Paksi Hírnök, 2005 (14. évfolyam, 2-19. szám)
2005-12-16 / 18. szám
VÁROS 3 Tervek a város karácsonyfája alatt Karácsony van. Karácsony van megint. Ilyenkor azok is szeretetről beszélnek, akik kígyót-békát kiabáltak egész évben. Karácsony a számvetés ideje is. Ebben az évben nem kell szégyenkeznünk, a város „jól teljesített”. A város lakói is, meg a város vezetése is. Megítélésem szerint a képviselő-testület jó döntéseket hozott, a város lakói meg többnyire megértőén, egyetértőén fogadták azokat, sok esetben együttműködést is tapasztaltam, ellenkezést csak nagyon ritkán. így év vége fele, vegyünk vissza a tempóból. Az advent, a várakozás idején, mi helyi politikusok, gondolkodjunk el azon, hogy mennyivel hatékonyabban tudunk békében, nyugalomban dolgozni, mint ellenségeskedés mellett. Amikor az ország házában folyik az anyázás, akkor elégedettek lehetünk, hogy itt, Pakson a különböző nézeteket, értékeket valló csoportokból jó ideje működő önkormányzat állt össze, melyben a felelősségérzet felülkerekedett a széthúzáson. Bátor évet tudhatunk magunk mögött, hiszen az együttműködéshez sokszor nagyobb bátorság kell, mint az ellenségeskedéshez. S a bátorság eredménye, az idei gyorsleltár: beruházásdömping. Ebben az évben fél milliárd foiint értékű útfelújítást hajtottunk végre, megújult az Öreghegy utca és a dunakömlődi Béke utca, új aszfaltszőnyeget kapott további öt utca, megkezdődött a Táncsics Mihály-Dózsa György utcai csomópont építése. Épül a művészeti iskola, a szociális otthon új épületszárnya. Elkészült az új, fedett városi teniszcsarnok. Akadálymentesítettük a polgármesteri hivatalt és a Barátság utcai rendelőintézetet. Elkészült a kistérségi központi orvosi ügyelet. Folytatódott a panellakás-felújítási program. A veszélyes hulladékok fogadására udvart létesítettünk. És ezek csak a jelentősebb beruházások. Paks fejlődik. Fejlődik, és nem csak a városi beruházásoknak köszönhetően. Figyelemre méltó beruházások történtek az ipari parkban, de jelentős a paksi utcák képét előnyösen átalakító építkezések száma is. Jelentős, több mint száz új munkahelyet jelent a Tesco áruház megnyitása, amely a tágabb környezetét is átalakította. A város döntő többségének kifejezett szándéka volt a Kishegyi út kétirányúsítása, de számos ellenzője is akadt. Úgy gondolom, a képviselőtestület alapos mérlegelés után felelős döntést hozott ebben a kérdésben is. Vannak megoldatlan dolgaink is. A parkolási problémák állandósultak, a kutyamenhely elhelyezése is várat magára. Folytatnunk kell többek között útjaink felújítását és a panellakásprogramot, tehát marad feladatunk az elkövetkezendő évekre is. A közelmúltban egy, a város életét igen jelentős időre meghatározó parlamenti döntés született. Az országgyűlés elfogadta a kis- és közepes aktivitású radioaktív hulladékok tárolójának megépítéséről és a paksi atomerőmű üzemidejének meghosszabbításáról szóló országgyűlési javaslatot. Következményeként megépülhet Bátaapátiban a hulladéktároló, és a hatósági engedélyek megszerzése után, várhatóan húsz évvel tovább működhet az erőmű. Nemcsak a Paksi Atomerőmű Rt. és dolgozói számára született megnyugtató döntés, hanem a város jövője szempontjából is történelmi jelentőségűnek minősül az országgyűlés határozata. A városnak, a város vezetésének nem gazdasági vészforgatókönyv előkészítésén kell dolgoznia, hanem a jelenlegi tevékenység folytatását, a város tartós és magas szintű működtetését és fejlesztését tervezheti. Karácsony van. Karácsony van megint. Paks közös karácsonyfája mellett tervezhetjük a jövőt. Hajdú János A legtöbb ember számára a karácsonyi ünnepek rohanással, feszültséggel járnak. Bármennyire szeretne örülni az ünnepnek, annyi a munka, és oly kevés az idő, hogy kapkodás, idegeskedés a vége. Ráadásul a keresztény világ eme nagy ünnepe mára nagymértékben elanyagiasodott. Az emberek az áruk földíszített szentélyeiben vásárolnak, tolonganak, ajándékot ajándékra halmoznak. Pedig valójában nem maga az ajándék az érzelmek mélységét kifejező eszköz, hanem a hozzá kapcsolódó szeretet az, ami igazán számít. Hogy az érték- és hagyományrontó szokások ne tegyék tönkre a ködbe vesző gyermekkori ajándékozások emlékét, törekedjünk arra, hogy a fény ünnepe a belső lelki világunkat is megtöltse tartalommal. Kinn most hideg szél süvít, de idebenn a szobában jó meleg van. Hátradőlök kényelmes karosszékemben, és behunyom a sze-Adventi gondolatok mem. Hirtelen mintha zuhanni kezdenék, de nem lefelé a mélybe, hanem vissza az időben. Alig egy emberöltővel ezelőtt a magyar nép karácsonyát elsodorta a háborús gépezet esztelen pusztítása. Egy rádiós híradás recsegő hangja üti meg fülem a történelmi éter hullámhosszán, majd egyre kivehetőbben hallom, amint a korabeli speaker rezignáltan szomorkás hangon közvetíti Advent szellemét egy boldogabb karácsony eljövetelének reményében: „Karácsony - 1944: A kárpáti fenyők nem jöhettek el, nincs csillogó karácsonyfája sem gazdagnak, sem szegénynek, és a pesti utcák fényes karácsonyi kirakatait sem bámulják vágyakozó gyermekszemek. 1944 karácsonyán a vér és vas irgalmatlan ereje elsodort mindent, ami a régi karácsonyokon különbséget tett magyar és magyar között. Gyermekeink tiszta ajkára ebben az esztendőben a szeretet ünnepén szerényebb ajándékkal igyekszünk mosolyt varázsolni, és szent akarattal küzdünk a győzelmes békéért, amely újra elhozza a csillogó karácsonyok hosszú sorát." Hanoi János Fotók: Szaffenauer Ferenc (fent), Fonyó Dániel (lent)
