Paksi Hírnök, 2006 (15. évfolyam, 1-22. szám)

2006-08-25 / 16. szám

MOZAIK 15 Jo napot, mi újság? Várszegi Eszter A vasi hegyek helyett a Tolna megyei dombokat válasz­totta. Esztert a szerelem hozta ide, de már nem csak az tartja itt: megszerette az itt élő embereket, barátokra és otthonra lelt. Várszegi Eszter Kőszegen született, szülei most is ott él­nek. Szombathelyen, a Ber­zsenyi Dániel Főiskolán ta­nult kommunikáció és műve­lődésszervező szakon. Abban az időben ismerkedett meg a rádiózással: néhány diáktár­sával együtt iskolarádiót mű­ködtettek. Itt találkozott élete nagy szerelmével is, Dáviddal, aki miatt a szakmai gyakorla­tát paksi Fortuna Rádiónál töltötte. A diploma megszer­zésével az együttműködés közte és a rádió közt nem sza­kadt meg. Ma az Aktuális Közéleti Térkép műsorveze­tője, s a stáb teljes jogú tagja­ként dolgozik. Ennek ellenére nem tartja magát újságíró­nak. Úgy véli, hogy a színvo­nalas munka elengedhetetlen feltétele, hogy egy újságíró naprakész legyen, társadalmi, politikai, közéleti kérdések­ben egyaránt. Ez a munka rengeteg feszültséggel jár együtt, ami neki nem hiány­zik. Publikációval viszont szí­vesen foglalkozna. Egyik pél­daképe Bodor Pál, akivel egy újságírótáborban találkozott. Az ismert író lenyűgözte őt a bölcsességével, közvetlensé­gével. Eszter írói munkássá­gának legfőbb terméke egy napló, melyet tíz éve ír. Kez­detben a napi történéseket ír­ta le, ma inkább érzéseket, hangulatot jegyez le, időnként egy-egy esszét. Hivatásának a felnőttképzés speciális terüle­tét, a börtönviseltek tanítását, reszocializációját tekinti. Sze­retné megérteni, hogy mi viszi bűnbe az embert, és segítem őket, hogy újra rátaláljanak a helyes útra. Tüdja, hogy ez nehéz feladat, nem könnyű meglátogatja Bónit, s ha le­hetősége lenne rá, több lova is lenne, de így is hálás szü­leinek, hogy támogatják hobbijában. Pedig anyukája most is félti. Édesapja ösz­tönzésére már versenyen is indult, s a család, illetve ma­ga büszkeségére, első lett ügyességi versenyen. Oly­bekerülni a vérkeringésbe, s nem egyszerű elviselni lelki­leg sem. Saját beilleszkedése a paksi „életbe” zökkenőmen­tes volt. A rádiós kollégák - mint mondja - nagyon kedve­sek és segítőkészek. Párjával ugyan Dunaszentgyörgyön laknak, de az életüket Pakson élik. Az emberek itt nagyon barátságosak, a közösségi élet rendkívül fejlett, fogalmaz. A rendezvények egymást érik, mindig találnak ürügyet a kö­zös megmozdulásra. Az ott­hon azért hiányzik néha: szü­leivel rendkívül jó a kapcsola­ta, édesapjával rendszeresen túráztak a környékbeli he­gyekben. Két testvére van, Gábor és Janó. Ragyog az arca, mikor róluk beszél. Azt mondja azért, mert nagyon szereti őket, igazi jó barátok, test­vérek. Eszter szabad­idejében sokat olvas, Marquez-mániás, szinte minden művét olvasta. Emellett a fi­atal műsorvezetőnek fontos szerepet tölt be életében a mozgás, ré­gebben röplabdázott, mostanában úszik, kerékpáro­zik, tornázik. Kilenc évig zon­gorázott is, de egy csalódás miatt abbahagyta. Nem tudta elviselni, hogy annyi győzelem után be kellett érnie egy má­sodik hellyel. Egyébként is nagyon magas elvárásoknak kellett megfelelnie, s úgy érezte, ettől válik görcsössé, és ezért nem tud nyerni. Ma persze már nem adná fel, foly­tatná. Kedveli a művészfilme­ket, ezeket tanulóként kötele­ző volt néznie, s közben meg­kedvelte a műfajt. Különös vonzódást érez az Egyesült Államok iránt, főként New York érdekli. Tavaly egy diák­munka-programnak köszön­hetően eljutott Phüadelphiáig. Három hónapot dolgozott egy gyerektáborban, ahol nem csak nyelvtudását tökéletesí­tette, bérelt autóval járták az országot, szép tájakat láttak, s közben hasznos tapasztalato­kat szereztek az észak-ameri­kai emberek mentalitásával kapcsolatban. A táborban rendkívül szigorúan bántak velük, megértést és kedvessé­get leginkább az afroamerikai dolgozóktól kaptak. Ettől per­sze nem ment el a kedve az utazástól, szeretne még eljut­ni Új-Zélandra és Ausztráliá­ba, de itthon is nagyon jól ér­zi magát. Idén kedvesével ti­zenegy napot töltött a Bala­ton partján. Dáviddal - aki­ről láthatóan szerelemmel és nagy tisztelettel beszél - kö­zös jövőt terveznek. Szász Tibor Fotók: Fonyó Dániel (fent), Vida Tünde (lent) Tehetségesek, fiatalok Kárpáti Györgyi Cowboyokat meghazudtoló módon üli meg a lovat. Van bátorsága gyorsasági verse­nyen elindulni a felnőtt férfi­ak mezőnyében, pedig csu­pán 12 esztendős lányka. Kárpáti Györgyi hétéves ko­ra óta lovagol, saját lova is van. Az első a Villám volt, aztán a Hasszán, a Szellő, a Kacifánt, hogy csak néhá­nyat említsünk, most pedig a Bóni. - Imádom - jelenti ki Györgyi. Legalább ilyen ha­tározottan állítja azt is, hogy a lovaglás a legcsodálato­sabb sport a világon. Tudja, hogy veszélyes, ezért na­gyon figyel a lovára és ma­gára. Ha, teheti, minden nap annyira felbátorodott, hogy legutóbb már gyorsaságin is indult egy csupa gyakorlott lovas alkotta mezőnyben. Az alapokat a Puszta Lovas­udvarban tanulta, Cseresz­nyésben, a westernlovag­­lást, amit mostanában űz, Fritz Józseftől a Pálma Lovastanyán. Bár Györgyi egy dolgot, a lovaglást, tart a legfontosabbnak, röplab­­dázni is jár. Az iskolában tet­szett meg neki ez a sportág. Egyébként a Deák iskola di­ákja, szeptembertől hatodik osztályba jár. A bizonyítvá­nyára sem lehet különösebb panasz, négyes átlaga volt. Arról, hogy mi lesz, ha „nagy lesz”, még nem dön­tött. De egy biztos - állítja - lovakkal fog foglalkozni.-Vt-

Next

/
Thumbnails
Contents