Paksi Hírnök, 1999 (11. évfolyam, 1-50. szám)

1999-10-08 / 38. szám

www.paks.info.hu/hirnok PAKSI HÍRNÖK Orosz klub indul AZ OROSZ NYELV ÉS A kultúra terjesztését tűz­te ki célul az a klub, mely szeptember 29-én alakult. „Az orosz nyelvet és kultúrát kedvelők baráti köre” tagjai ezentúl havonta egy alkalom­mal találkoznak, hogy nép­szerűsítsék hagyományaikat és távol a szülőföldjüktől gya­korolják az orosz nyelvet. En­nek érdekében tervezik orosz könyvtár létrehozását, néptánckor megalakítását, valamint orosz nyelvű folyó­iratok és újságok előfizetését és annak hozzáférési lehető­ségét másoknak is. Kern Tatjána, a kör vezető­je lapunk érdeklődésére el­mondta, azt szeretnék elérni, hogy a városban az orosz nemzetiségiek megítélése más legyen, ezért arra törekednek, hogy a lakosság közelebbről is megismerkedjen az orosz nép szokásaival és nemzeti hagyományaival. A klub nyitott, bárki csatla­kozhat, aki elfogadja céljaikat és egyetért azokkal.-ese-B Tanárelnöki értekezletet tartott a Vöröskereszt paksi irodája szeptember 28-án az 1999-2000. tanév ifjúsá­gi programtervezetéről. A helyi általános- és közép­iskolák delegált pedagógu­sai és a vöröskereszt mun­katársai az idén új kínálat­tal rukkoltak elő. A tervek szerint minden hónapban feladatlapokat készítenek a diákok részére, melyeket összegyűjtenek és az év vé­gén értékelnek. A legjobb ifjú vöröskereszteseket ju­talmazzák majd. Ezen felül minden hónapban szervez­nek programot az iskolások számára.-ese­■ Megjelent a „45 perc”, a paksi fiatalok lapja. Az ok­tóberi számban többek kö­zött beszámolót olvasha­tunk az amatőr pop-rock­­jazz fesztiválról, a „Tabuk nélkül” rovat pedig a szerelem és a párkapcso­latok kérdéseit feszegeti. tó, j Paksi szerzők a Somogybán „Óh édes Tolna...” Ahuszonhetedik évét taposó „Somogy" című irodalmi, művészeti és kulturá­lis folyóirat Illyés Gyula emlék­irataiból ezt az idézetet válasz­totta a szeptember-októberi szám mottójául. A szakmai berkekben méltán elismert Somogy ezúttal megyénket, Tolnát látta vendégül. Az őszi szám a Pakstól só­­hajtásnyira, Felsőrácegres­­pusztán született Illyés Gyula vallomásával kezdi a tolnai barangolást,: „Egy fél várme­gyét mondhatok magamé­nak” címmel. Lázár Ervin „ Naplóféle iskolákról, egye­bekről” írásában diákéveire emlékezik. Naplója utolsó szakaszában a napokban el­hunyt, egykori tanáráról, is­kolaigazgatójáról, Oláh Mi­­hályról is ír. Gutái Istvántól Gerencsér Lidi öröksége; A költözés; Te­metés előtt címmel olvasha­tunk három figyelemre méltó kisnovellát. A városunkban élő és alkotó népművelő-író e számban „A svábok pokolrajárása” címmel egy ta­nulmányt ad közre, amit László Lajos három könyvéről írt. A szintén Pakson élő és alkotó költő-házaspár, Acsádi Rozália és László-Kovács Gyula második közös verseskötetéről, a „Sze­mem sarkában elárvulnak a szavak” címmel olvashatunk ismertetést. A három éve elhunyt, 80 év­vel ezelőtt született Pákolitz SOMOGY IRODALOM • MUVßSZHT • „OHEDES TOLNA..." jÁNCigY lenn * kán it* li~» KUimuii • «WZKil Cutw v*|. • IBIM S4~fc>t • OI.