Paksi Hírnök, 2000 (12. évfolyam, 1-50. szám)
2000-11-02 / 43. szám
4. oldal XII. évfolyam 43. szám Takács Péter festőművész Álomba nyíló ablakok Ismét csodálatos festményeknek ad otthont november 20-ig a „Paksi Atomerőmű” Műszaki Szakközépiskola és Diákotthon (vagyis a volt ESZI) épülete. A már megszokott kiállítóhelyen (a képek a földszintről is jól láthatók, igazán jól azonban csak az első emeletről élvezhetők) Takács Péter komlói festőművész alkotásaiban gyönyörködfolyamatosan keresi a szépséget, s ezt igyekszik meg- és átörökíteni az utókor számára. Melegítenek ezek a képek. Mintha megmozdulnának, mintha csak egy pillanatra álltak volna meg, de már folytatnák is külön, önálló életüket. A részek lassan összeállnak, majd újra egésszé lesznek. Semmi sem vész el, átalakulva is ugyanaz marad. A változást hetnek mindazok, akik ellátogatnak az intézménybe. Különös hatású festmények ezek. Csodálatos, izzó, vibráló színek, csupa ellentmondás és mégis tökéletes harmónia árad belőlük: egyszerre simogató és izgató. A művész ecsete az „én” belső világát közvetíti, így osztva meg velünk azt a csodálatos érzést, amelyet átél. Ezek a múltba tekintő ablakok a lélek tiszta, szeretetteljes, fényes rezdülései. A nyár heve és a tél csillogó varázsa jelenik meg minden képben, a meleg varázslatot lendületes ecsetvonásokkal vetíti vászonra. A szemlélőnek az az érzése, mintha egy képzeletbeli ablakon keresztül egy álmodott világba nyerne bepillantást. Velünk vannak a képeken látható nők, a fák és a virágok. Adépnek a képek keretein és betöltik a teret, szétáradnak, bevilágítják környezetüket. Szemünkön keresztül ez a fény a mi lelkűnkhöz is elér és bennünk is úrrá lesz ez a „nyugodt nyugtalanság”, ez a vibráló, szétfutó és újra összeálló, a szeretet állandóságát hirdető érzelem-áradat. Takács Péter Pach Ferenc falugazdász Paks, Dózsa Gy. út 51-53. 2. emelet 209. szobában fogadja ügyfeleit. Telefon: 75/421-689 Ügyfélfogadás: hétfő-kedd: 8-16-ig szerda-csütörtök: 13-16-ig sikerült megjelenítem a kimerevített időben. A festményekből derű és nyugalom árad, amit csak azok ismerhetnek, akik már átélték az élet rezdüléseit, túl vannak minden emberi hibán és vágyakozáson. Az élet nem harc, nem küzdelem és nem szenvedés, hanem derű, szeretet és nyugalom, s az örök változás ezek körül forog — hirdetik a festmények. Takács Péter számára a Budapesti Képzőművészeti Gimnáziumban eltöltött évek alapozták meg a művészethez való kötődését. Valóságközpontú festményeiben fellelhetők a modem irányzatok stílusjegyei, a kiválasztott témákat mégis sokkal „primitívebben” ábrázolja, mint azok, akik nonfiguratív és szürrealista elemeket alkalmaznak festészetükben. — Én az élet szépségeit szeretem megörökíteni, s ezt leginkább olajfestékkel, tojástempera-olaj kombinációjával teszem. Nyitott és érzékeny szemmel járok a világban, s ami megtetszik, az felkerül a vászonra - vallja a matematika-fizika-rajz szakos tanár-festőművész. Tóth Ferenc országgyűlési képviselő irodája Dózsa György út 51-53. II. em. 209. Telefon: 310-465 Irodavezető: Hum Péterné Ügyfélfogadás: hétfőn 10-16 óráig, csütörtökön 8-10 óráig. Paksi Hírnök Pak» váró» 6» » környék lapja Díjnyertes pályázat - Szabó Hajnalka (Bezerédj Ált. Isk.): Miért szeretem Paksot? Ülök a Dunajparton, mint József Attila egykoron, s arra gondolok, hogy ő milyen könnyen szavakba tudta önteni, amit érzett és gondolt. O vajon hogyan fogalmazná meg azt, hogy miért szereti szülővárosát? Anyukám azt mondta, hogy ez a város kicsi és barátságos. A családi fényképalbum őrzi a május elsejei felvonulás emlékét a macskaköves főutcán, s egy másik fotón anya ott áll úttörő-egyenruhájában az atomerőmű alapkövénél. Apának az a véleménye, hogy azért jó itt élni, mert bár Paks nem nagyváros, mégis minden megvan, ami egy településen fontos. A mamám ezt mondta: „Jaj kislányom, nem is tudom, mit mondjak. Nem engem kellene megkérdezned, hiszen tudod, hogy