Paksi Hírnök, 2000 (12. évfolyam, 1-50. szám)
2000-12-21 / 50. szám
2000. december 21. A (egyverayugvás csendje Elandalogva ünnepek hangulatától, karácsony és szilveszter táján, módfelett tudjuk szeretni egymást. Olyannyira, hogy az egymás iránt érzett vonzalom, ragaszkodás már-már átcsap képzeletbéli medrén s túlzásokkal jár. S e kegyes időkben a szeretet mindenütt hírt ád magáról, megtapasztalhatni létünk nyíltszíni terepén, boltban, piacon, patikában, s kiváltképpen a külvilág elől mindent jótékonyan elzáró otthonok falai mögött. Úgy is mondhatom, hogy képzeletemben, családi hajlékokba lesve, szinte megtapinthatom a fegyvernyugvás csendjét, ím, elnémul a harci zaj, szünetet tartanak az egymással dühödten vívók, s ki-ki legellágyultabb tekintetével figyel mindazokra, akikkel egy fedél alá terelte a sors... Csakhát. S távol álljon tőlem az ünneprontó szándék, mégis azt mondom,'hogy mindez látszat, átmeneti állapot, ha úgy tetszik, az érem sima, lágy és bársonyos fele. De milyen ama bizonyos érem másik oldala, amelyikkel sokkal többször találkozhatni évközben, hétköznapokon, mint emezzel? Fájdalom, érdes, hepehupás, buktatókkal teli. Gyanítom, a fennebbiekből könnyen kikövetkeztethető, hogy az ilyen-olyan válságok mellé elodázhatatlanul oda kell sorolni a családok, a családi lét válságát is. Túlzók? Nem hiszem. S azt is gyanítom, hogy fennebbi állításomat, tehát a családi válságot csak az nem veszi észre, aki felettébb rosszul lát, s teljességgel érzéketlen a társadalmi jelenségek iránt. Tudom, keserű szavak, elkedvtelenítöek, de mikor máskor, ha nem most, a nagy, össznépi, ünnepek okán faodó lelkizések idején nézzünk szembe velük? És iem csak nekem, nem is néhányunknak, de valahányónknak, akik magunkénak hisszük ezt a riaegülö, szeretetlenülő hazát. Annál is inkább, mert a régi állítás ma is érvényes, hogy tudniilik a társadalom alapja a család! Mentegetőzve írom: értékrendemben nem csupán ez az egyetlen létforma, elvégre van más is. De ennél jobbat, emberhez méltóbbat még nem találtak ki. S ha már úgymond, ilyen emelkedett vagyok s a társadalom felöl közelítem meg az emberi közösségek legkisebb egységét, akkor százszor, ezerszer is aláhúzom: régen nem volt ily fontos, elmellőzhetetlen a család, mint éppen most, lelkianyagi gondokkal túlontúl megterhelt korunkban. Tudom jól, hogy a mai, immár csak áremeléssel, sanyargatással jellemezhető időszak, - node, melyik nem volt az a közelebbi múltban? - nagy próbaköve a családok erejének. Kész csoda, hogy mindezek ellenére, úgy ahogy ellátják legfontosabb feladatkörüket, ellenőriznek, számonkérnek, dicsérnek, feddnek - de meddig még? S az sem lehet vitás, hogy amiért nálunk minden nehézség ellenére béke van s nem áll feje tetejére a rend - noha próbálkozik vele -, az legelsősorban a családoknak köszönhető. Kézenfekvő a megállapítás: a nehéz időket csak úgy lehet átvészelni, ha az emberek döntő többsége tartozik valakihez, s valakik tartoznak hozzá. Fennebb fegyvernyugvást említettem, ami értelmezésemben a családok ünnepek környéki békéjére vonatkozik Miért, kérdezheti bárki, máskor talán képzeletbéli fegyverek zörgését s csatakiáltasokat is lehet hallani? De még mennyire, mert - fájdalom - ilyen értelemben is mind hangosabb és hangosabb az ország. Legutóbb, őszutói estén, átballagtam a panelerdők alkotta lakótelepen. Meglehet, csupán véletlen volt, de azért elgondolkodtató, hogy nem is egy családi hajlék ablaka mögül kiabálást, ordítozást hallottam, s az már csak képzelet dolga, hogy magamban lássam a hozzá való jeleneteket is. De nem kell feltétlenül a képzeletre hagyatkozni. A valóság, tehát a családokon belüli háborúskodás, ellenségeskedés, gyűlölködés mind gyakrabban megmutatja önmagát. A minap látogatóban voltam régi ismerősömnél, aki öttagú családjával él a panellakás ötvenkét négyzetméterén. Nem túlzók azt mondani, szinte égnek meredtek a hajszálaim az együtt élők közötti feszültség miatt. Midőn négyszemközt maradtunk a ház urával, megkérdeztem: „Mi van itt nálatok, hogyan lehet ilyen feszültségben élni?” Vendéglátóm lemondón legyintett s fújta a magáét, nogy tudniillik a mama a bűnös, amiért felszámolta falusi házát, s a nyakukra költözött. Utólag is eltöprengek a helyzet okán. Mennyi gyűlölködés, mennyi harag magvetői voltak azok, akik Paksi Hírnök I >■.».