Paksi Hírnök, 1999 (11. évfolyam, 1-50. szám)
1999-08-13 / 30. szám
www.paks.info.hu/hirnok PAKSI HÍRNÖK Római kori leletek a Sánc-hegyen DUNAKÖMLŐD és környéke régóta ismert gazdag régészeti lelőhelye hazánknak. A legjelentősebb leletek a római császárkor idejéből ismertek, amikor - a korabeli írott források és feliratos emlékek alapján Lussoniummal azonosított - határ azaz limeserőd állt a Sánchegyen. A pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem régészet specializációs hallgatói - kisebb-nagyobb megszakításokkal - már 1969 óta végeznek ásatásokat az i. sz. 1. század második felében épített katonai erőd területén. A júliusi régészeti feltárás eredményéről Pozsárkó Csaba régész és ICovaliczky Gergely régészhallgató tájékoztatott bennünket.-A római erődön belül először ebben az évben tártunk fel i. sz. 1. századból származó építményeket - mondja ICovaliczky Gergely. Az erőd kapuvédmű maradványai mellett az erőd belsejében fagerenda-vázas épületeket is találtunk, amelynek belsejében többek között agyagból tapasztott tűzhely, gabonanövénymagok, jól keltezhető import kerámia- és mécses-töredék került elő. Az i. sz. 1. századi objektumok mellett - folytatja a beszélgetést Pozsárkó Csaba - megtaláltuk az erődön belüli kövezett utat is, amelyben megfigyelhetők a római kori kocsik keréknyomai. A most feltárt kőépület-maradványok pedig az erőd 4. századi építkezéséből származnak. Az előkerült leletek a lussoniumi erődben állomásozó katonák mindennapi életéről tanúskodnak: az erőd építkezési munkáihoz használt bélyeges téglák egy része a feltételezések szerint itt, Lussoniumban vagy a közeli Lugio-ban (Dunaszekcső) téglavető műhelyeiben is készülhetett. Érdekesség a „MAX” felirat-töredékes tégladarab. Ilyen betűtípussal készített bélyeges tégla ugyanis eddig nem került elő Pannóniában. A katonaság hadi felszereléséhez tartozhattak a lándzsa-, hajítódárda- és nyílhegyek. Az előkerült import luxuskerámia, azaz az ókor porcelánjának tartott terra sigillata, valamint a pannoniai készítésű dörzstál, mázas kerámia és üvegleletek pedig az itt élő katonák főzési, étkezési szokásairól is vallanak. A provinciákban állomásozó katonaság az importált olaj jelentékeny fogyasztója volt. Ezzel kapcsolatos a mostani ásatás egyik figyelemre méltó lelete: az egykor olívaolajat tartalmazó amphora töredéke, amely - annak felirata szerint - az istriai Caius Laekanius Bassus műhelyében készült. Lussonium lakosainak élénk kereskedelmére az import árukon kívül az előkerült bronzpénzek is utalnak. Korábban egyes kutatók azt feltételezték, hogy Lussonium erődjét a 2-3. század folyamán nem igazán használták - mondja Pozsárkó Csaba - azonban a mostani ásatáson előkerült és egyértelműen erre az időszakra keltezhető leletek: többek között a Gallia területéről importált terra sigillata-töredékek, és az i. sz. 3. századra datálható ruhakapcsoló tű (fibula) újabb és immár egyértelmű bizonyítékként szolgálnak az erőd folyamatos használatára. A Sánchegyen talált leletek kisebb része nem a római korból származik: egy bronzkori népesség megtelepedésére egy i. e. 1300 és 1200 között készülhetett ép kancsó utal. Az i. sz. 4-5. századi nyílhegyek pedig a hunok régészeti emlékei, talán az erődöt ért hun támadás bizonyítékai lehetnek. Valószínűleg minden paksi számára ismert történelmi esemény, hogy a Rákóczi-féle szabadságharc idején, 1705-ben a neves kuruc generális, Vak Bottyán csapatai, a híres imsósi réven keltek át a Duna jobb partjára és egy palánkerősséget emeltek az egykori római erődítmény romjain. Már korábbi ásatásokon is találtak Vak Bottyán palánkjához köthető tárgyakat: például ágyúgolyót és cserépből készült pipát. Ebben az évben azonban a pécsi régészek napvilágra hozták a 18. század elején épült palánk bejáratához tartozó védmű elszenesedett maradványait is. • • • A Sánchegyen folytatott másik régészeti feltárás: a római limeserődhöz tartozó polgári település ásatása idén július 5- én kezdődött. A feltárás öt hétig tartott. A kemény fizikai munkában a paksi Városi Múzeum munkatársai mellett lelkes és szorgalmas paksi középiskolások is segédkeztek. A feltárásról Beszédes Józsefet, a paksi Városi Múzeum régészét, az ásatás vezetőjét kérdeztük:-A katonai erődtől délre található polgári település (vicus) szisztematikus feltárása a múlt évben kezdődött: akkor sikerült megtalálnunk az erődöt övező védőárkok egyikét, amely mérete alapján Pannónia provincia egyik legnagyobb védműve lehetett - kezdi a beszélgetést Beszédes József. Ebben az évben a feltételezhető településmag irányába haladtunk tovább. Elsősorban gazdasági jellegű építmények, azaz félig földbevájt gödrök, egy - valószínűleg gabona tárolására szolgáló - tároló verem, és egy újabb védműárok került a felszínre. A jól keltezhető, gazdag leletanyag és a rétegtani (sztratigráfiai) vizsgálatok alapján a település életében több korszakot sikerült megfigyelnünk és elkülönítenünk. Az árok betöltésében átégett, faszenes és hamus pusztulási réteget találtunk. A pusztulás a leletek alapján az i. sz. 2. század második felére keltezhető, és kapcsolatba hozható a korabeli írott forrásokban a rómaiak egyik legsúlyosabb háborújaként emlegetett 167-180 közötti markomann-szarmata háborúval, amikor többek között a Duna bal partján élő barbár lovasharcosok Kelet- Pannoniába, Lussonium területére is betörtek - teszi hozzá Beszédes József. Az ásatáson talált leletek többsége egyébként a háború előtti békés időszakkal hozható összefüggésbe. A távoli római provinciák: a mai Németország és Franciaország területéről importált kiváló minőségű terra sigillata kerámiák valószínűleg a folyami kereskedelem révén kerültek a településre. Az észak-itáliai eredetű „Fortis” névbélyegzős mécses pannoniai készítésű is lehetett. Ezen kívül a település mindennapi életének más bizonyítékai: csontból készült hajtű- illetve játékkorongok, patkó, bronz ládikaveretek, és bronz íróvessző is felszínre került. A feltárás alapján az is elmondható, hogy a település a barbárok támadását túlélte: az i. sz. 3. században ásott tárolóverem betöltésében ugyanis állatcsontok és egy emberi koponyatető mellett 4. századi bronz pénzérmét is napvilágra hozott a régészek ásója. Balogh Emese Valószínűleg minden paksi számára ismert történelmi esemény, hogy a Rákóczi-féle szabadságharc idején, 1705-ben a neves kuruc generális, Vak Bottyán csapatai, a híres imsósi réven keltek át a Duna jobb partjára és egy palánkerősséget emeltek az egykori római erődítmény romjain. Már korábbi ásatásokon is találtak Vak Bottyán palánkjához köthető tárgyakat: például ágyúgolyót és cserépből készült pipát. Ebben az évben azonban a pécsi régészek napvilágra hozták a 18. század elején épült palánk bejáratához tartozó védmű elszenesedett maradványait is.
