Paksi Hírnök, 2005 (14. évfolyam, 2-19. szám)
2005-10-21 / 14. szám
IDŐSZERŰ 9 Mihez kezdjünk a pénzünkkel? Magyar Nemzeti Bank: az árstabilitás szolgálatában Az MNB feladata az árstabilitás megteremtése, fenntartása, emellett, anélkül, hogy e célokat veszélyeztetné, monetáris eszközökkel támogatja a mindenkori kormány gazdaságpolitikáját. A gazdaság egészséges fejlődésének motorját a beruházások jelentik, ezért mindenkinek érdeke, hogy a minél kisebb inflációnak köszönhetően minél több beruházás jöjjön létre. A jegybankok a hosszú távú inflációs célt nem stabil árszintként, hanem egy alacsony, de pozitív inflációs szintben határozzák meg. A magyarországi infláció jelenleg 3,7 százalék, a középtávú cél 3 százalék. Az inflációs célt az adott ország gazdasági jellemzői is befolyásolják. Ahhoz, hogy a jegybank hatást gyakoroljon a piaci folyamatokra, elég, ha egy konkrét ügyben, a sajtó útján kifejti véleményét. Ahhoz, hogy a gazdasági élet szereplői felkapják a fejüket, az MNB cselekedeteinek tökéletes összhangban kell lenniük a meghirdetett monetáris politikával, vagyis hitelesnek kell lennie. Másrészt nagyon fontos a jegybank függetlensége, vagyis, hogy végre is tudja hajtani a maga elé tűzött feladatokat. Természetesen nem kell minden kisebb rezdülésre reagálni. Sőt! Akkor lesz súlya egy-egy megszólalásnak, ha igazán fontos témában, megfelelő időpontban hangzik el. A nyilatkozat persze nem mindig elegendő. A jegybank különböző eszközökkel befolyásolni tudja a gazdaságban jelenlévő pénz mennyiségét, illetve a befektetésre szánt mennyiséget, közvetett módon az inflációt. Egyik legfőbb eszköze a jegybanki alapkamat meghatározása. Ez az iránymutató kamatszint, mely közvetett hatást gyakorol a magyarországi forintbetétek után felvehető kamatokra. Ha ez magas, az inflációt jóval meghaladó mértékű, a befektetők kockázatmentes betétekbe helyezik a pénzüket, nem a vállalkozásukat fejlesztik. Ha viszont alacsony, egyrészt a fogyasztók nem teszik a pénzüket betétekbe, hanem gyorsan elköltik, ez pedig inflációt gerjeszt. Másrészt: a külföldi befektetők elkerülik Magyarországot. A jegybanki alapkamat változtatása közvetlen hatást gyakorol a külföldi tőkebeáramlásra is. Minél magasabb a kamatszint, annál inkább megéri egy külföldi befektetőnek forintban tartani a pénzét, és forintban kamatoztatni. Az infláción felüli kamatot kockázati kamatfelárnak nevezik. A 90-es években Magyarországnak rengeteg tőkére volt szüksége, a piacgazdaság még gyerekcipőben járt, ezért nagyobb kockázati felárat kellett fizetni a tőkéért. Jó példa erre az 1995 februárjában végrehajtott három százalékos kamatemelés, amely után a jegybanki alapkamat 28 százalék lett, s fokozatos csökkentéssel csak 1998-ban süllyedt 20 százalék alá. Ugyanilyen mértékű kamatemelést hajtott végre a jegybank 2003 novemberében: egy lépésben 9,5-ről 12,5 százalékra emelte az alapkamatot. Erre más okból volt szükség: a forint elérte az intervenciós sáv erős oldalát, s a jegybank így tudta meggátolni a nagy mennyiségű forinteladást. Bátor lépés volt, s átmenetileg segített. A jelenlegi alapkamat 6 százalék, melyet kiszámítható, fokozatos csökkentéssel ért el az MNB. Ez a szint megfelelő a kitűzött inflációs cél teljesítéséhez. A befektetni szánt pénzmennyiséget egyéb eszközökkel is befolyásolhatja a jegybank. Amennyiben a kereskedelmi bankok számára az idegen tőke arányában nagyobb tartalékot ír elő, úgy kevesebb pénzt lehet befektetési céllal Az önálló magyar jegybank, 1924. június 24-én kezdte meg munkáját részvénytársasági formában. A Magyar Nemzeti Bank közreműködésével valósult meg 1946. augusztus 1-jén a stabilizáció, jelent meg a forint. Az államosítást követően a jegybank elvesztette függetlenségét, irányítása kormányzati fennhatóság alá került. 1987. január 1-jével állt vissza Magyarországon a kétszintű bankrendszer. A Magyar Nemzeti Bankról 1991 októberében elfogadott törvény helyreállította a jegybank függetlenségét, újraszabályozta feladatkörét. felhasználni. Ha tehát pénzt akar pumpálni a gazdaságba, csökkenti a banki tartalékképzésre előírt szintet. A jegybank kezében további fontos eszköz az árfolyam-politika. A Magyar Nemzeti Bankról szóló 2001. évi törvény alapján az árfolyamrendszer megválasztása tekintetében a kormány az MNB-vel egyetértésben dönt. A jelenlegi árfolyamrezsim a sávos árfolyamrendszerek közé tartozik. Az árfolyamsáv közepét és széleit, valamint a forint hivatalos árfolyamát az euróval szemben határozza meg az MNB. A sávos árfolyamrendszer azt jelenti, hogy az MNB előre közli, milyen árfolyamnál fog beavatkozni a piaci folyamatokba. A sávközép jelenleg 282,36 forint. A sáv erős széle 240 Ft, gyenge széle pedig 324,7 Ft. A két szélső érték között szabadon kereskedhetnek a befektetők. A jegybanknak akkor kell beavatkozni, ha az említett sávhatár valamelyikét „támadás” érné: a minimumnál kisebb, vagy a maximumnál nagyobb értéken próbálnak üzletelni. Ilyen beavatkozás volt a 2003 novemberében végrehajtott kamatemelés. Az utóbbi évek jelentős lépése volt 2001 májusában az intervenciós sáv kiszélesítése az addigi, 2,25 százalékról 15 százalékra. A sávszélesítés hatására a forint fokozatosan erősödött az euróval szemben, az import egyre olcsóbbá vált. Ez a folyamat hatékony segítséget nyújtott az infláció fokozatos csökkentéséhez. A jegybank más módon is bele tud szólni a forint árfolyamába: nyílt piaci műveletekkel. Ez azt jelenti, hogy a devizatartalék terhére forintot vásárol, ha az árfolyamot emelni szeretné, és forintot ad el devizáért, ha árfolyamot csökkentené. Ez a kamatemelésnél finomabb beavatkozás, de sok esetben hatásos. Nagyon fontos, h°gy jó ütemben, megfelelő súlyú döntések szülessenek, ám az egyes lépések hatékonysága mindig utólag dől el. Amit biztosan állíthatunk: Magyarországon, jelenleg az infláció 3,7 százalék. Szász Ti bor
