Paksi Hírnök, 2000 (12. évfolyam, 1-50. szám)
2000-11-02 / 43. szám
5. oldal 2000. november 2. I Paksi Hírnök P«k* várót ét ■ környék lapja Tojásfarm a község szélén „Ha kimaradok, hárman lépnek a helyemre” Közel negyven esztendeje annak, hogy Ságiék belevágtak. Akkortájt még nem voltak egyedül. Nagydorogon nyolc-tíz család határozott úgy, hogy megpróbálkoznak a tyúkok nagybani - ha úgy tetszik, nagyüzemi — tartásával. Mára azonban csak ők maradtak, sőt fiúk, Sági János olyannyira felfuttatta a „szárnyas ipart”, hogy ma már több ezer állattal büszkélkedhet. Élménybeszámoló a németek földjéről Október közepén huszonkilenc fős györkönyi „delegáció” kelt útra a Straßbourgtöl harminc kilométerre fekvő Willstädt felé. Ezt a települést öt falu egyesítésével hozták létre, kis túlzással talán járási székhelynek nevezhetnénk. A györkönyiek hosszú buszozás után 15-én este érkeztek meg vendéglátóikhoz, hétfőn pedig kezdetét vette az ötnapos program.- Szüleim kétszáz tyúkkal vágtak bele az állattartásba - eleveníti fel a történet kezdetét Sági János. — Egyik ismerősük adta az ödetet, ám mivel mindkettőjüknek volt munkahelye, húzódoztak a dologtól. Végül aztán mégis vállalkoztak erre a munkaigényes, egész embert kívánó elfoglaltságra. Úgy nőttem fel tehát, hogy láttam, minden az állomány körül forog, az egész életet a tyúkokkal való törődés határozza meg. János 1990-ben igénybe vette az állam által nyújtott négyszázezer forintos újrakezdési kölcsönt, ami - kiegészítve a saját tőkével — elég volt arra, hogy folytassa a családi hagyományt. Nem szükséges ecsetelni, mennyi lemondással járt, míg idén májusban egy — ma divatos kifejezéssel élve — Eurokonform baromfitelepet épített fel. A kezdő állomány persze megsokszorozódott, jelenleg több mint kétezer csirke kapirgál a tiszta, teljesen gépesített „ólban”. Most már gyorsabban megy a fejlődés, mert nagyobb a darabszám, egyre több helyre szállíthatnak tojást.- Kezdetben Pakson voltunk érdekeltek, ott tizenegy kuncsaftunk van, de nemrég sikerült megállapodni a dunaújvárosi zöldség-nagykerrel is, ahová öt-hat hete nagymennyiségben juttatjuk el az árut. A nagyker egyedül átvesz annyi tojást, mint a többiek összesen — meséli Sági János. A tojókról elmondta: azokat tíz éve Bábolnán „ hozták létre” keresztezéssel. Nagyon jó tojóhibrid, János tökéletesen meg van vele elégedve. Elárulta azt is: a szárnyasokat napos korban veszik meg, hiszen ha tizennyolc hetesen vásárolnák meg azokat, többe jönne, mint úgy, hogy ők nevelik fel. Ráadásul így pontosan tudják, mit kaptak az állatok. — Ez különösen fontos a különféle vakcinák esetében — mondja János —, hiszen nem mindegy, menynyi vízben oldva jut a gyógyszerhez a baromfi. Mindent szakszerűen, a sokéves tapasztalatok alapján teszünk, de a helyben nevelésnek van még egy nagy előnye: az állat nap mint nap egy helyen van, megszokja, s természetesnek veszi például az etetőgép zaját, s úgy nő fel, hogy nem kell ide-oda szállítani. Ennek köszönhetően huszonkét hetes korban már problémamentesen elkezd tojni. A jelenlegi állomány nyáron került ide, akkor készült ugyanis el a „tojásfarm”. A mostani tyúkoknak még van egy jó évük, akkor azonban elkerülhetedenné válik az állománycsere, s mellette az ilyenkor szokásos takarítás. Mindez körülbelül fél évet vesz igénybe, ám — hogy addig se veszítsék el piacukat, — János már a fejlesztésen töri a fejét. — Az a tervem, hogy a telken még egy ugyanekkora épületet felhúzunk — közli felesége beletörődő arckifejezésétől kísérve Sági János. - Nem szabad elveszteni a megrendelőket, mert akkor nagyon-nagyon nehéz lenne a bizalmukat visszanyerni. Ha én kimaradok, három másik azonnal a helyemre lép. Bennünket eddig is arról ismertek, hogy rugalmasak vagyunk. Ezért is kell fejleszteni. Szóbeszéd járja, hogy ezeknek a „nagyüzemi, zöldet sosem látott” tyúkoknak milyen is a húsa. János azonnal jelzi, ismeri a pletykát, ami szerencsére alaptalan.