Paksi Hírnök, 2006 (15. évfolyam, 1-22. szám)

2006-06-16 / 12. szám

VÁROS

7

Visszatértek szülőföldjükre a régi gyapaiak

Falunap már volt, falutalálkozót azonban csak most rendeztek először Gyapán. Ulbert Ferenc, a Külső Településrészek Önkormányzatának gyapai tagja úgy gondolta, a hagyományos falunapot jó volna kiegészíteni a településről elszármazottak találkozójával. A rossz idő miatt a GYAFIX Kft. ebédlőjében tartották a programot, amely zsúfolásig megtelt június 10-én, szombaton délután. A programon fellépő csoportok mindegyikének volt gyapai tagja. A rendezvényt kísérő kiállításon a településről elszármazott alkotók munkáit tekinthették meg a látogatók. A nézők sorában foglaltak helyet az állami gazdaság volt vezetői. Az eseményre meghívást kapott a hajdani földesúr, a 88 esztendős Kovács Sebestyén István is. Pista bácsi az uradalmi időkre visszaemlékezve elmondta, dédnagyapja, dr. Kovács Sebestyén Endre sebész főorvos, aki Erzsébet királyné, Madách Imre és Deák Ferenc orvosa is volt, még 1871- ben vásárolta a gyapai birtokot. Az 1890-es években örökölte meg tőle Tolna megye főispánja, nagyapja, aki 1916- ig kezelte az uradalmat. Édesapja ebben az évben érkezett Gyapára. - Nagyapám szigorú ember volt, és kikötötte, hogy a fia csak akkor veheti át a földbirtokot, ha kellő gyakorlatot szerzett a gazdálkodásban. Épp ezért apám több helyen, többek között Újkígyóson is

gyakornokoskodott. Ott ismerte meg édesanyámat, akit már feleségeként hozott Gyapára - mondta. Kovács Sebestyén Istvánék négyen voltak testvérek. Pista bácsi második gyermekként jött a világra 1918-ban. Mint elmondta, Endre bátyja, Györgyi és Magdolna húgai halálukig külföldön éltek. Csak ő maradt itthon. Elemi iskolás koráig Gyapán élt, majd Budapestre, a Lónyai úti Református Gimnáziumba került, ahol 1936-ban érettségizett. A Műegyetem elvégzésébe már beleszólt a háború. Három évig, 1945-48 között Jerevánban volt hadifogoly. - A fogság után visszajöttem Gyapára és száz hold földön gazdálkodtam egészen addig, amíg 1952-ben mindent el nem vettek. Később kárpótlási jegyért megpróbáltam visszavásárolni, de kemény akadályokba ütköztem, és inkább mindent itt hagytam - folytatta a visszaemlékezést.

Az egykori földesúr elárulta, hogy szinte védőbúra alatt nőtt fel. Német kisasszonyok nevelték, magyarul is csak a gimnáziumban tanult meg. Az alkalmazottakkal szinte családias viszony alakult ki, sokan közülük megkeresték őt - az akkori fiatalurat, mert csak így hívták -, hogy nyugdíjba vonulásukkor igazolja munkaviszonyukat. A gyapai uradalomban egyébként körülbelül harminc család dolgozott három majorban, mondta Pista bácsi, s már sorolta is: volt a Lóhegyi, a Juhász házi és a Belső major. A paksi Hidegvölgy lakói szinte mind náluk dolgoztak. Huszonnégy pár arató jött onnan, Cseresznyésből pedig a napszámosok. - Olyan sok mindenen mentem keresztül az elmúlt évtizedekben, hogy már emlékeimben elmosódnak az itt töltött évek. Egy azonban biztos: nem látom annak a lehetőségét, hogy azt a tündérbirodalmat még egyszer fel tudjuk építeni - tette végül hozzá. -sün-Esőáztatta nosztalgiatalálkozó

Csámpán már harmadszor hirdették meg a Nosztalgia Találkozót. A rendezvény nem veszített népszerűségéből, idén is nagyon sokan elmentek a régi iskolába, ahol napokon át komoly készülődés folyt, hiszen a meteorológusok azt jósolták, eső lesz. Bevált a jóslat, ám az eső sem a szervezőket, sem a résztvevőket nem tántorította el. Két hatalmas sátrat állítottak fel, ahol kényelmesen elfért a több száz néző, s a fellépők is fedett színpadon mutatkoztak be, így nem áztak, csupán fáztak a csámpaiak. Ez sem sokban

zavarta őket, szép számmal összegyűltek. A Nosztalgia Találkozó jó alkalomnak bizonyult emlékek felidézésére, jóízű beszélgetésekre. Mindemellett alkalom nyílt arra, hogy meghallgassák többek között a madarasi

Tangóharmonika zenekar és a paksi harmonikazenekar előadását. A nap focival kezdődött, bállal zárult, de közben tartottak szentmisét, volt lovasbemutató is. A szervezők első ízben kerítettek sort arra, hogy ajándékkal kedveskedjenek az egykori pedagógusoknak, a nyolcvan évnél idősebb csámpáiknak, Kolbert Mátyásnak, aki a misét tartotta, és a Csámpáról elszármazott Weisz Juliannának, aki másodszor lepte meg az egybegyűlteket erre az alkalomra írt költeménnyel.-vida-Fotók: Szaffenauer Ferenc (fent), Fonyó Dániel (lent)