Paksi Hírnök, 2000 (12. évfolyam, 1-50. szám)
2000-12-21 / 50. szám
4. oldal XII. évfolyam 50. szám Vöröss Henrietta győzelme Kettős Bezerádj-siker Paksi Hírnök leiünk kell gyermekeink „elsatninilása" ellen Az oktatási-, kulturális- és sportbizottság és az egészségügyi és szociális bizottság együttes ülést tartott december 14-én a városházán a testnevelesi órák alól történő felmentési gyakorlat elfogadhatatlanságáról. Az ülésre meghívták az oktatási és egészségügyi intézmények vezetőit, testnevelő tanárokat, iskolaorvosokat, oktatási szakértőket, gyógytornászokat és a sportreferenst. Az elmúlt héten rendezték Szekszárdon a hetedikes és nyolcadikos diákok megyei német versenyének döntőjét. A Bezeréd] Általános Iskolát a végzősöknél ketten képviselték, Vöröss Henrietta és Pintér Anita. Ok előbb a háziversenyen jutottak túl, majd sikerrel teljesítették a területi megmérettetést is. így biztosították maguknak a helyet a döntőben, ahová Bonyhádiról, Nagymányokról, Hőgyészről, Tolnáról és Tamásiból érkeztek ellenfelek. Nem volt könnyű dolguk hát a paksi lányoknak, már csak azért sem, mert a felsorolt településeken sokan nemzetiségi szinten tanulják a nyelvet (7-8 óra/hét), s nem ritka, hogy családi körben is használják. A december 12-ei fináléban írásbeli és szóbeli feladatokat egyaránt meg kellett oldaniuk a tanulóknak. Előbbiért legfeljebb ötven, míg utóbbiért hatvan pontot lehetett szerezni. Horváthné Miszlai Katalin tanárnő, aki szabadidejét sem sajnálva készítette fel német nyelv iránt fogékony tanítványait elmondta: a szekszárdi erőpróba megfelelt egy középfokú nyelvvizsga követelményrendszerének, s hogy a versenynek a két ifjú hölgy számára külön tétje is volt - mégpedig a felvételi. A döntő 1-3. helyezettjei ugyanis válogathatnak a bajai, a gyönla és a pécsi Leőwey között, hiszen mindhárom középiskola vizsga nélkül felveszi a „dobogósokat”. A verseny aztán minden várakozást felülmúlóan alakult, végül kettős Bezerédjsikerrel zárult. Vöröss Henrietta a megszerezhető száztíz pontból százat, míg barátnője és padtársa, Pintér Anita kilencvennyolcat gyűjtött, ezzel maguk mögé utasították tizenhárom nváhsukat. A szisztematikus, egymásra épülő ismereteket adó nyelvi oktatás tehát meghozta gyümölcsét. A tanárnő ötödikben vette át a B. osztályt, a diákok elfogadták, vevők voltak a módszereire, s már hatodikban sem riadtak vissza a versenyek hangulatától, sőt! Egészséges versenyszellem alakult ki közöttük, ami a tanulmányi eredményekben is megmutatkozik. A két lány eredménye mellett szóim kell Kern Csilla 9. helyéről is, amit az igen erős, ’majd kétszáz fős mezőnyben ért el a Leőwey Gimnázium előfelvételijén. S hogy minek köszönhető ez az eredményesség? A jó tanár és a jo „anyag” mellett az iskolavezetés segítő magatartásának, s nem utolsósorban a Fehr György által vezetett német önkormányzatnak, mely anyagilag is támogatja az oktatást. E hét keddjén például a szekszárdi német színházba látogathattak, ahol a tehetséges nebulók tovább gyarapíthatták szókincsüket. Az ülésen megjelent huszonhat szakember megállapította, hogy romlik a tanuló ifjúság egészségi állapota. Az iskolai szűrővizsgálatokon kiszűrt, tartási rendellenességekkel küszködő fiataloknak nem megoldott az iskolai gyógytestnevelése. Kivételt képez ez alól a Bezerédj Általános Iskola, ahol megfelelő számú szakember áll rendelkezésre, akik a segítségüket is felajánlották a városi szinten megszervezendő szolgáltatáshoz. A közoktatási törvény három kategóriát állapít meg a tartási rendellenességek vonatkozásában. Az első kategónába azok tartoznak, akiknek orvosi véleményre könnyített testnevelést kell végezni, a második kategónába soroltaknak gyógytestnevelési órákat kell látogatniuk, a harmadik pedig a teljesen felmentett fiatalok csoportja, akiknek az egészségügyben biztosított gyógytornán kell megjelenniük. A törvény szerint a gyógytestnevelést városi szinten kell biztosítani. A kötelező heti három órából