Paksi Hírnök, 2005 (14. évfolyam, 2-19. szám)
2005-06-03 / 5. szám
VELÜNK TÖRTÉNT 9 Diák - munka nélkül Feliinger József A nyári szünetben sok diák szeretne munkát vállalni. A fiatalok számára a zsebpénz kiegészítéséhez jól jöhet az idénymunkával keresett jövedelem. Sokan viszont nem tudják, hogyan kezdjenek hozzá, hol érdeklődjenek, kihez forduljanak. A környéken nemigen van ilyen lehetőség, vagy ha van is, nem hivatalos, legális formában. Sok fiatal már régen bejáratott helyen dolgozik nyaranta, így ebből a szempontból is telített a piac. Feilné Szombat Csilla, a Paksi Munkaügyi Kirendeltség vezetője elmondta, hogy két út járható a tanulók számára, akik dolgozni szeretnének a szünetben. Az egyik, hogy különböző diákmunka-szervezeteken keresztül keresnek állást. Ezek úgy működnek, hogy vagy ők vállalják a munkákat és fizetnek a dolgozó fiataloknak, vagy mint közvetítő lépnek színre. Anyagilag ez a megoldás talán nem a legszerencsésebb, hiszen így a fizetés bizonyos százaléka a diákszövetség zsebébe vándorol. Nyitás óta, azaz tizenkét éve gyűlik az építési és betontörmelék a szeméttelepen. A volt konzervgyár területén folyó bontásokból keletkezett betonhulladék beérkezése után már nehéz volt megoldani a tárolást, ezért gondoskodni kellett a törmelék eltávolításáról. A megoldás megszületett, az önkormányzat Soltról bérelt egy gépet, amelyet már munkába is állítottak. A Marad a másik módszer, az Alkalmi Munkavállaló Könyv kiváltása. Ehhez minden 16 év feletti fiatal - akár tanuló is - hozzájuthat a munkaügyi kirendeltségen. Ezzel a kis könyvvel egy héten öt napot dolgozhatnak folyamatosan. Ám egy hónapban összesen csak 15 napot, egy év alatt pedig 90 napot tölthetnek munkával. Az elterjedt tévhittel ellentétben a munka törvénykönyve alapján a 16 év felettiek dolgozhatnak napi nyolc órát, csak éjszakai műszakot nem vállalhatnak. Az Ifjúsági Irodában sem tudnak szép képet festeni a diákmunkával kapcsolatban. Cselenkó Erika, az iroda vezetője szintén felvette a kapcsolatot a regionális diákmunka-szervezetekkel, de az eredmény nem változott: Pakson egyelőre nincs semmilyen lehetőség. Azt a néhány állásajánlatot, melyet hirdetnek, újságokból szerezték. A munkaügyi kirendeltséghez hasonlóan, diákmunkaszervezeteken kívül helyi cégeket, vállalkozókat keresnek meg, hogy felmérjék, tudnának-e szezonálisan diákokat foglalkoztatni. Sajnos nagyon kevés gép három részből áll: rakodóból, aprítóból és egy törőszerkezetből, amellyel a nagyobb darabokat össze tudják zúzni. Ennek köszönhetően a mintegy hatezer köbméternyi összegyűlt építési törmelék nem csak eltűnik a telepről, hanem hasznossá válik. A feldolgozásra váró anyagot háromfelé válogatják. A földet a szeméttelep takarására használják fel, a vavisszajelzés érkezett eddig ezzel kapcsolatban. A legtöbb fiatalt ugyanis „feketén” foglalkoztatják. Egy főiskolai hallgatótól megtudtam, hogy ő már több éve dolgozik ugyanazon a munkahelyen minden nyáron. Ismerőse szervezte be, a próbaidőn bevált, így az egész idényre alkalmazták. Azóta, mint visszajáró, az egyik „ős-diákmunkás” a cégnél. Elmondása szerint azok, akiknek nincsenek olyan rokonai-kapcsolatai, mely révén bejuthatnak a diákokat illegálisan foglalkoztató vállalkozásokhoz, nem tudnak nyáron diákmunkát vállalni, Pakson legalábbis biztosan nem. Összességében elmondható, hogy diákmunkát nemigen lehet Pakson találni. Esetleg más városokban, Szekszárdon vagy Bonyhádon. Ott is többségében diákszervezeteken keresztül, így viszont kevesebb pénz üti a szorgalmas fiatal markát. Az Alkalmi Munkavállaló Könyv kiváltása pozitívum lehet egy cégnél, de ha nem találunk álláshirdetést, akkor gyakorlati haszna nemigen van. Marad a fekete munka? Ez viszont rizikóval jár. sat értékesíteni tudják a MEH-ben. A betont a géppel tulajdonképpen ledarálják, így hasznosítható lesz alapokba, útalapokba, de jó szolgálatot tehet földutak minőségének javításánál is. - A megmaradó mennyiséget értékesíthetik építési vállalkozóknak - tájékoztatott Saáry Miklósné a szeméttelepet üzemeltető DC Dunakom Kft ügyvezetője. A gép és személyzete június 15-ig áll rendelkezésre.-gyöngy-Munkácsy Képeivel gyakran találkoztam a Bátaszékről Sárbogárdig közlekedő fapados személyvonaton. Meg-megnéztem a Siralomházat, a Tépéscsinálókat, a Köpülő asszonyt (ő szerepelt - úgy emlékszem - valamelyik dísztáviraton is). Szülőfalum kultúrházának tornácán pedig láttam az Ásító inast, a Miltont. A Nemzeti Galéria kiállításán tudtam meg, hogy a nagy angol költőről készült festménynek mellékalakjai is vannak: Milton lányai, akiknek (már vakon) az Elveszett Paradicsomot diktálta. Munkácsyt első pártfogói lebeszélték a harci jelenetek festéséről, az életképfesztészetet jelölték ki számára - olvasom a kiállítóterem falán az útbaigazító ismertetőt. Még alig múlt tíz óra és már tele vannak érdeklődőkkel a termek. Legtöbben talán a szalonképek előtt nézelődnek: A baba látogatói, A két család a szalonban, a Zeneszóba... mintha Renoiár egyik-másik képét előlegezné! (Munkácsy felfigyelt az 1874 tavaszán megnyílt első impresszionista kiállításra, egy évvel korábban Paál László biztatására ő is kiköltözött a barbizoni erdőbe. Megjelentek képein a pléinair-hatások. 1867-ben a párizsi világkiállításon találkozott Courbet, Mant képeivel is. 1896 őszén Amerikába is ellátogatott, Krisztus Pilátus előtt című képe bemutatója alkalmából fogadta az elnök is. Utolsó korszakában festette az Árpád honfoglalása, az Ecce homo című képeit. Utolsó képe: A virágok áldozata. „Nagy festő volt!” mondja valaki a hátam mögött. Győződjenek meg e látogatói kijelentés igazáról: nézzék meg a Magyar Nemzeti Galériában a Munkácsy-kiállítást! Remit Tenda Ledarálják a törmeléket
