Paksi Hírnök, 1999 (11. évfolyam, 1-50. szám)
1999-05-07 / 19. szám
www.paks.info.hu/hirnok Szerkesztőségünkbe több észrevétel érkezett a vasúti múzeum állapotával foglalkozó cikkekkel kapcsolatban. Most ezekből válogatunk, a vitát pedig lezártnak tekintjük. Postaládánkból Tisztelt Főszerkesztő Asszony! A Paksi Vasúti Múzeummal kapcsolatos az 1999. április 23-i számban megjelent „Büszkeségtől a szégyenig”, „Rozsdatemető, vagy nevezetesség” cikkekből kimaradt tények. 1. A paksi Vasúti Múzeum a budapesti Közlekedési Múzeum felügyelete alá tartozik, mint közgyűjtemény, a tulajdonában vannak a kiállított és elhelyezett múzeumi tárgyak. Az ingatlan és annak felépítményei a MÁV Rt. Pécsi Üzletigazgatósága tulajdonában vannak. A területet bérli az általam képviselt Társaság. A bérleti szerződés a terület bérletéről szól, benne a múzeum látogathatóságának biztosításáról. A nosztalgiázó cikkíró, azt miért nem vette észre, hogy 4 évig teljesen zárva volt. Minden érdekelt nagy örömmel venné az Önkormányzat segítségét, együttműködését, ennek érdekében megtörtént a kapcsolatfelvétel. 2. A jelenlegi bérlő Társaság szerződés keretében éttermet működtet a főépület alsó szintjén, a bérleti szerződésben egyéb tevékenységre is jogosult bérlő. A törődés és odafigyelés, állagmegóvás, messze több a cikkben írtaknál. Az információk hiányosan és más szövegkörnyezetbe ágyazva megtévesztő hatást keltenek. A korábbi bérlő magánvállalkozó távozását követően 4 évig teljesen zárva volt. A jelenlegi bérlő Társaság, teljes karbantartást nélkülöző területet vett át. Az átvételi állapot dokumentálva van videofelvételeken. Az 1997. július végi megnyitásig a teljes terület megtisztításra került a bozóttól, vadcserjéktől, tereprendezés, kerítésjavítás, stb. melynek költségei meghaladták az 1,2 millió forintot. A főépület alsó szintjén kialakításra került a váróterem és jegykiadó a resti helyén, 60 férőhelyes melegkonyhás étterem, a Közlekedési Múzeum által előírt jelleggel, továbbá új vizesblokk és konyha létesült. Felújításra került a belső elektromos és vízvezeték rendszer. A teljes alsó szint festve, tapétázva és mázolva lett, új meleg és hidegburkolatok készültek. A felső szinti múzeumi termekben, üvegezés és világítás átalakítása történt. Kibővítésre került a parkoló területe is. Mindezek költségei meghaladták a 3 millió forintot. A munkálatok során kiderült, hogy a helyi kutaknak vize nem felel meg az előírásoknak, ezért mintegy 1,5 milliós költséggel vezetékes ivóvíz került bevezetésre a területre a főépületig. E nélkül egyáltalán nem üzemelhetne a Múzeum. A bérlő a muzeális szabadtéri tárgyak karbantartását, festését nem végezheti. Egy vasúti kocsi rendbetétele esetén, csak a festési munkáknál, mintegy 100.000,- Ft a festék anyagköltség, a többi munkát nem is említem. A cikkben közölt 4-5 millió forint minden évben kellene ahhoz, hogy a Közép-Európában egyedülálló közgyűjtemény európai színvonalon bemutatható legyen. A bérlő parkoló bővítést elvégezheti, de nem köteles rá, így a burkolat kialakítása, nem pillanatnyi pénzhiány miatt késik, hanem, mert az elvégzendő munkák bekerülési költsége kb.: 2-2,5 millió forint. Az alapítványról: ez nem az én „ dédelgetett gondolatom”, hanem az egyedüli, konkrét lehetőség amivel segíteni lehetne. A tulajdonosok a MÁV Rt., a Közlekedési Múzeum mindent megtesznek az anyagi lehetőségeihez képest a fenntartásért. A város részéről a jelenlegi vezetésnek pozitív a hozzáállása a múzeum ügyéhez, de a pénztelenség nagy úr, hozzá kell tenni, hogy a korábbi vezetés teljesen elzárkózott a megoldásban való együttműködéstől. Az alapítvány létrejötte, vagy bármilyen más formában megvalósuló támogatás esetén a bérlő Társaság a jelenlegi jelképes összegű belépő díjak helyett, ingyenesen tenné a megtekintést, egyébként minden javaslatot szívesen fogad, megoldásokra