egynek úszásnak kell lennie. A résztvevő szakemberek elmondták: az iskolaorvos és a védőnő által kiszűrt fiataloknál gerinc- és lábboltozati eltérés figyelhető meg (genncferdülés, lúdtalp). Az iskolai szűrések városi szinten nem összesítettek, így konkrét számadattal nem rendelkezünk. Teljes körű felmérés adatával Dr. Vöröss Endréné egészségnevelő szolgált, aki elmondta, hogy az Egészséges Városok Szimpóziumán egy iskolaorvos szólt a Gerincgyógyászati Nemzeti Központ középiskolások körében végzett felméréséről. Eszerint az érintett korosztály negyven százaléka gerincoszlopi elváltozásban. Ezt az adatot a paksi szakemberek tapasztalatai is megerősítették. A megbeszélés rávilágított az iskola egészségügy nehézségeire, például arra, hogy Pakson nincs főállású iskolaorvos és az iskolavédőnők száma is csak fele a jogszabály által kívánatosnak. A mellékállásban tevékenykedő iskolaorvosok nagyon leterheltek, ráadásul az intézményekben nem mindenütt vannak meg e felelősségteljes munka tárgyi feltételei. Megállapították továbbá azt is, hogy az iskolákban megfelelő padokra, székekre van szükség az elváltozások megelőzése érdekében. A résztvevők egyetérthettek abban, hogy az érintett fiatalok sorsát nyomon kell követni, nem elég a jogszabály által előírt években elvégezni a szűréseket, és abban is, hogy minden évfolyamon szükséges vizsgálni az egészségi állapotot. Városi szinten kell kialakítani a gyógy-testnevelés rendszerét, biztosítani a csoportos gyógyúszás feltételeit. A figyelemmel követés érdekében monitoring rendszert kell felállítani. A lakossági tájékoztatás és felvilágosítás érdekében a médiumokat be kell vonni. A cselekvési terv elkészítésére, a feladatok megfogalmazására, koordinációra a megjelent szakemberek önkéntes jelentkezése alapján nyolctagú ad hoc bizottság jött létre, melyben részt vesz több gyógytestnevelő, oktatási szakértő, egészségneveló, sportreferens, gyógytornász és pedagógus. Csapai Lajos: Szenteste A buszsofőr rámosolygott és megkérdezte.- Csámpáig, Bori néném? „Hiszen ez meg a Balázsék gyereke, a Jani...” - ismerte meg a kölyökképű, cingár fiatalembert, akit még az egyenruha, meg a zordan homlokába húzott sapka sem tett férfiasabbá.- Oda, Janikám... - kotorta elő a pénzt, de a sofőr csak legyintett.- Ugyan már, hagyja csak! Ma szenteste van, legyen az én vendégem. Csak nem jön ellenőr ebben a kutya időben. Én már legszívesebben otthon ülnék a jó melegben, szopogatnám a forralt bort, meg snapszliznék a papával. De hát mit csináljak, a szolgálat, az szolgálat, mégha szenteste van is. Ez az utolsó forda, kilenckor indulok vissza, tízkor akár már én is ott ülhetek a karácsonyfa mellett. Magának is biztosan örülnek majd Paliék, ha betoppan... Az öregasszony nem válaszolt, homlokát nekiszorította a hűvös üvegnek és kibámult az elpárásodó ablakon. Az üvegen túl hátrafelé rohant a havas sötétség s bár jól ismerte a hóban fuldokló tanyákat, mégis olyan érzése volt, mintha holdbéli tájon rohant volna vele az autóbusz. Ő volt az egyedüli utas a kocsiban, de nem bánta. Az a furcsa levél járt folyton a fejében, amit délelőtt hozott a postás. „Kedves anyám! Úgy beszéltük meg a Marival, hogy ne jöjjön szenteste hozzánk ebben a rossz időben, meg a Palcsika is beteg. Nem is tudna hol aludni nálunk, az otthonban meg mindene megvan. Majd valamelyik nap meglátogatjuk. Kellemes ünnepeket kíván fia, Pali.” A busz nagyot zökkent egy hóbuckán, riadtan ragadta meg a kapaszkodót.- Biztosan örülnek - mondta halkan. _- Úgy szép a szenteste, ha együtt a család! A rengeteg ajándék! Már hetek óta rohangászok utánuk, hogy mindenki azt kapja, aminek örül majd és én jutok róla az eszébe. Édesanyámnak vettem egy szép kendőt, apámnak egy villanyfúrót, mert örökké matat a sufniban. Oregapámnak egy jóféle pipa az ajándéka, mert szétharapta a régit azzal az egy fogával - nevetett.,- És te mit kapsz, Jani ?