Paksi Hírnök, 2005 (14. évfolyam, 2-19. szám)
2005-09-09 / 11. szám
14 MOZAIK Paksi fotográfia Ezerarcú Paks címmel látható egy kiállítás a művelődési központ emeletén. Láttam a képeket asztalon is, paravánon is. A képnéző ember már csak ilyen, újra és újra nézem a képeket. Valahogy nem tudok betelni velük, mert - nem tagadom - az érzelmeimen keresztül látok. Alkotásokat és alkotókat. És az alkotásokon Paksot, a városunkat. Valaki egyszer azt kérdezte, hogy lakható-e az a város? Kár, hogy most nincsen itt. Most láthatná, hogy mennyire az. A fotók tanúsíthatják. Nemcsak a szépet belőle, hanem azt is, hogy az itt lakók szeretik ezt a várost, látják benne az élhetőt, a lakhatót, az itt megtartó erőt. Paksiként a képekkel értéket őriznek: jelennek és a jövőnek is egyaránt. Üzennek is egyenként: amit ők vettek észre, amit ők tartanak értéknek. Szerencsére van bőven ilyen. A fotók nem hazudnak. Dicséretes a szorgalom is. Száz felett küldtek be a pályázatra képeket. Jóllehet, a szerzők valamennyien amatőr fotósok, de nem is a szakmaiság volt a fontos, hanem az, hogy végre valami elkezdődött, az, amit úgy hívnak, meglátni, megszeretni és megtartani. És még valami: a kiállítás a Magyar Fotográfia napján nyílt meg. Jó, hogy így történt, és az is, hogy a Paksot és önmagukat is megmutatni vágyók helybeli fiatalok, akiknek nemcsak kamerájukban, hanem ott belül is rögzülhet az otthon szeretete. Ezt nem szabad abbahagyni. Kiss G. Péter, a zsűri elnöke Az Ezerarcú Paks című fotópályázat díjazottjainak képei: 1. hely: Fonyó Dániel: A munka gyümölcse (balra fent), 2. helyezettek: Juhász Anikó: Szerelemfa (jobbra fent), Kozma Gábor: A sokadik kilométer (lent). Fotók lent: Juhász Anikó Az ember elképzeli magában, milyenek a szereplők... ez építi a fantáziát, és tudunk álmodozni. Ameddig tudunk álmodni, addig van remény is... Kohl Gyöngyi nagy könyve Molnár Ferenc: Pál utcai fiúk Az emberi küzdelem, az elhivatottság, ahogy ez a műben megjelenik, rendkívül megragadó volt... Dallos Tibor NAGY KÖNYVE Ken Follet: A katedrális
