Paksi Hírnök, 2005 (14. évfolyam, 2-19. szám)
2005-09-09 / 11. szám
PORTRÉ 15 Jó napot, mi újság? Wartig; László Dr. Wartig László kereskedő, püspök vagy ügyvéd akart lenni. Örül, hogy az utóbbit választotta, szereti a szakmáját. Dédnagyapja kisbíró, nagyapja telekkönyves tisztviselő volt, felmenői közt nincsenek jogvégzett emberek. Az, hogy ő erre a pályára tévedt, mégsem nevezhető véletlennek: mivel minden kényes helyzetben jól „kidumálta” magát, a rokonok, barátok kisiskolás korától azzal ugratták, hogy egyszer ügyvéd lesz. Érdekes hasonlattal él, mikor arról kérdezem, mi a jó ügyvéd ismérve. - A jó bikavért ízlelve nem szabad kiérezni az alkotóelemek jellegzetességét: sem a kékfrankos savasságát, sem az oportó lágyságát. Ilyen a jó ügyvéd is - mondja. Nem szálkás, nem a közönségnek játszik, hanem észrevétlenül kiszolgál. Fontos, hogy legyen jó jogász, pszichológus és kereskedő. Feleségével, Szoboszlai Katalinnal az egyetemi gólyabálon ismerkedett meg, 1979-ben költöztek Paksra. Az államigazgatási szakvizsgán az ötösért a következő kérdést kapta: mondjon egy települést, mely egy héten belül lett város. - A vizsgáztató professzor adott a látszatra, de jóindulatú volt - mondja. Tudta ugyanis, hogy hova pályázik, a válasz is egyértelmű volt, legalábbis kettejük számára: Paks. A Wartig házaspárnak két gyermeke van, Gábor és László. Gábor a Pécsi Tudomány Egyetemen közgazdaságtant tanul, László 2005- ben doktorált, jelenleg közigazgatási revizorként dolgozik. Bevallom, ezen kissé meglepődtem: a 27 év tapasztalattal, kiterjedt praxissal rendelkező atya védőszárnyai alatt kikövezett út vezetett volna egy sikeres ügyvédi pályához. László viszont megérti gyermekét. Maga is úgy látja, hosszú távon a köztisztviselői pálya vonzóbb lehet az ügyvédi praxisnál. Az egyetemeken túlképzés van, az államigazgatási státuszok beteltek, aki jogászként végez, csak ügyvéd lehet. Az arányok érzékeltetésére a következőket mondja: az ügyvédi törvény módosításáig nem lehetett alanyi jogon ügyvédi tevékenységet folytatni. 1991-ig igazságügyi miniszteri rendelet határozta meg, hogy Tolna megyében öt ügyvédi munkaközösség, ezen belül a megyében harminckettő, Pakson négy ügyvéd lehetett. Ma Tolna megyében 121, Pakson 21 ügyvéd dolgozik. - Sok az eszkimó, kevés a fóka - mondja László. Egy Paks méretű településen meglátása szerint nem lehet ügyekre specializálódna, inkább ügyfelekre, akiknek az igényeit igyekszik teljes körűen kiszolgálni. Önmagáról úgy véli, minden ügytípusban legalább 90 százalékos a felkészültsége, a maradékot önképzéssel, konzultációval, szakirodalomból idó'ben pótolja. Ezzel együtt hozzáteszi: pályája kezdetén munkájának 70 százaléka peres ügy volt, most körülbelül 60 százalék nem peres ügy, vagyis az arány megfordult. Legnagyobb kihívás számára, mikor ellenérdekű felek keresik meg a problémájukkal és sikerül a megállapodást tető alá hozni. Ilyenkor minden kreativitására szükség van, egyensúlyt kell teremteni, hogy két elégedett ember távozzon az irodából. Ez csak akkor sikerülhet, ha az ügyfelek egymást is és őt is partnerként kezelik. Munkájában a változatosságot kedveli leginkább. Büntetőügy, öröklés, közlekedési ügy, egyik pillanatról a másikra kell tudni váltani. Szereti a nyüzsgést, ami a munkájával jár, éppen ezért a hármas ünnepeket nem kedveli. Ilyenkor bemegy az irodába virágot locsolni, megnézi a postaládát, hátha bedobtak valamit. Szóval állandó mozgásban van. Kihívást és lehetőséget jelent számára az a jól érzékelhető társadalmi igény, hogy az ügyvéd ne csak a joggal foglalkozzon, hanem egyéb, mikrokörnyezetét érintő kérdésekkel is. Amennyire idejéből telik, igyekszik ennek az elvárásnak megfelelni. Szász Tibor Tehetségesek, fiatalok Kozma Gábor Gábor neve több okból is ismerősként köszöntött rám újságunk fotópályázatának díjazottjai közül. Általános iskolás korában műveltségi versenyen országos 5. helyezett volt, rendszeresen részt vett a Paksi Városi Múzeum történelmi témájú vetélkedőin. De nevét leginkább a képzőművészet okán jegyeztem meg: kiforrott, felnőttes akvarelljei mindig kilógtak a gyermekmunkák közül. így aztán senki sem csodálkozott, mikor egy tárlatnyitó alkalmából a Paksi Képtárban a sokak által szeretett és tisztelt rajztanár és festő, Kanczler István ecseteit és festékeit Gábornak ajándékozta a művész özvegye.- Nagyra becsülöm ezeket az eszközöket. Használgatom, de csak csínjával, kevés a szabadidőm - mentegetőzik - Mostanában inkább fotózni szoktam, talán épp azért, mert kevesebb időt igényel. Csak egy fényképezőgép kell hozzá meg fantázia, és bárhol van olyan, amit érdemes lencsevégre kapni. Ez igaznak látszik, mert Gábor több témával is pályázott: a Prelátus épületéről, a katolikus temetőről, a dunai hajókról küldött be képeket, a 2. helyezést elnyerő alkotás pedig egy vonatszerelvényt ábrázol. Ha minden a tervek szerint alakul, Gábor az alkotási kedvét új műfajban is kipróbálja: idén érettségizik és építésznek készül... S. Szabó Fotók föntről lefelé: Szász Tibor, Juhász Anikó
