Paksi Hírnök, 1998 (10. évfolyam, 1-47. szám)
1998-10-30 / 38. szám
1998. október 30. Paksi Hírnök ? CÉGGYŰRŰK ADOMÁNYOZÁSA Évek óta az 1956-os forradalom és szabadságharc megemlékezésének előestéjén tartja a Paksi Atomerőmű Részvénytársaság azt az ünnepséget, ahol húsz dolgozó veheti át munkája elismeréseként az I. számú blokk beindítása alkalmából alapított „Céggyűrűt”. Az ünnepélyes átadáskor l Tóthné Németh Irén a paksi atomerőmű pénzügyi és reklám előadója köszöntötte a meghívottakat, majd Kováts Balázs tájékoztatási főmérnök Az a tény, hogy a paksiakl nak Paks a világ közepe, egy újabb adalékkal vált bizonysággá. Néhány napja itt járt a Száz tagú cigányzenekar. Eljött ide, mi több: itt játszott. Igaz, az Atomerőmű jóvoltából. Amikor erről az eseményről ír a tollforgató, önfegyelem kell hozzá hogy rövid legyen, és hogy még a jogosság ellenére is kötelezően csínján bái\jon a szuperlatívuszokkal. A Városi Művelődési Központ színháztermében játszó ismert művészegyüttes olyan teljesítményt nyújtott, amilyet talán még nem is látott, nem is hallott élőben az, aki csak most találkozott vele először. Talán hallotta a rádióban, vagy látta a televízióban, de ki kell ábrándítanom: az élő "adás” egy más világ. Ismert opera, operett, magyar -és cigánydalok szerepeltek a repertoárban, szállt a „Pacsirta” a „Denevér”, és éreztük, hogy mi is lassan szárnyra kapunk, és útra kelünk. A zene, a tökéletes hangzás szinte beleitta magát a zsigereinkbe, visszatértek az emlékek egy-egy dal hallatán no, és persze ahogyan szólt... Akik még eddig nem beszélt 1956-os gyermekkori élményeiről. Szabó József vezérigazgató adta át a kitüntetéseket, mindazoknak, akik legalább tíz éve dolgoznak az Atomerőműben, tartósan kiemelkedő a munkateljesítményük, példamutató magatartással, jó emberi és munkatársi kapcsolatokkal rendelkeznek, valamint tudta, most megtudhatta, hogy milyen félelmetes hangszer a hegedű. Sírt. Nevetett. Megjárta a hegyet és a völgyet. Aztán megfordult: hátára vette a lelkeket és könyörtelenül vitte jnagával úgy, hogy senkiitek sem jutott eszébe tiltakozni. Szólt magasan és mélyen, édesen és mélabúsan, hogy aztán átcsapjon fergetegesbe, majd szörnyű űrt hagyva maga után, amikor elhallgat. Hiába is kérdezném, hallották-e már azt, amikor egy hegedű kérdésére nyolcvan hegedű válaszol? Érezték-e már azt, hogy valami csuda folytán elfeledkeznek magukról és elindul a testük és imbolyogni kezd, vagy a térdük, bokájuk rázza a ritmust? Velünk megesett. És ez még nem minden: mert eljött a cimbalom ideje. Tisztán, szépen szólt az is, valami csudálatos szépen, de a cimbalmos kezét és az ütőt már nem is lehetett látni. Valami olyan fergeteges, boszorkányos gyorsasággal pörgött, hogyha moziban vagyok, azt mondom, többszörösére gyorsított a felvétel, mert ilyen bizony a valóságban nincs. A látvány és a zene elelkötelezettek az atomerőmű uránt, és a társaság hazai és nemzetközi elismerése érdekében kifejtett tevékenységükkel példaértékű munkát végeztek. Akitüntetések átvétele után az előző évek hagyományainak megfelelően az idén is színvonalas műsor szórakoztatta a meghívott vendégeket. kábította az embert, ritka narkózis ez, s mélyen szívtuk magunkba ezt az ópiumos cigarettát, amely olyan jól esett, hogy csak az tudja, aki ezt átéli. Aki a közönség soraiból megtette, azzal sem járt rosszul, hogy a művészek munkáját, arcát figyelte egy kis időre. Szokás ez a cigányzenekarokban, hogy szemmel, tekintettel, mozdulattal, mosollyal nevetéssel bíztatják egymást, azonnali tetszést nyilvánítanak, vagy a végén megbravózzák egymást. Nem volt ez visszatetsző, sőt: nagyon is illett a képbe, hiszen mégis csak banda volt ez a legjavából: a világon egyedül álló a Száz tagú cigányzenekar, számos állami kitüntetés tulajdonosa, egyénileg is, és „csapatban” is. A paksi közönség persze nem tudott állami djjat adni. De piros pecsenyére verte a tenyerét, lelkében pedig hazavitte azt, amit csak így lehet megkapni. Egy órára kikapcsolt mindent ami a hétköznapokban nyomaszt, vagy fáj, amit csak akkor lehet megtenni, amikor a hársfák békésen suttognak, és elpihen a lombok között a szél... K.G.P. A NŐK VÉDELMÉBEN A bonyhádi kórház nőgyógyászati osztálya a Paksi Atomerőmű jóvoltából a közelmúltban jutott egy olyan több millió forintos hordozható ultrahang berendezéshez, amellyel a kismedence és a belső női nemi szervek vizsgálata végezhető el. A kórház tervei között szerepel, hogy a készülék könnyű mozgathatóságát kihasználva a környező településeken szűrővizsgálatokat tartanak. Első lépésként azonban Pakson használják majd a berendezést, ezzel is kifejezve köszönetüket az Atomerőműnek. Október 31-én és az azt követő három hétvégén a Köldökzsinór Alapítvány helyiségében - Kishegyi út 34/c - Dr. Winkler László a Bonyhádi Kórház főorvosa tart kismedencei szűrővizsgálatot. Mint azt a főorvos elmondta, ez a vizsgálat teljesen fájdalom mentes, és lehetőséget ad arra, hogy nagyobb pontossággal állapítsanak meg, vagy zárjanak ki bizonyos nőgyógyászati betegségeket. Ugyanakkor Winkler doktor hangsúlyozta: ez az ultrahangszűrés nem helyettesíti a hagyományos cytológiai vizsgálatot. A félelmek eloszlatására elmondta, hogy ez a kismedencei ultrahangszűrés megfelel egy szokványos nőgyógyászati vizsgálatnak. H. M. KÓRHÁZÉRT Alapító ülését tartja a Paksi l Kórházért Alapítvány a Duna Hotelben november 5-én. Mint azt Vajnai Attila, az alapítvány életre hívója a Paksi Hírnöknek elmondta: a rendezvényre meghívja a kuratórium tagjain kívül a környező települések önkormányzatainak képviselőit, a paksi képviselő-testületének tagjait, a vállalkozókat és mindazokat, akik tehetnek a kórház létrehozása érdekében. A KIKAPCSOLÁS ÓRÁJA