- Ezek az állatok a takarmányukkal együtt minden szükségeset megkapnak. Aki vásárolt már tőlünk, az évről évre visszajár. Ez pedig azt jelzi, igenis ízletes húsa van az állatnak. November második hetében elkezdődik a györkönyiek számára a tanulmányi versenyek sora. November 10-én hét diák utazik Gyünkre, hogy a Petőfi Sándor Úttörőszervezet és a helyi általános iskola által meghirdetett V. Német Nemzetiségi „Ki mit tud?”-on a település színeit képviselje. Ezt a vetélkedőt a szervezők célirányosan a német nemzetiségi nyelvet okta-A mieinknek legelőször szőkébb lakóhelyüket mutatták meg a németek. A csapat megtekintette a helyi ipari parkot — benne elsősorban a világhírű BASF cégről leszakadni készülő Emtech-et. A biztonsági előírások betartása mellett megismerkedhettek a gyártási folyamatokkal. Délután ugyancsak sűrű műsor várt a lelkes, ám kissé fáradt csoportra. Körülnéztek Willstädtben, majd irány a francia-német határ túlsó oldalán található Straßbourg. Az Európa Parlament városában nem a Magyarországról kivándorolt romákra voltak kíváncsiak a Györkönyból érkezettek, hanem arra az órára, mely hatszáz éve pontosan jár, pedig emberi kéz nem nyúlt még hozzá. A tudósok egyelőre csak találgatják, mi lehet a magyarázata ennek a sok szempontból praktikus jelenségnek. Kedden a település iskoláját keresték fel a diákok, no nem tanulási, pusztán ismerkedési célzattal. Láthatták, hogy egy kistelepülésen is milyen felszereltséggel működik az oktatás. A magyar vendégek előadást hallhattak a másnapi, hannoveri kirándulás célállomásáról, az Expóról. Ebéd után a csapat felkerekedett, s meg sem állt a Fekete-erdőig, a Duna forrásvidékéig. Szerencsére az időjárás is kegyeibe tó iskolák számára írták ki, s a györkönyiek már visszajáró vendégeknek számítanak. Az indulók két kategóriában mérik össze tudásukat: prózamondásban és népdaléneklésben. Előbbiben Krausz Erika, Köhler Nóra, Lückl Bettina és Pámer Brigitta, míg utóbbiban Koch Petra, Hutríesz Ingrid, Pék Ilona s a prózamondásban is érdekelt Krausz Erika szerepel. fogadta a túrázókat, német mércével mérve — s tekintettel persze az évszakra is - nem volt rossz idő. A természet szépségein túl megcsodálhatták helyi népviseletet, s múzeum segítségével maguk elé képzelhették az idevalósiak egykori életét. Szerdán aztán jött a nagy kaland, a világkiállítás. Alig ütötte el az óra a hajnali egyet, már buszon ült a társaság, hogy a nyolcórás út végén megérkezzen Hannoverbe. Először természetesen a magyar pavüont keresték fel hazánkfiai-lányai. A jellegzetes Makovecz-stüusban felépített épületre sokan voltak kíváncsiak, mindenki láthatta Magyarország történelmét dióhéjban. A Képes Krónikától kezdve a magyar felfedezőkig terjedt a „lista”, s mindez a fiataloknak nagyon tetszett. A magyaron kívül megnézték meg a szomszédban felállított kínai, lett és litván pavilont is. Sajnálatukra a görögöt, az arabot és az amerikait annyian akarták látni, hogy oda ók nem jutottak be. Csütörtökön délelőtt mást sem tettek a györkönyiek, mint megbeszélték az előző nap(ok) látnivalóit, majd következett a fiúk által nagyon várt német-magyar közös sportprogram. A vendéglátók fogadkoztak: megtanítják a látogatókat teremfocizni, a szavak azonban kevésnek bizonyultak a györkönyi lábak ellen. Magabiztos, 5-1-es magyar siker született, s a sorversenyeken sem maradtak alul a magyarok. A jó hangulatú vetélkedő jól szolgálta az ismerkedést is. Eljött aztán az utolsó nap. Délután Oífenburg felé vette az irányt a magyar különítmény, ahol a városnézés mellett vásárlási lehetőség is adódott. Este grillezéssel és diszkóval zárult az igazán tartalmas német utazás. Vöröss Endre Ez az Ön hirdetési helye! Ez az Ön hirdetési helye! Ez az Ön hirdeté/i helye! Ez az Ön hirdetési helye! íz az 0n fUr^etési keltje! EZ AZ ON HIRDETÉSI HELYE! K al<§)prinT NYOMDA KFT. FELVÉTELT HIRDET kötészeti BETANÍTOTT MUNKÁRA Feltételek: • életkor: 20-40 év között * végzettség: érettségi vagy szakmunkás bizonyítvány • orvosi alkalmasság Jelentkezni lehet naponta 8-14 óra között a nyomda titkárságán, Kalocsa, Kossuth L. u. 65. Prázamandás, népdaléneklés Aki nem hirdet, azt elfelejtik!