- Nem számít az, Bori néném! Adni, az számít csak. Egyik este otthon kutakodtam a szekrényben, amikor véletlenül egy csomagocska akadt a kezembe, akkurátusán átkötve színes spárgával, rajta anyám ákombákomjai. „ Kisfiamnak”. Nem bontottam ki, pedig majd’ megevett a fene érte. Sejtem ugyan, hogy mi lehet benne, de miért rontsam el anyám örömét, meg persze az enyémet is, nem? Nem válaszolt. Szegényes ajándékaira gondolt, amelyek a viharvert kézikosárban lapultak. Tíz csomag cigaretta Palinak, egy pár bőrkesztyű Marinak, meg az a kisautó az unokának, amin majd összeveszett azzal a fiatal boltossal, milyen drága, az meg egyre kétségbeesettebben hajtogatta, hogy „na de néni,- ez meccsboksz” vagy mi... Egyre közelebb jöttek a pislákoló fények s máris elérték az első házakat. Bekanyarodtak a megállóba, nagyot szisszent az ajtó.- Rio de Csámpa, csatlakozás Nyújork, Buenoszairesz, Ahogyleszúgylesz felé ! - rikkantotta a sofőr - Segítsek, Bori néném?- Hagyd csak, elbírok vele, Hát akkor köszönöm fiam. Tiszteltetem anyádékat és békességes ünnepet kívánok nektek... és köszönöm az ingyenfuvart. A sofőr nem állította le a motort arra a néhány percre, az egyre halkuló ütemes dohogás végigkísérte a kihalt, sötét utcán. Vigyázva lépkedett, egyik kezével, mint a vakok, a kerítések léceit szorongatta. Eleinte szégyenkezve, aztán egyre leplezetlenebb kíváncsisággal próbált belesni az ablakokon. Lépései alatt szárazon ropogott a hó, orra hegyét csípni kezdte az erős hideg. Az egyik kerítés mögül hatalmas fehér kutya vicsorított rá, féktelen dühvei rázta láncait, öblös ugatása végighullámzott a csendben. Az utca legvégén lakott a fia, dölyfös vaskerítés vette körül a kivagyi házat. Mélyeket lélegezve próbálta legyűrni a torkában csomósodó izgalmat, de keze vadul reszketni kezdett, amikor lenyomta a vasajtó kilincsét. Összerezzent a halk nyikordulásra, aztán szinte végigosont a keskeny betonjárdán és megállt az ablak alatt. Belesett a félig leengedett redőny rácsai között és meglátta a szoba közepén a hatalmas ezüstfenyőt, tetején a betlehemi csillaggal. Tudta, csak képzelődik, de egy pillanatig tisztán érezte orrában a tűlevelek illatát, talán még a csillagszórók sercegését is hallani vélte. Mint egy varázssütésre, megelevenedett a szoba. Előbb Palcsika viharzott be, indiánként ugrálta körül a fát, majd jött Mari is, arcán a kiismerhetetlen mosollyal, aztán a fia. Körbeállták a fát, énekelni próbáltak, de csak az első két sorig jutottak. „Mennyből az angyal, lejött hozzátok, pásztorok, pásztorok..." „Hogy Betlehembe...” - csúszott ki hangosan az öregasszony száján a folytatás, de ijedten elhallgatott. Mit keres ő itt? Megborzongott. Az ég vak arcából lassan, nagy pelyhekben ráeredt a hó. Megbabonázottan, fakó szemekkel bámult be a rések közé, már le sem törülte a szempillájára hulló kövér pelyheket, amelyek megolvadva végigfutottak az arcán, mint a könnyek. Tudomásul vette a megfellebbezhetetlent. Nem kell senkinek. Egy pillanatig csodálkozott, hogy nem érez fájdalmat. Csendes üresség kongott benne, mint feneketlen kútban a kiáltás. Elfordította fejét az ablaktól, aprót sóhajtott, rebbenésnyit és a kapu felé indult. Már félúton járt, amikor eszébe jutottak az ajándékok. Visszalépett az ablakhoz és az apró csomagokat sorba rakta a párkányon vastagodó hóba. Nekiindult az utolsó ház mögött húzódó végtelen sötétségnek. Elszántan, sokáig lépkedett a kavargó hóesésben, különös, szomorú mosollyal az arcán. Zsibbadni kezdett a lába a hidegtől, a fagy apró szúrásokkal mart az arcába, de nem törődött vele, szinte besétált a sötétség kitátott szájába. Amikor először elesett, megrémült az arcába csapódó hótól, aztán feltápászkodott és nekiindult megint. Újra a hóba zuhant, összekuporodott és csodálkozott, milyen kellemes álmosság tört rá, szinte egyetlen vágya maradt: aludni és szépeket álmodni. Kényelmesen elhelyezkedett, ropogós fehér párnát kotort a feje alá és elaludt. Széttárt karjaival a nagy fehérségben olyan volt, mint egy törött csontú, nagy fekete madár.
