Paksi Hírnök, 2006 (15. évfolyam, 1-22. szám)

2006-06-02 / 11. szám

10 MOZAIK Múzeumi dínom-dánom Lakodalmat tartottak a Vá­rosi Múzeumban! No nem adtak senkit férjhez, hanem arról van szó, hogy az intéz­mény dolgozói a sváb lako­dalmat választották a múze­umi világnap alkalmából szervezett rendezvény témá­jául. Az összegyűjtött visele­­tekbó'l, fényképekből, tár­gyakból időszaki kiállítás nyílott, ahol a Paks környé­kén ismert sváb lakodalmi szokásokból kaphat ízelítőt a közönség. Ónodi Gyöngyi, a múzeum munkatársa el­mondta, hogy ilyen viselete­ket találni ma már nem könnyű, hiszen a hatvan év­vel ezelőtti kitelepítés után hirtelen történt a „kivetkő­­zés”, nagyon sok ruhát át­szabtak, úgy hordtak tovább, hogy ne lehessen felismerni. Azokat a ruhákat, amelyek fennmaradtak, féltve őrzik, vagy nem is tudják, hogy a padláson van valahol. A tárlatot Szauer Ágnes, a Nemzeti és Etnikai Kisebb­ségi Hivatal főosztályvezető­je nyitotta meg. A lakodalmi mellett más kiállítások is vár­ták az érdeklődőket, így a Képtárban „In memóriám Korpácsi Zoltán” címmel fo­tókiállítás nyílott, a múzeum kőtárában az Erzsébet szálló átépítésére kiírt pályázatra beérkezett terveket lehetett megtekinteni, a parkolóban pedig, a Duna-menti Jármű­történeti Baráti Kör vonulta­tott fel veterán autókat, mo­torokat. Váradyné Péterfí Zsuzsanna, a múzeum igaz­gatója köszöntötte a megje­lenteket, majd köszöntőt mondott Hajdú János polgár­­mester. Fellépett a II. Rákó­czi Ferenc Általános Iskola nemzetiségi német 2. évfolya­mának tánccsoportja és a németkéri Német Nemzeti­ségi Táncegyesület utánpót­lás csoportja. A „lakodalmi mulatság” estig folytatódott a múzeum udvarán, finom fa­latokkal fogadták a vendége­ket, és kellemes harmonika­muzsikában is része volt a megjelenteknek. Az ünnep­ségen átadták a Múzeumért díjat, amelyet ez alkalommal Koch Józsefné vehetett át, akit ily módon tiszteletbeli muzeológussá fogadtak.-gyöngy-Gyereknek lenni jó! Játék, móka, kacagás. Mind­három gyakori vendég volt a gyermeknapi rendezvényen, az Erzsébet szálló mögötti parkban, május utolsó vasár­napján. Hamar benépesült a tér kicsikkel, kisebbekkel és még kisebbekkel, no meg na­gyobbacskákkal is, akiket sokféle programmal vártak a szervezők. Voltak versenyek, kézműves kuckó, arcfestés, kalandjáték, egérderbi, kari­­kahajigáló és dióvadászat. A varázsszínpadon is mindig történt valami, sokat móká­zott a gyerekekkel Eszményi Viktória és Heilig Gábor, együtt énekelhettek a kicsik Vincze Lillával, és láthattak több helyi művészeti csopor­tot. Gyereknap nincs bohóc nélkül, úgyhogy eljött Puding és Palacsinta is, a két enniva­ló krumpliorrú. Ha még ez sem volt elég, ellátogathattak az ünnepeltek a tűzmanó zsi­bongóba, ahol a tűzoltók vár­ták őket. A gyerekek kí­­vül-belül megnézhet­ték a tűzpi­ros autókat, majd a ha­gyományok­nak megfe­lelően hab­­fürdőzhet­­tek egyet. - És ha már itt tartunk: a tor­tán a hab, a Jégkorszak 2. ve­títése volt a moziban.- Csak rá kell nézni a gyere­kekre, ahogy jönnek-mennek,' szaladgálnak, élvezik ezt a ka­­valkádot, a műsort - mondta Hircziné Kürti Krisztina, aki családjával látogatott el a gyermeknapi rendezvényre. . Kisfiúk még nem sokat érzé­kelt a nyüzsgésből, hiszen kis­baba, de kislányuk nagyon él­vezte a programot. 0 rövid unszolás után elárulta, neki a lufik tetszenek a legjobban. Szőke Attila szívesen nézte meg a bohócok műsorát, a kézműves kuckóban pedig mindent kipróbált. Össze is gyűjtötte az összes állomás pecsétjét, így a színpadi mű­sor végén bizony több társá­val együtt kézműves inassá avatták. Anyukája, Roha­­csek Andrea elmondta, hogy minden évben ellátogatnak erre a programra, ami jó al­kalom arra, hogy a gyere­kek felüdüljenek, kikapcso­lódjanak.-gyöngy-Gyermeknapi játszóházat szervezett Gyapán a tele­pülésrészi önkormányzat. A Gyafix Kft. ebédlőjében könyvbörzét rendeztek. A gyerekek origamizhattak, készíthettek gipszképet és közös faliképet. Az érdek­lődők a paksi Városi Múze­um munkatársa jóvoltából Gyapa múltjával ismerked­hettek meg. Fotók: Molnár Gyula (fent), Fonyó Dániel (lent) Pálmai Zoli szerint nagyon jó volt a program, sok érde­kesség várta a gyerekeket, és jól érezte magát. Elláto­gatott a kézműves kuckóba, tetszett neki a helyi csopor­tok műsora. - Jó gyereknek lenni - mondta, majd elárul­ta, hogy addig érzi magát igazán jól az ember, amíg gyerek, mert akkor még előtte áll minden. A gyere­keknek pedig csak annyi dol­guk van, hogy iskolába járja­nak, tanuljanak, és sokat ját­szanak.

Next

/
Thumbnails
Contents