« é* * kftnwck lapja || papírra álmodták s meg is valósították a zsebkendónyi hajlékokat! Igaz, ami igaz, s amint mar mondtam is, korunk ugyancsak szigorú vizsgáztatója a családoknak. Van viszont, ahol változatlan szeretetben-szerelemben képesek a mind nagyobb hullámokat verő vizeken evickélni. Mások pedig - s mind többen és többen - idő előtt feladják, képletesen szólva, alamerülnek az árak hullámaiban, mindent és mindenkit gyűlölnek - még a családjukat is. A családok válságának kérdéskörét immáron kimeríthetetlen forrásnak tekintem. Megemlíthetném a megélhetésért erőn felül vállalókat, akik tízezerszám belérokkannak abba, hogy legalább annyit előteremtsenek, ami a felszínen maradáshoz épp, hogy elég. S mint tudjuk, a sors nem bánik kesztyűs kézzel az igyekvőkkel, a szorgalmasokkal. Hányán és hányán éppen úgy kapnak pofonokat az élettől, hogy miután erőn felül vállalnak, elhanyagolják övéiket, ilyképpen családi létük meginog s megbecsülés, szeretet helyett a széthúzás, az acsarkodás lesz a fizetségük. Megint mások, bajaik elől orvoslást remélve, válásba menekülnek - csöbörből vödörbe. Amint mondtam, a családok válságának kérdésköre s az azt bizonyító történetek, kiapadhatatlan kúttá válnak bennem. De mert, hogy karácsony és szilveszter holdudvarában járunk, érzem, jó volna valami széppel, biztatóval zárni soraimat. Legfönnebb álmodozhatok. Hogy milyen jó volna, ha valahány otthon a békesség és a szeretet szigete volna. Hogy ez egy álom-ábránd csupán? Megengedem. De hová meneküljek, hová meneküljünk megkeseredettségünk, sokasuló bajaink elől, ha nem az álmainkhoz? Varga S. József 3. oldal Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni... A tél csodája az emberi lélek számára oly sok kincset rejteget, mintha ez az időszak lenne hivatott arra, hogy ellensúlyozza a többit: eddig a test kapott táplálékot a természettől, most hadd gyarapodjék a lélek. A téli hideg, nyirkos, ködös, jeges-havas nappalokon nemcsak az asztal körül ülőket érezzük közelebb magunkhoz, hanem a rég nem látott rokonok, ismerősök képe is felfelsejlik előttünk. Az évközben bennünk felgyülemlett indulat, harag, gőg mind arra vár ilyenkor, hogy átváltozzon szeretetté. Ez az időszak magában hordozza azt az ősi, félelemmel terhes, örömmel átszőtt hitet, amelynek során a jó győzedelmeskedik a gonosz felett. A sötétség gonosz, rontó erőinek, a boszorkányoknak, az embert és állatot pusztító betegségeknek távoltartása, a megható és az újjászülető nap gyengeségét kihasználó, ártó szellemek járásának, tevékenységének ideje ez, amikor erejüket a természetfeletti erővel rendelkező zöld fával törik meg, főleg akkor, ha fény, tűz veszi körül. Múlnak a hetek, peregnek a napok, s talán eszünkbe sem jut, hogy egyesek nélkülözést, szegénységet, szenvedést markolnak kényszerűen a sors kosarából. Pedig velünk, köztünk élnek: társaink ők, embertársaink. A paksi átmeneti szálló ilyenkor megtelik: melegedni, tisztálkodni, aludni érkeznek a jobb sorsra érdemes emberek, s hálás szívvel veszik a jó szót, a mosolyt, a biztatást. A pislákoló gyertya fényét keresik... Szemükben remény, soha el nem múló bizakodás és hit lángja csillog. Bíznak. Bennünk, „jó módúakban” bíznak, akiknek megadatott, hogy fedél van a fejünk felett, ehetünk, ihatunk, s reggelente nem ébredünk a sors nyújtotta megalázottság érzésével. Hisznek. Vannak még jó emberek, olyanok, akik képesek megállni, lehajolni, önzetlenül segíteni. Olyanok, akik őrzik magukban a lélek melegét, akikben legbelül pislákol még a szeretet lángja. Hiszik, hogy a nagy-nagy tűznél számukra is jut hely, ők is melegedhetnek. Miklós Imre H-P8-I2-Í2,14-I7-Í2. Szó: 8-12-Í2. Kcnaelés esetén l. méretre gyártás! Nagy szövetválasztékkal várjuk kedves vásárlóinkat Bútor Mintaterem 7030 Paks, Dózsa Gy. út 40., t tel.: 75/421-515. Rendeléskor e hirdetés bemutatójának december 30-ie! lény^F «A AJÁNLATUNK: sarokgarnitúrák, franciaágyak, körfranciaágyak, 3+2+1 garnitúrák, kinyithatós ágyak, fotelágyak, gyerekheverők, heverők. Minden 100 Ft Bt. boltjai ^CSÓBBf*^ Többet, olcsóbban Pakson csak két helyen: Dózsa Gy. út-Vörösmarty u. sarok és Építők úti üzletsor A 2001. évben is várjuk vásárlóinkat! CiDfiáz éwemejíi A SZTALFOGLAlM: 75/421-757. Jó konyhával, figyelmes kiszolgálással, kellemes környezetben továbbra is várjuk vendégeinket!
