Paksi Hírnök, 1999 (11. évfolyam, 1-50. szám)
1999-09-17 / 35. szám
www.paks.info.hu/hirnok A Templom tér gyermekei A Z IDÉN NAGYON SZE- rény sikerrel jártam, néhány évvel ezelőtt azonban még meglehetősen közlékenyek voltak a Templom tér gyermekei. Ezt onnan tudom, hogy akkoriban sikerült elbeszélgetnem velük egy riport érdekében, persze a beszélgetés már akkor is óvatosságot, megfelelő körültekintést igényelt. Azokról a fiatalokról van szó, akik madarakhoz hasonlatosan kiülnek az óvárosi Templom teret övező párkányra, és képesek órákon át láblengetve szemlélni az alattuk futó Dózsa György út forgatagát. Bizonyára nagyon kevesen lakják e várost olyanok, akik a régi városrészt járva ne vetettek volna legalább egy pillantást rájuk, ha másért nem, hát a tér alatt húzódó üzletsor előtt haladva egy, a magasból hirtelen járdát fogott köpet vagy egy vért forraló megjegyzés okán. Nem új keletű dolog a templomtér gyermekének lenni. Generációk gyermek- és kamaszkorának volt helyszíne és tanúja ez a tér, s bizonyára még nagyon hosszú ideig fogja egyéb dolgokon kívül ezt a szerepét is betölteni. Akár csak a múlt- és jelen időben, az elkövetkezőkben is jöhet tiltás, büntetés, a tér gyermekeinek éjszakai életét célzó riasztások, könyörgés és követelés. Hosszú évtizedek tapasztalatai bizonyítják, hogy minden hiába, a térhez szokott fiatalokat nem lehet semmilyen eszközzel eltántorítani a megszokott gyülekezési helytől. Ahogy beköszöntött az ősz, mint a különböző madarak a párkányon egymás mellett ülő és láblengető lányok és fiúk is megfogyatkoztak. Mostanában inkább csak a hétvégeken tűnnek fel néhányan. Kevesebb a cikizés, kevesebb az elejtett köpet, a kavicsokkal, kőzúzalékokkal megdobált járókelők és járművek. A grafittik is kifakulnak a téren, újabb falfirkák nemigen készültek mostanában. Hiába, a Templom tér nyáron adja magát igazán. Estére naponta rendesen megtelt a párkány lábleng e t ő , feltűnősködő vagányokkal, egymást ringató szerelmesekkel, egymást heccelő izgágákkal, és örökké álmatagokkal, akik a házak és a Duna fölött csak úgy elrévedtek a túlsó part felé. Sötétedés után a tér alatt húzódó üzletsor előtt csillogó, diszkóba induló, vagy onnan érkező autócsodák magnóiból bömbölt a techno, büszke pilótáik lekezelően rádudáltak néhány szégyenlősen kullogó Trabantra, s fentről a párkányról helyeslő füttykoncert, kacaj- és cikiáradat nyugtázta bátorságukat. Konfliktusok is akadtak persze, ám a tér gyermekei az egymás közt támadt vitákat mindig rövid úton, s igen precízen rendezték, sohasem volt szükségük békebíróra. Más volt a helyzet a környékben élőkkel. Akadtak köztük olyanok, akik semmiképpen nem állhatták az éjszakai dáridókat, volt, aki azt vetette a felszabadult életimádók szemére, hogy feltépték a Trabantjának motorháztetejét, és a tankból kiszívták a benzint, mások azt nehezményezték, hogy szükségüket nem egyszer a környező parkokban, házak falánál, kapukban végzik, többen a gyakorta hajnalig tartó szerelmes duruzsolásokat nem bírják. Rendért kiáltottak hát, lett is rend - egy darabig. Én csak azért lógattam a lábamat a térről lefelé - válaszolja bizalmas kérdésemre a névtelenségét kérő tizenhat éves ismerősöm -, mert így kényelmes. A térről mindent belátni, érted? Mindent, ami érdekel. Főleg a csajokról van szó. Én nem sercintek, nem dobálok meg senkit, mert én az ilyen dolgokra eddig még mindig csak ráfizettem. Apám megígérte, hogyha egyszer megtud valami ilyesmit rólam, akkor annak deréktörés lesz a vége, vagy mehetek a háztól. Állok a téren, nézem a buszmegálló irányába vezető lépcsőkre dobált, ez idáig korlátként szolgáló, helyükről kitépettfeszített fémcsöveket, lehullt törmeléket Fölöttük értelmüket vesztve merednek rám a megcsonkított tartóoszlopok. Sohasem voltak útjában senkinek, védték az embert, nehogy a térről a lépcsőkre zuhanjon. Többen azt állítják, hogy valaki a Templom téri fiatalok közül fitogtatta erejét, pedig ilyenkor ősszel már nem sokan szoktak közülük idejárni. Talán azért is gondolta az illető, hogy többé már nincs szükség a biztonságra. Tisztelet a másként gondolkodó Templom térieknek. Szarka József EMBERMESÉK