ÁH Z.Jtui • !'A»)UT7 KI MMMki ÜShOf • SHi-SVJuail • SZAKÁCS Km K.JVÁÍ S liví«» * «»•Hl Mim • TORNÁI Iúmií • RO.SUXY KiM • Sí liACSÁLYIJlWr • i..U.*A!.Y1.I4,kí • ■ HUSZONKETTŐIK ÉVFOLYAM —----------5.---------------------­W99. SKRPTEMBER-OKrOBER István hagyatékából a „Fagyos­szentek; Gyöngyharmat” című verseket válogatta a gyűjte­ménybe a Tüskés Tibor főszer­kesztő irányította SOMOGY szerkesztő gárdája. Lapunk munkatársától, Oláh Zoltántól is olvashatunk három verset. (Akár egy hóvirág; A paksi szilvafák; Titokban) A Pécsett élő Rónaky Edit művészettörténész, „Kisvárosi képtár - európai színvonalon” címmel ír elismerő szavakat a Paksi Képtárról, aminek léte­zése és működése elsősorban Halász Károly, Paks város Pro Urbe-díjas festőművészének köszönhető. Halász Károlytól négy festmény is látható e számban. Még pár kiemelés az „Oh édes Tolnából. ’’ Pomogáts Béla, a Magyar írószövetség újravá­lasztott elnöke „Új költői rea­lizmus” címmel ad közre Ily­­lyés Gyula költészetéről egy tanulmányt. Meghatóan hűen, szépen emlékezik meg a SOMOGY Csányi Lászlóról, tán az utolsó Tolna megyei antik műveltsé­gű íróról, kritikusról, újságíró­ról, szerkesztőről, költőről, (mert verselt hajdanán^ bár ezt kevesen tudják) egyszóval irodalmárról. Kis Pál István gondozásában jelent meg ez az interjú. Csányi László többek között három paksi költő: Kuti Horváth György, Oláh Zoltán és Szarka József mentora is volt, első verseiket ő közölte a Tol­nai Népújságban. A folyóirat megtekinthető a Városi Művelődési Központ könyvtárában. Felelősség nélkül... Elképedve néztem a híradá­sokat, melyek egytől egyig arról számoltak be, hogy szegény fogvatartottak nem mehetnek szabadságra, és micsoda önmeg­tartóztatásra vannak kényszerít­ve hölgy híján a magyar börtö­nökben. Az egyik elítélt ennek hatására aztán a szabadság ideje alatt - miután elvált felesége visszauta­sította - nem tudott önmegtar­­tózkodást gyakorolni és megerő­szakolt egy huszonkilenc éves fia­tal nőt. Szexuálpszichológusok, ügyvédek nyomban a védelmére keltek, hiszen a társadalomba való beilleszkedést, a normális életbe való visszatérést segíteni kell. Lehet. Sőt még támogatnám is, ha ezek az emberek valóban úgy viselkednének, ahogyan az elvárható. Felháborító, hogy a nő védelmére senki nem vállalko­zott. Senki nem vonható felelős­ségre azért, amiért az elítéltet kiengedték, és hogy egy másik bűncselekményt okozott - nyilat­kozták. Naná... miért járká­lunk mi nők egyedül az utcán?! Történetesen mit szólnának hozzá, ha Önöknek, döntést ho­zóknak a feleségét erőszakolná meg egy undorító, bőrtönbűzös férfi. Keresnék a felelőst? Úgy bizony. A mindennapok küzdel­meiben élők, tisztességben dolgo­zók senkit nem érdekelnek. Az hogy az a nő milyen sebekkel éli tovább életét, mennyire tud majd anya lenni — ha tud - az­zal senki nem foglalkozik. Azzal már inkább, hogy egy gyilkos hogyan nem tud parancsolni ösztöneinek. I rre számtalan tudományos JL-j magyarázattal szolgálnak, de azt hogyan magyarázzák, hogy tönkretette valaki egy fiatal nő életét? Seregély Erzsébet

Next

/
Thumbnails
Contents