Paksi Hírnök, 2005 (14. évfolyam, 2-19. szám)

2005-07-01 / 7. szám

14 VELÜNK TÖRTÉNT Pakson nem gond a nyár Sok szülőnek nagy gondot jelent, ha vége a tanévnek és megkezdődik a nyári szünet, hiszen ilyen hosszú szabad­ság csak nagyon keveseknek adatik meg. Ha a nagyszülők távol vannak, megoldást kell keresni, mert a gyerek egye­dül nem maradhat otthon. Segítséget nyújtanak ebben az iskolák, a különböző egye­sületek, esetleg közintézmé­nyek. A Bezerédj, a Deák Ferenc iskolák és a Paksi SE rögtön a tanév zárásakor in­dította sporttáborát, ahol a judósok, a karatésok és a labdajátékok kedvelői is hó­dolhattak kedvenc sport­águknak. A Paksi Közműve­lődési Kht. lehetőséget biz­tosít erdei és vízparti táboro­zások lebonyolításához. A cseresznyési táborba első­ként az általános iskolások költöztek be, de július 11-18- ig a dunakömlődi faluház ve­szi át az uralmat. Július ele­jén lehet még jelentkezni az általuk szervezett nomád, kézműves és természetvédő táborba. A programok tár­háza kimeríthetetlen: kezdve a lovaglással, a batikoláson át, egészen a túrázásig. Szin­tén Bodó Katalin, a faluház vezetője szervezi a Zsaru­akadémiát, melyre a 6-17 éves korosztály jelentkezé­sét várják a faluház nyitva­tartási idejében. A sóstói gyerektábort a paksi és a vá­roskörnyéki iskolák gyerek­zsivaja tölti be augusztus 21- ig, mikor is a „családi tur­nus” indul. Családok, baráti társaságok vehetik igénybe a tábor szolgáltatásait még utoljára az iskolakezdés előtt. Erre jelentkezni a mű­velődési házban lehet. A vá­rosi múzeum három korba repítette vissza az időutazás­ra vágyó gyerekeket. Első héten a Rákóczi-évforduló­­hoz kötődve Vak Bottyán ka­tonái lehettek a diákok, a másodikon Lussoniumban voltak. Az elmúlt héten pe­dig a bronzkorban érezhet­ték magukat, a fiúk kardot, fegyverzetet, a lányok fej­­díszt, ékszereket készíthet­tek. A kirándulás sem ma­radhat ki a Kernné Magda Irén múzeumpedagógus ál­tal szervezett programsor­ból: a százhalombattai régé­szeti parkban, a Nemzeti Múzeumban, az utolsó csü­törtökön pedig Aquincum­ban jártak. Összességében elmondható: Pakson a kíná­lat kimerítő, csak meg kell találni a gyereknek legin­kább tetszőt. sete Alkalmazkodunk a kihívásokhoz Ha egy vállalkozás szellemi­sége a menedzsment gon­dolkodásmódját tükrözi, a GÉPKAR Kft-ről joggal mond­ható el, hogy alkalmazkodik a kihívásokhoz, s a feladatok komplex megoldására törek­szik. A társaság 1993-tól lé­tezik, de eredete sokkal ko­rábbra tehető. Gábor József ügyvezető ezt humorosan úgy szokta mondani, hogy ő a legrégebbi paksi, hiszen a 70-es években olyan cégnél dolgozott, majd olyat veze­tett, amely az atomerőmű építésén dolgozott. A Gépé­szeti Tervező, Szerelő és Kar­bantartó Kft. létszáma és ár­bevétele folyamatosan nőtt. 1993-ban kezdeményezőek voltak, hiszen olyan vállalko­zásként jelentek meg, amely a feladatok minél komple­xebb megoldására töreke­dett, a tervezéstől a gyártá­son át a karbantartásig. Az eleinte jellemző hegesztés­sel, csőszereléssel összefüg­gő feladatok dominálnak ma is, de tevékenységük bővül, s egyre nagyobb horderejű feladatokat kapnak. Egyik új feladat az emelőgépek teljes körű szerelése, karbantartá­sa, a másik a villamosság. Talán egyedülállók va­gyunk abban, hogy a terve­zés-kivitelezés mellé felzár­kózott a villamosság. Úgy véljük, hogy az alaptudás bővítésével lehet előrejutni, a határterületekre átlépni - mondja az ügyvezető. Meghatározó szerepet vál­laltak a földrengésállóság­­növelő program keretében készült lokalizációs tornyok közötti hidak építésében. Ők tervezték és kivitelezték a ki­égett kazetták átmeneti táro­lójánál a nitrogénellátó rend­szert, s hasonló szerepet kapnak a most induló bőví­tésnél is. Alapfilozófiájuk, hogy a megrendelő elképzeléseinek mindenben megfelelő mun­kát végezzenek teljesen önállóan. Ehhez megfelelő műszaki csapattal és minősí­téssel rendelkeznek. Munka­társaik harmadának felsőfo­kú végzettsége van. Gábor József a cég jövőjének ga­ranciáját abban látja, hogy az atomerőmű élettartamát húsz évvel meghosszabbít­ják, amire, mint mondja, min­den alap megvan. Az Atom­fórum egyesület elnökségé­nek tagjaként különös figyel­met szentel az atomenergia jövőjére, s úgy látja e nélkül elképzelhetetlen az ország energiaellátása. Meggyőző­dése, hogy a paksi atomerő­mű az elmúlt ötven év legje­lentősebb hazai terméke, mely súrolja a világszínvonal határát. Úgy gondolja, hogy a paksi atomerőmű élettar­tam-növelése mellett új blokk építésére is szükség van. S, hogy ezek hol kaphatnának helyet? Természetesen Pak­son, ahol itt van a Duna, a megfelelő terület és műszaki háttér. 09 Fotók: Balog Judit, Vida Tünde

Next

/
Thumbnails
Contents