Paksi Hírnök, 2005 (14. évfolyam, 2-19. szám)
2005-12-16 / 18. szám
MOZAIK 11 Fenyőpiaci körkép A fenyőárusok december 10-e után jelentek meg a város több pontján. Lehet válogatni kínálatukból a piacnál, az ESZI előtt, fent a lakótelepen, a művelődési központ parkolójában. Többségük - már hogy az árusoké - régi ismerős, hiszen minden karácsony előtt Pakson kínálja portékáját. Ilyen Dömötör!! Attila és felesége Zala megyéből. Tizennyolc éve járnak Paksra. A fákat, amit idénre szántak, mind kivágták már, a vevőket arra buzdítják, vegyenek most, később is ugyanez a választék. A piac közeli lerakóhelyén nagy a választék, ha a vevő a könyvtár előtt található kínálatból nem tud választani, itt is körülnézhet. Még mielőtt belemelegednénk a beszélgetésbe, vevő érkezik, marad idő a járókelőket faggatni. Heni elárulja, hogy ők minden évben ezüstfenyőt vesznek, szebb, tovább tart. Szokott helyük is van, Eaddra mennek, a termelőtől vásárolnak, merthogy itt kedvesebbek. Nem beszélve arról, hogy így még olcsóbb is. Heni úgy számol, idén is meglesz a fenyő négyezerből. Eközben Mária már fizet is. Közben elmondja, azért vesz már most fát, mert attól tart, hogy később nem lesz olyan, amit szeretne. Mindig Margitéknál vásárol, s mindig egy kisebb, legfeljebb méteres lucfenyőt. Ez a hagyományos, és ami cseppet sem mindegy, nem kerül olyan sokba, éppen egy ezrest kóstál a kiválasztott darab. A méteres lucfenyő ezres, a normannál a legolcsóbb 4-5 ezer, a két-három méteres tízezernél is többe kerül. - Veszik azt is, van rá kereslet, ki ilyet, ki olyat visz - mondja Margit. - Van aki a hagyományoshoz ragaszkodik, mások a drágábbat viszi - erősíti meg Nagy József, aki talán egy háztömbnyivel árul arrébb. - Azt mondják, idén a normann lesz a sláger - teszi hozzá. S mintegy bizonyítékként Pleckné Erika érkezik a kiválasztott hatalmas fával. Kibontják az összekötött normann fenyőt, hogy Erika meggyőződhessen, jól választott. Sokáig nem is tanakodik, annak ellenére sem, hogy tízezer forintot kérnek a fáért. Néhány éve mindig normannt vesznek, hiszen két lányuk van, s nekik szeretnének örömet szerezni.- Elég húzósak az árak, de egyszer van karácsony - mondja Hetesi Károly. - Lehet, hogy lucfenyőt veszünk. Bár a nejem annak nem örül annyira, mert a lehullott tüskékkel neki kell elbánnia. Teréznek is sok fejtörést okoznak a tüskék, mégis mindig a hagyományos fenyő mellett dönt. Jobban tetszene a tartósabb fa, de az áruk véleménye szerint aránytalanul magas. Vásárolni a lakótelepen szokott, hiszen ott lakik. Nem hagyja az utolsó napokra, az erkélyen jó hűvös van, frissen marad a fenyő. Melinda épp’ ennek ellenkezőjéről mesél. Tavaly 23-án döbbent rá, hogy elmaradt a favásárlás. Nagy sebbel-lobbal nekiláttak az érdeklődésnek, de már sehol sem találtak. A történet végül jól végződött, egy termelőnél kötöttek ki Sárszentlőrincen, ahol az egész ültetvényről választhattak, s leendő karácsonyfájukat szemük láttára vágták ki. A piacon nézelődő, beszélgető Zerza József elárulja, sosem kérdezte meg mennyi a fa ára. Ami megtetszett, vitte „ha kell, kell, mindegy mibe kerül” felkiáltással. 0 egyébként - mint megtudjuk - mindennel így van. Megesett, hogy egy kiló cseresznyét kért, mire az eladó félve mondta, négyszáz forintba keiül. Mire ő: Azt én nem kérdeztem... Manapság már nem ő veszi a fát, hanem lányáék. De minden esztendőben gyönyörű nagy fát választanak, hadd örüljenek a gyerekek. Juditéknál is ez a vezérelv: nagy legyen, attól boldogok a gyerekek. Na és persze szép és formás, hiszen egyszer megesett, hogy olyan ferde volt, hogy mesekönyvekkel támasztották körbe. Tavaly douglas-t vettek, citromillatút, idén talán ezüst lesz vagy normann. - Nem baj, ha drágább, de tíz-tizenkétezret biztosan nem adunk érte - mondja távozóban. Vida Tünde A bencésekről és rólunk, adventkor A bencés szerzetesekről olvastam a Korzenszky Richárddal, a tihanyi apátság perjeljével készült interjúban. (A Magyar Nemzet televízió- és rádióműsor melléklete, 51. hét). Továbbadom néhány gondolatát, mert úgy érzem, a „világaik” számára is érvényesek, érvényesek lehetnének szavai. „Szent Benedek nagyon is tudatában volt az emberi gyengeségeknek és különbözőségeknek. A közösségben nem az a feladat, hogy alakítsuk át egymást, hanem egymás testi-lelki fogyatkozásait a legtürelmesebben viseljük el. Mindnyájan egyformák vagyunk az emberi méltóság tekintetében, ugyanakkor mindannyian különbözőek is vagyunk. Ebből a különbözőségből közösséget formálni nem csak egy szerzetesi csoport feladata. A legtöbb közösségben vannak fiatalok és öregek, vannak egészségesek és betegek, vannak egyszerűbbek és műveltebbek; de mindanynyian ugyanannak az Úrnak szolgálunk...” Békés, nyugodt karácsonyt! Remit Tenda KIADÓ ÜZLET- ÉS IRODAHELYISÉGEK Paks főutcáján, a volt konzervgyári irodaépületben (Tolnai út 2.) 15 m2-80 m2-ig 700 Ft/m2 áron. Érdeklődni: 30/9372-668 75/511-252 Fotók: Fonyó Dániel