mi csak gyüttment’ paksiak vagyunk, de azt tudnod kell, hogy nem véleüenül maradtunk negyven évig.” A nagypapám azt mondta: „Egyszerűen összkomfortos”. A tesóm szerint jók a játszóterek. Az az igazság, hogy ezzel sem lettem sokkal okosabb. Vegyük hát szépen sorjában! Szerintem a paksiak életében mindig fontos helyszín volt a Duna-part. Régen is és ma is a társadalmi, közösségi élet egyik fő színtere. Régen a dunai fürdések, később a Dunamenti Fiatalok Találkozója, most már a Családi napok kapcsán gondolunk a Korzóra. Szívderítőnek tartom, ahogyan augusztus 19- én és 20-án szinte lüktet a város ünnepi forgataga a víziszínpad körül. Nem tudom, hogy a rendezvények miatt, vagy ettől függetlenül, de az utóbbi időben nagyon megszépült a folyópart. Érden, ahol a nagynénémék élnek, nincs kiépítve a Duna széle. Ez nekem nagyon furcsa volt, hiszen kis koromtól fogva megszoktam a gesztenyefás paksi korzót. A parton, egy pádon ülve ezek a gondolatok keringtek a fejemben, s ahogy az órámra pillantottam, láttam, hogy máris mennem kell. Hazafelé tartva szememet az Erzsébet-szállón felejtettem, s magam is csodálkoztam, hogy eddig nem vettem észre, mennyire hordozza az a monumentális épület a múltat, a jelent és a jövőt. Rögtön ezután feltűnt a múzeum, melynek kiállítási tárgyai megforgatják az ember fantáziáját, s egy kicsit a közembert is időutazóvá emelik. Eszembe jutottak a múzeum szakemberei, akik a gyerekeket a történelem szeretetére és tiszteletére nevelik, nemcsak hivatalból, hanem elhivatottságból is, szívüket, lelkűket beleadva. Hazaértem, de mivel sötét volt, nem találtam a lakáskulcsomat, s azon bosszankodtam, hogy miért nincs még mindig közvilágítás. S akkor rájöttem, hogy az atomerőműről még nem írtam, pedig anélkül nem is lehetne közvilágítás. A PA Rt. igencsak hozzájárul a város híréhez, rengeteg embernek biztosít munkalehetőséget, s nem utolsó sorban az ország áramellátásának a felét szolgáltatja. Majd lefekvés előtt újra átgondoltam, hogy miért szeretem Paksot, hogy lehet az, hogy több városban jártam már, s akármennyi időt is töltöttem ott, mégsem éreztem magaménak az utcáit, légkörét hazainak, embereit olyan barátságosnak, mint a paksiakat. De most már gyorsan megszületett a válasz, s már egészen világos volt, hogy egyszerűen csak azért, mert ez az otthonom. (jövő heti lapszámunkban a% általános iskolás kategória II. helyezettjének, Poor Jo^se/nek — Móra Fenne Általános Iskola — az írását közöljük.) Harmadik lett a Roger Schilling Zenekar Fotó: Beregnyei Miklós Megalakulásának tizedik évfordulóját ünneplte idén májusban a paksi-tolnai tagokból álló Roger Schilling Zenekar. A tizenhét fős zenekar tagjai amolyan lelkes hobbizeneszek (Fehr György, Lépő Attila, Tresznics Károly, Haaz Imre, Pápista László, Féhr Zoltán, Pók Ferenc, Hírt József, Maul Péter, Hága Tamás, Mukli István, Fncz József, Friczné Tukacs Erika, Horváth Margit, Fncz Aranka, Lőrincné Szabó Éva — képünkön), s ennek megfelelően a keddenként tartott próbák kellemes kikapcsolódást nyújtanak a résztvevőknek, es az esedeges nézőknek, hallgatóknak egyaránt. A Magyarországi Német Zenekarok október 22-i országos versenyén Nagymányokban az elérhető hatvan pontból negyvenötöt szerzett a zenekar, s ezzel elfoglalhatták a képzeletbeli dobogó harmadik fokát. Elsősorban a műsorra tűzött darabok szép előadásmódjával és az igényes kivitelezéssel tűntek ki a mezőnyből, s ezzel nem csupán a közönség tetszését nyerték el, hanem kivívták a zsűri elismerését is. Ezúttal is a déli régió hozta el a pálmát, ugyanis a mázaiak megőrizték a vándorzászlót, a babarciak pedig másodikak lettek. (Hasonló helyezés született egyébként az elődöntő során is.) A zenekar vezetője, Fricz József az eredményhirdetés után elégedettséget fejezte ki, hiszen — mint mondta — nagyjából ilyen helyezésre számított, ugyanakkor hozzátette: legközelebb azt szeretnék elérni, hogy a csapat még eredményesebben szerepeljen.