nyitott. A helyi érdeklődésről annyit, hogy a két évvel ezelőtti megnyitáskor minden helybeli iskolát, gyermekintézményt levélben tájékoztatott a bérlő, hogy az őszi zárásig, ingyenesen megtekinthetik a múzeumot, talán öt csoport érkezett. A kötelezettségekről: nincs joga beavatkozni az újságírónak, hogy mit tartalmaz két szerződő fél által érvényesen megkötött szerződés. Továbbá jogkövetkezmények nélkül nem lehet a nyilvánosság előtt magánjogi szerződések megvalósulásába beleavatkozni. Egyébként a Bérbeadók elégedettek a Bérlő Társaság tevékenységével. Ide illik az a régebben gyakran idézett mondás: aki tud az alkot, aki nem az bírál. Meg lehet próbálni bárkinek, ha jobban tudja, csinálja, megoldható! A bérlő Társaság képviseletében: 1999.05.01. Dr. Műhelyi János ügyvéd Postaládánkból Még egyszer a vasúti múzeumról N agy örömmel olvastam a Vasúti Múzeum sanyarú sorsát bemutató cikküket. Családommal a lap megjelenése előtti hétvégén a fent említett intézményt választottuk Id, mint a gyerekeket igazán érdeklő hétvégi programot. A látvány hasonló indulatokat és érzelmeket keltett bennem is, talán ezért szeretnék a cikkükhöz néhány gondolatot hozzáfűzni. Ha valaki járt a „helyszínen”, talán sikerült véletlenül felfedezni azt a vasúti kocsit, ami egy hajdani kiállítás nyomait viseli magán. A falakon régi időket idéző fényképek, tervrajzok, ez utóbbiak ha valódiak, akkor igen szép kort értek meg, de ne lennének azok, mert a vélhetően tapétaragasztóval történt felragasztásuk a vasúti kocsi falára valószínűleg nem a további hosszú életük titka. A tervrajzok alatt egyszer volt tárolók nyomai. Üvegeik betörve, szétszórva a kocsiban. Gondolt arra valaki, hogy ha itt egy látogató megsérülne a szinte mindenhol uralkodó balesetveszélyes állapotok miatt, akkor a kártérítés biztosan magasabb összegre rúgna, mint egy söprű, egy lapát, egy szemeteskuka, no meg egy „vállalkozó”, aki az üvegtörmeléket pillanatok alatt képes eltakarítani - csak úgy kézileg. Valószínűleg a kocsik ablakainak felhúzása sem igényelne milliókat, ezáltal elérhető lenne, hogy a régi üléseken az eredeti borítást, és ne a madarak által képzett új stílusú üléshuzatot tekinthessék meg a látogatók. Ugyanez a mozdulat - ablakfelhúzás - elegendő lenne ahhoz, hogy a néha jobb napokat látott Csajka szintén madárpiszokkal borított üléseinek kényelmét ne egy nagyobb méretű darázsfészekkel a fejük fölött próbálgathassák a gyerekek, bár nekik ezek az „apróságok” talán fel sem tűnnek, rájuk csak a vasút varázsa terjed ki. A kézi hajtány - ez nem biztos, hogy megfelelő megnevezés, de nem vagyok hozzáértő - is talán kezdetnek beérné annyival, hogy valaki a deszkáit lecsavarozza, esetleg lefesse. Sorolhatnám... Akik annyira szerettek volna segíteni és igazán mindent megtettek, de valahogy mégsem sikerült, azoknak ajánlanám a fent említett munkafolyamatok saját kezűleg való elvégzését társadalmi munkában. Nevem és címem a szerkesztőségben, „fizikailag segítőképes vagyok”. Most néhány szót azokról, akik anyagi értelemben is segíthetnének. Meglátásom szerint Paks egy múltját kereső város. Ebből a szempontból a Vasúti Múzeum nagy értéket jelenthetne a városnak. Talán Pales Város Önkormányzata is felajánlhatna egy közhasznú munkást a múzeum szakértelmet nem igénylő karbantartási munkáinak ellátására. A helyi vállalkozói réteg megpróbálhatná kicsiben azt, ami Budapesten nagyobb mértékben ölt testet. Nem egy ötmilliós értékű festmény odaajándékozásáról lenne szó. Biztosan vannak olyanok, akik egy múzeumi tárgy felújítási költségeit magukra tudnák vállalni, ki-ki erejéhez mérten. A múzeum talán nem zárkózna el attól, hogy a felújító nevét feltüntesse az adott tárgyon, s talán van olyan ember, akit ez jó érzéssel töltene el. H a megtenné, talán unokái is látni fogják. Nem csak a nevét. Név és cím a szerkesztőségben
