Paksi Hírnök, 1998 (10. évfolyam, 1-47. szám)
1998-10-30 / 38. szám
Paksi Hírnök 1998. október 30. SVÉDASZTAL A RENDŐR, A KISFIÚ ÉS AZ AJÁNDÉK BICIKLI Az Országos Bűnmegelőzési Tanács elnöke, Hipp Károly rendőr ezredes október 27-én egy camping kerékpárt ajándékozott Vádli Tibor pusztahencsei tanulónak. EIMOiOi Szokásos havi értekezletüket tartották október 15- 16 án Domboriban az ország megyei rendőr-főkapitányai. A téma ezúttal az „eurokonform” rendőrségi stratégia tervezése, és erre való felkészülés, valamint Magyarország és Nagy- Britannia rendőrségeinek kapcsolata. Ezen kívül foglalkoztak a rendőrség belső ellenőrzésének feladataival, illetve azzal, hogyan lehet megvalósítani egy országos nyilvántartási hálózatot, mely esetenként segítené a szolgálatban lévő rendőrök azonnali intézkedéseit. A 112-es nemzetközi segélyhívó rendszer kialakításának feltételeiről is tárgyaltak a főkapitányok. Ennek lényege, hogy a rendőrséghez telepített központban döntenének arról, veszély esetén melyik segélyt nyújtó szervezetet hívják. A rendszer kiépítése négy milliárd forintba kerülne. A főkapitányok értekezlete után klubgyűlést is tartottak, ahol új elnököt és tisztségviselőket választottak. JUTALOM-|»y|ár hagyomány, hogy a 1VX Paksi Rendőrkapitányság az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulóján házi ünnepség keretén belül köszönti és jutalmazza dolgozóit. Az idei évben tizenegyen pénzjutalomban és hatan előléptetésben részesültek. Az ötvenedik születésnapját ünnepelő Csibrik Pálné eredményes munkája elismeréseként a Belügyminisztérium emléktárgyát vehette át. A Tolna Megyei Rendőrfőkapitányság elismerésében dr. Szoboszlai Katalin, Mónus Attila rendőr őrnagyok, Deli Sándomé és Kovács Imréné közalkalmazottak részesültek. A történet a nyári zsaru táborban kezdődött - meséli Hipp Károly, aki előadóként részt vett az IPA (International Police Association) által szervezett bölcskei táborban, ahol kerékpár akadály versenyt rendeztek a szervezők, így folytatja;- Tibor kezén és lábán mély sebek nyomai azt bizonyították nem volt túl sikeres a biciklis szereplés. Társai kissé élcelődve mesélték a nagy esés történetét, még a fiú szégyenkezve vallotta be: nem tud kerékpározni, sőt nincs is a családban bicikli. Megesett a szívem a fiún, és akkor elhatároztam, hogy felújítom a fiam gyerekkori bringáját, és elhozom. Sötét szemű kissé ijedt képű fiú lép ki a biritói szakmunkásképző tanteremének ajtEyán. Soha nem hívták ki még óra közben, s amikor Cseh Tamást, a paksi Rendőrkapitányság „DADA” programjának oktatóját megpillantja az ajtóban, könnybe lábad szeme. Még a folyosón végigérnek Tibor fejében csak az jár, vajon miért kereshetik a rend őrei. Nagy sóhaj az ajkán, majd mosoly a riadt gyerek arcán, amikor megtudja: a kék színű kerékpár, amely az iskola teraszán áll, mostantól az övé.-Sajátom? - kérdezi vissza bizonytalanul, majd egy pillanat alatt rápattan és bár „kacsázva”, de tesz egy kört a kerékpárral:-A „tesóm” is mehet majd vele - mondja önzetlenül, és egyre csak helyet keres ahová elrejthetné, nehogy valaki illetéktelenül bitorolja. - Soha sehová nem mehetett - mondja a pusztahencsei Általános Iskola egyik pedagógusa.- Sajnos a szülők rossz anyagi körülmények között élnek, de tisztességgel. Többen vannak testvérek, soha semmi probléma nem volt velük. Tibor először a falut a nyáron hagyta el, amikor Bölcskére mehetett, a táborba. A roma család szigorúan neveli a gyerekeket, nem tűr semmilyen kihágást, de ha mégis Tibor csínt követ el: kukoricán térdepel. Tibor szeretettel beszél családjáról, szüleiről. Más roma akar lenni mint a többiek, ezért meg is tesz mindent, ő is apa szeretne lenni, aki gyerekeket nevel, még ha nehezen is.- Közepes tanuló volt, de a szakmunkásképzőben már ötöse is van - mondja az egykori tanárnő. Gyakran bejár még az iskolába, és még egyetlen látogatás alkalmával sem mulasztotta megköszönni hogy elmehetett a táborba.- Beszédes fiú - mondja Hipp Károly ezredes. - Nyitott a világ dolgai felé, nem szabad hogy elkallódjon, s talán ez a bicikli eszébe jutatja majd, hogy a rendőröktől csak az fél, akinek van félnivalója. T'bor nem túl bőbeszédű a meghatottságtól, emlékszik az ősz hajú ezredesre, akivel a nyár folyamán beszélgetett, és a kerékpár akadályversenyre. A sebek azonban már begyógyultak, azokat elfeledte. Egyetlen egy dolgot azonban most sem felejtett el:- Köszönöm... (Seregély)
