a konyhában is mester, de legalábbis ínyenc. A „füstölt pulykacomb savanyú káposzta ágyon római tálban” saját találmány, pontosabban az alapötletet az anyukájától lopta. Eddig csak barátoknak készítette, ami miatt bátyja többször is szekálta, ezért most „bosszúból” nem csak vele, hanem mindenkivel megosztja a receptet. A római tálat áztassuk be 30 percre. Terítsük az aljára a lecsepegtetett savanyú káposztát, szórjuk meg borókabogyóval. Tamás szerint az igazi káposzta az a vödrös, amit néha boltokban, de leggyakrabban a piacon árulnak. Az egész pulykacombot tegyük a tál közepére. A ba-Hozzávalók: 1 db előre pácolt füstölt pulykacomb, fél kg savanyú káposzta, 6-7 szelet bacon szalonna, 6-8 kisebb darab pulykacomb fiié, 2 közepes fej vöröshagyma, 2 alma, 6-8 db burgonya, bazsalikom, őrölt kömény, szerecsendió, borókabogyó, szegfűszeg. con szalonnákba csomagoljuk bele a húsfíléket, és osszuk szépen a római szélére. Tisztítsuk meg a hagymákat, vágjuk félbe és fúrjunk bele négy pici lyukat. Ebbe biggyesszük bele a szegfűszegeket. A feldíszített hagymákat tegyük a szalonnás csomagok mellé a négy sarokra. Az almákat is vágjuk félbe, szedjük ki a magházakat, és máris mehetnek a hagymák mellé. Most jön az a rész, amikor többen furcsán néztek Tamásra: mossuk meg a krumplikat és héjastól hosszában negyedeljük fel, majd fedjük be vele az egész ételt. Végezetül szórjuk meg a fűszerekkel. Itt viszont én néztem furcsán, mondván, hogy só nincs, de Tamás megnyugtatott, hogy a füstölt húsban, a káposztában és a baconban bőven van, több még csak véletlenül sem kell. Előmelegített sütőben 170 fokon egy óráig süssük. Igazi, karatéshoz illő ételt készíthetünk - egy tányérra való éjszakára elég ütős tud lenni. sete A történelem ismétli önmagát. Ezt, jelen esetben a Mr. Alkohol első része bizonyítja a legjobban. A történetek ugyanis, melyeket megosztottam önökkel, több évre, sőt évtizedre tekintenek vissza, s mit ad Isten, a közvetlen környezetemből is több fiatal ismert magára, nem értvén, hogy honnan tudok én arról az ominózus malacsütésről... A mai epizód főszereplőivel - a történetek egyedisége miatt - gyanítom jóval kevesebben fognak azonosulni. Bár, ki tudja? Nos, volt egyszer egy présházbuli, a vacsoravendégek, öreg rókák lévén (ötvenen inkább túl, mint innen) bátran italoztak, mondván ők pontosan tudják, mennyi az elég! Hát nem tudták... Ez már akkor kiderült, amikor Józsi bá' cimborája horgászkalandját látott szájjal, a pörköltös tányérba könyökölve hallgatta. Hogy mikor szabadult el a pokol, azt nem tudni, egy biztos: az események csúcspontja a hazaérkezés volt, melynek következtében több feleség kapott hisztérikus rohamot. A látvány ugyanis, melyet a férjek nyújtottak, több volt, mint megdöbbentő! Bözsi néni beszámolója szerint hites ura vértől átázott ingben (szinte Plörő Mr. Alkohol (2. rész) biztos volt benne hogy megkéselték az öreget), alvadt vértől ragacsos hajjal (vagy leütötték) támolygott be az ajtón. Az első rémület után a lakást másodperceken belül betöltő tömény zsírszag tette gyanússá a dolgot. Mint kiderült, a mulatság hevében a vén bolondok pörköltmaradékkal dobálóztak, majd kolbászzsírral kenték be egymás fejét... Ittas állapotba persze nem csak kivételes alkalmakor kerülhet az ember. A dolgos hétköznapok is rejthetnek csapdákat. Elég néhány mázsa szén, mely behordásra vár, és még a legháklisabb asszony is megérti, hogy a kimerítő munka után jólesik néhány fröccs a közeli kocsmában. Ki gondolná, hogy a történet végén a férjet rendőr hozza haza, méghozzá pucéran! Ott tartottunk, hogy dolgos emberünk, úgy koszosán beugrott egy fröccsre a kocsmába. Az egyből sok lett, az idő elszaladt, s miután bezárt a bazár, új italozási lehetőség után kellettnézni. A célnak, az akkor még Sáncbár néven ismert vendéglátóipari egység felelt meg a legjobban. Na, a baj itt kezdődött! Paks egyetlen éjszakai bárjába ugyanis nem akarták beengedi, koszos, pontosabban széntől fekete, tökrészeg hősünket. A kidobó udvariasan szerette volna elintézni az ügyet, ezért azt mondta: „Értse meg kérem, ide munkásruhában nem lehet bemenni. ” Sejtik a folytatást ugye?! A fickó részegségét meghazudtoló gyorsasággal vetkőzött a Sáncbár ajtaja előtt pucérra. Mint a fent említett példákból is kiderült, az alkohol általában a legrosszabbat hozza ki belőlünk. Mondom: általában! Előfordulhat az is, hogy néhány pohár után olyan képességekre teszünk szert, melyekről sem mi, sem a környezetünk ne tud! Két ivócimbora délután öt körül már a hatodik pesti kocsmánál járt, amikor úgy döntött, felkeresi a hetediket is. Kocsiba pattantak - tehetnek ők arról hogy Buda messze van? - pechjükre azonban hatalmas dugóba kerültek. Csak vártak és vártak, s miután elfogyott a türelem, és már szomjasak is voltak de piszkosul, az egyikőjük kiugrott a kocsiból, beállt az út közepére, s mint ahogyan a kiérkező hatóság elmondta, a tökrészeg, állni alig tudó jómadár szabályszerű rendőri karjelzéssel irányította perceken keresztül a forgalmat. Ez dicséretet érdemelt, viszont nem hatotta meg a rendőrt annyira, hogy meghagyja a két csirkefogó jogosítványát. (Bár a történetek valós eseményeken alapulnak, a szereplőket, a helyszint, sőt még a cselekményt is kiszínesítette, átformálta az írói fantázia, így ha valaki magára vagy szomszédjára ismer, az csak a véletlen műve!) Hahn Szilvia Fotók: Molnár Gyula (fent), Csahóczi Fotó (lent)
