Paksi Hírnök, 1999 (11. évfolyam, 1-50. szám)

1999-01-08 / 1. szám

1998. január 8. Paksi Hírnök ATOMERŐMŰ LESZ BIZTONSÁGOS HELYE A NUKLEÁRIS HULLADÉKNAK Hazánk villamos energia ellátásának 43 szá­zalékát szolgáltatja a paksi atomerőmű, amely egyben a leggazdaságosabb hazai energiaforrásunk. Az erőmű biztonságos működtetése mellett elsőrendű feladat az erőmű üzemelése és leszerelése során ke­letkező radioaktív hulladék elhelyezése, melyre hosszú távon csak hazánk területén van lehetőség - hangzott azon a sajtóbeszél­getésen, melyet a Radioaktív Hulladékokat kezelő Közhasznú Társaság, és a Magyar Ál­lami Földtani Intézet szakemberei tartot­tak az elmúlt év végén. AKADÉMIKUSOK VELEMENYE A Magyar Tudományos Aka­démia szakértői január íj­én vitatták meg a Magyar Állami Földtani Intézet által elkészített tanulmányt, mely a kis -és kö­zepes radioaktivitású hulladé­kok elhelyezésnek lehetséges telephelyét jelöli meg. A paksi atomerőműben éven­te 100 köbméter kis és közepes radioaktivitású hulladék kelet­kezik, melynek tárolására az ed­digi kutatásokat figyelembe vé­ve a Bátaapáti-Üveghután meg­épülő felszín alatti tároló lenne a legalkalmasabb. A (jelenlegi értéken számí­tott) 26-28 milliárd forintos beruházás elindítását a Parla­ment elvi jóváhagyásával 2001-re tervezi a Radioaktív Hulladéko­kat Kezelő Közhasznú Társaság. «> SEREGÉLY ERZSÉBET Az 1992-ben elindított Nem­­. zeti Projekt tette le­hetővé a radioaktív hulladé­kok hazai elhelyezésének megoldását. A kis-és közepes, valamint a nagy aktivitású hul­ladékok elhelyezésére irányu­ló kutatásokat külön szervezet keretében folytatták. A kis- és közepes aktivitású hulladékok tárolóhelyének kiválasztásá­ban és kutatásában meghatá­rozó szerepet játszik a Magyar Állami Földtani Intézet(MÁ­­FI), mely egyben számos hazai intézmény és vállalat ez irányú munkáját is koordinálja. A nemzeti projekt keretében a Paksi Atomerőmű Rt. megbí­zásából a MÁFI 1993 óta végzi a kis-és közepes radioaktivitá­sú erőművi hulladékok végle­ges elhelyezését célzó földtu­dományi kutatást. Felszíni és felszín alatti (maximum 300 méter mély) elhelyezéssel szá­molva a kutatást négy szakasz­ban folytatták le. Az elsőben az egész ország területét, a másodikban a mezőföldi kör­zetet vizsgálták szakirodalmi adatok alapján. A több száz ki­mutatott objektum közül la­kossági beleegyezés csak né­hány tucatra született. Ezek közül választották ki a három felszíni és egy felszín alatti el­helyezésre perspektivikus kör­zetet, ahol előbb terepi előké­szítő munkálatokat végeztek a harmadik szakaszban, majd egy-egy fúrással két felszíni (lösz) és egy felszín alatti (gra­­nodiorit) telephelyet kutattak a negyedik szakaszban. A sajtóbeszélgetésen az is elhangzott, hogy a bátaapáti­­üveghutai granodiorit ked­vezőbbnek mutatkozott a lösz­nél, de a megbízhatóbb követ­keztetések érdekében további kutatásokra volt szükség. A fent összegzett kutatások zár­ták a Nemzeti Projekt első sza­kaszát és eredményei alapján megkezdték a második sza­kasz munkáit. Ezen szakasz első fázisa az eredeti üveghutai kutatófúrá­sok szomszédságában lévő öt terület geológiai vizsgálatából állt. Ez a kiértékelés megtör­tént, melyre 1997 júliusában került sor, és melynek alapján kijelölték a további kutatások­hoz megfelelőnek látszó telep­helyet. A következő fázisban négy kutat mélyítettek, melyekhez teljes körű geológiai és geofi­zikai kiértékelés tartozott. A biztonsági elemzések elkészül­tével a szakemberek a Bátaa­páti-Üveghután kutatott öt te­lephely közül a négyes szám­mal jelzett helyet találják a legmegfelelőbbnek. Az üveghutai tároló azonban csakis az atomerőműben ke­letkezett hulladékot fogadná, mely a szakemberek becslése szerint a négy blokk üzemi évei alatt valamint a leszerelés alatt keletkező mintegy negy­venezer köbméter kis-és köz­epes radioaktivitású hulladék befogadására lenne képes. A tároló megépítéshez azonban a Parlament el­vi döntése szükséges, vala­mint a különböző hatóságok engedélyei, mint például a kör­nyezetvédelmi is. IM BOCSÁTANAKEL A Paksi Atomerőmű Rész­vénytársaságnál történt ve­zérigazgató váltást követően a Népszava december 10-i számá­ban, - mint már arról korábban lapunk is beszámolt -, tévesen egy olyan állítás jelent meg, mely egyértelművé tette, hogy a válla­latnál történő szervezeti átalakí­tás létszámleépítéssel jár együtt. Az ünnepek elteltével az erőmű dj vezetése is megkezd­te a munkát. A létszámcsök­kentésről azonban valóban ezi­­dáig nem esett szó, sőt az ér­dekképviseleti szervek is biz­tonságban tudják dolgozóikat. Kováts Balázs, a Tájékozta­tó és Látogató Központ ve­zetője megerősítette a decem­berben elhangzottakat. Nagy Sándor vezérigazgató nem kí­ván dolgozókat elbocsátani. Kiss Mihály, a PADOSZ ve­zetője hangsúlyozta: több al­kalommal megerősítette a ve­zérigazgató, hogy nem kívánja csökkenteni a személyi állo­mányt. A dolgozóktól nem ér­keztek olyan jelzések melyek erre utalnának, ezért nincs ag­godalomra ok. Egyébként is létezik egy középtávú koncep­ció, mely a jelenlegi dolgozók létszámával számol. Indoko­latlan lenne az üzemeltetés szempontjából is a leépítés, hi­szen a biztonságos üzemelte­tés feltételeinek megtartása érdekében szükséges a jól fel­készült és megfelelő létszámú személyi állomány. Haholt Miklós, a MÉSZ ve­zetője ugyancsak hason­lóképpen nyilatkozott. Nincse­nek veszélyben a műszakos dolgozók. Az operatív személy­zetre továbbra is szükség van, azt azonban nem zárta ki, hogy ha esetleg valaki nyugdíjba vo­nulna, annak helyére már nem vesznek fel senkit. A vezető azonban azt is megemlítette, hogy az üzemeltetésben dolgo­zók létszáma nem csökken, ha­nem inkább fokozatosan nő.

Next

/
Thumbnails
Contents