Paksi Hírnök, 2006 (15. évfolyam, 1-22. szám)
2006-06-16 / 12. szám
6 VAROS Az elhivatottság: elismerése A „Gyermekeinkért” díj idei kitüntetettje kezdő tanárként került a Vak Bottyán Gimnáziumba 1965. augusztus 1-jén, és azóta is a tantestület tagja. Mittler József a város elismerését a pedagógus napi ünnepségen vette át. Mindig az a sodró lendület jut eszembe róla, ahogy bejött az osztályba, és megtartotta fóldrajzóráit, és hogy mindig kimeríthetetlen energiával dolgozott, jött, ment, szervezett, intézkedett. Mindezt azért tudom ilyen pontosan, mert az osztályfőnököm volt. Gondolom, ez ma sincs másként. Azt tudtam, hogy szívügye a tájfutás, amelyet sikerült meghonosítania a megyében és az iskolában, azt is, hogy a megyei tájfutó szövetség elnöke, és azt is, hogy szeret fotózni, de az például, hogy a szőlészet-borászat is kedvelt elfoglaltságai közé tartozik, csak beszélgetésünkből derült ki. Első osztályát 1970-ben kapta, hét alkalommal volt nappali tagozaton, háromszor pedig esti tagozaton osztályfőnök, és mindeközben hű ars poeticájához, amely így szól: minél színesebbé és tartalmasabbá tenni a diákok számára az iskolában töltött négy évet. 1973-tól diákmozgalmat segítő tanár volt, munkája jutalmaként 1978-ban Kubában tölthetett harminc napot a VIT-en, azaz a világ ifjúsági találkozón. Jót nevettünk, amikor felidézte, hogy egykor az osztálykirándulások költségeinek 60-70 százalékát közös munkával teremtették elő az osztályok, hiszen ennek még én is részese voltam, sosem felejtem el a szőlőkötözéssel töltött napokat. Tizenegy évvel ezelőtt lett igazgatóhelyettes. Ezzel kapcsolatban elmondta, úgy érzi, hogy részese lehetett az iskolát érintő nagy változásoknak, így az új szárny illetve a díszudvar megépítésének, az informatika termek berendezésének, és annak is, hogy ma már 25 osztályban közel 800 tanulója van a gimnáziumnak, az egykori tizenhat fős tantestületben pedig negyvenhármán dolgoznak. Körülbelül a beszélgetésnek ezen a pontján tudtam meg egykori osztályfőnökömről azt, hogy ő is Vak Bottyános diák volt. És milyen az élet körforgása, egykori tanárai később kollégái lettek, az ő tanítványai közül pedig többen az ő kollégái. Sőt! Hét olyan munkatársa is van, akik gyermekének osztályfőnöke volt. A negyvenegy év alatt mindig ugyanazt az elvét követte, hogy nem büntetéssel, hanem meggyőzéssel neveli a fiatalokat. Sok időt tölt tanítványaival, a tájfutókkal. A rendezvények, kirándulások évente 30-35 hétvégét jelentenek. Abban, hogy így dolgozhasson, sokat segített családja. Szívesen emlékszik vissza arra, amikor 1989-ben a Svédországban megrendezett tájfutó világbajnokságon a magyar delegáció tagja volt, és arra a két útra is amelyre a Comenius program keretében nyílott lehetősége, a Kanári-szigetekire, illetve az amszterdamira. Két éve érettségi elnöki feladatot is ellát, elindítója volt az Országjáró Diákok Megyei Találkozójának, bábáskodott a gimnáziumi gólyatábor elindításánál is. Itt már a tizenharmadikra készülnek. A jövőről, tervekről szólva a tanár úr elmondta, nagy élmény lenne számára, ha megélhetné, hogy unokája - aki most 12 éves - a gimnáziumban tanul úgy, hogy ő még ugyanott tanít. Ha már a vágyaknál tartottunk, nem állhattam meg a jó öreg „három kívánságos” kérdést. - Ugyanilyen egészség, autósztrádán utazni Budapestre, részt venni az iskola fennállásának 75. évfordulóján - érkeztek a válaszok sorjában. Korábbi díjazottak 1996. Schiller Józsefné, Varga Imréné 1997. Jantyik Margit, Szántó Péterné 1998. Bérces Béláné, dr. Krasznai Ivánné 1999. Enyedi Jánosné, Bernáth Lajosné, Gutái István 2000. Károly Jánosné, Koch Józsefné, Szakácsnő Baller Veronika 2001. Tüdő Jánosné, László Boldizsárné, Farkas Mária 2002. Kerepesi Ottóné, Horváth Gyuláné 2003. Törteli Béláné, Dr. Müller János 2004. Dr. Rosner Gyuláné, Bencze Barnabás 2005. Hoffmann Adámné, Hernádi István Idén is átadták az Energetikai Szakközépiskola és Kollégium tavaly alapított ESZI-gyűrű kitüntetését. A két jutalmazott személyére a tantestület tagjai tehettek javaslatokat. A díjazottak Barkovics Lajos pedagógus és Kasza Tímea gazdasági csoportvezető. Barkovics Lajos 1987 óta tanít műszaki tantárgyakat az ESZI-ben. Részt vesz a felnőttképzésben, a hegesztő tanfolyamok tartoznak hozzá, emellett munkavédelmi megbízott is. Többször volt osztályfőnök, most kilencedikes osztálya van. Az idei volt a harmadik év, hogy a ballagási ünnepségen tőle hallhatták trombitán az II silenciót. A gyűrű munkája elismerését jelenti, és lendületet ad a továbbiakhoz, fogalmazott. A másik ESZI-gyűrűst, Kasza Tímeát meglepetésként érte az elismerés, nagyon jóleső érzés számára, hogy rá gondoltak. Most kisbabát vár, az anyaságra készül, de ha eljön az ideje, szeretne visszamenni a munkahelyére, ahol összetartó csapat várja. Lapzártánk után rendhagyó módon még egy ESZI- gyűrűt adnak át a nyugdíjba készülő igazgatónak, Ronczyk Tibornak.-gyöngy-Fotók: Szaffenauer Ferenc
