Paksi Hírnök, 1998 (10. évfolyam, 1-47. szám)

1998-02-06 / 4. szám

1998. február 6. Paksi Hírnök Kródi Andrea Herczeg József v._________________________________________ Dr. Pásztor Hilda ____1 L_w____&-------------------------------------------------------J Kiszl Károly FAKSANG IDEJÉN MILYEN JELMEZT ÖLTENE FEL? A farsang: „Igazi hazája Olaszország, ahol a római kori szaturnáliák emlékét őrzi, de egész Európában elterjedt. Számos népszokás fűződik hozzá, melyek a pogánykori tavaszváró és termékenységet kérő szertartások maradványai..." -írja róla az Új magyar lexikon. Farsang. A vígság, az evés-ivás ideje. Ilyen­kor, nagyböjt előtt, évente egyszer, ha csak ideig­­óráig is mindenkinek megvalósulhatnak álmai -azzá válhat, amivé, akivé szeretne... Csipkerózsikaként várhatja a királyfit, esetleg, mint Hófehérke, a hét törpét, de lehet császár és uralkodhat, udvari bo­lond és behódolhat... Ki kisnyuszivá válik, ki ijesztő farkassá... Vagy takarja csak a lényeget: az arcát. A közélet szereplői az év há­­romszázhatvannégy nap­ján bizony nem bújhatnak el. Nevükhöz, a róluk szerzett be­nyomás mellé társul egy kép is, amit vállalniuk kell. De egy évben egyszer ők is át­változhatnak. Vajon mivé? Herczeg József polgármes­ter: -Utoljára az Örökifjú Tánc­­együttes farsangi bálján vettem részt. Akkor arabnak öltöztem. Azért annak, mert olyan jelme­zem volt. Előtte Egyiptomban jártam, onnan hoztam... Egyéb­ként nem szeretem a jelmezt. Kiszl Károly, a Charon Bt. Ügyvezetője: -Idén Németkér­­re megyek jelmezbálba. Van egy skót szerelésem, rendszerint ab­ban jelenek meg ilyen rendezvé­nyeken. Angliában jártam, ott jutottam hozzá. Egyébként a „skótságnak" nincs jelképes ér­telme, hiszen egy vállalkozó nem engdeheti meg magának, hogy skót legyen... Vincze Zoltán, az Ipari Park Kft. ügyvezetője: -Figye­lembe véve azt a tényt, hogy nem a ruha teszi az embert, nem öltenék jelmezt... Azért sem, mert ha felvennék egy álarcot, utána biztosan megbánnám, hogy nem másnak öltöztem. Kródi Andrea, Tavasz és Paks Szépe: -Legszívesebben Csőrike jelmezét ölteném ma­gamra az ismert rajzfilmből... Hogy miért? Csak, mert nagyon szeretem a meséket. Azt még nem tudom, vajon valóban lesz­­e alkalmam Csőrikévé változni, egyelőre még nem kaptam far­sangi bálba meghívót. Dr. Hortobágyiné dr. Gera Judit, aljegyző, az adóosztály vezetője: -Én órás jelmezt ven­nék fel, vagy egy nagy órát akasztanék a nyakamba, de le­hetőleg reggeltől estig, hiszen ál­landó időzavarban szenvedek... Dr. Pásztor Hilda, a Városi Rendelőintézet igazgató­főorvosa: -Jótündémek öltöz­nék, mert arra van most a legna­gyobb szükség. Pasztellszínű ru­hát vennék fel, virágos fejékkel, jól érezném magam, és ezt sugá­roznám kifelé is... Egyébként nem megyek jelmezbálba Sólya Emma Napjaink számítógépes világában egyre na­gyobb teret hódítanak a szí­nes egérpadok. A fantázia nem ismer határokat: az üz­letekben megjelent egy iga­zán dekoratív darab, rajta szőke csinibaba pucér felsőtesttel, kis tangában. A lába között lehet az egeret to­logatni. Föl, le. Jobbra, bal­ra, de inkább föl-le. Merthogy úgy jobb, használni. Ötletes, mit több: fantázi­adús. Nagy munka közben kis élvezet azoknak, akiknek egyébként nem jut belőle. Vagy jut, de nem sok. A ter­vezője talán arra gondolt, hogy aki éjszaka magányo­san dolgozik, ne érezze túl­ságosan egyedül magát. Kel-EGÉRPAD lemes felüdülés zord, téli es­téken. Bevezetés a számító­gép világán keresztül a női test rejtelmeibe, kamaszo­dóknak. A nőknek még nem terveztek hasonló mause- pa­dot. Még jó. Képzeljék: min­denki a számítógép előtt ül­ne. Ha már nincs időnk egy­másra, legalább legyen egy kis mesterséges szemezgetés, afféle igazi tili-toli, ami csak a miénk. Azt csinálja, amit akarunk, nem beszél vissza, nem is létezik, de van, ifjú marad, a sajátunk, és mindig szép. És lehet raj­ta tologatni. Mármint rajta a mause-t. egunhatatlanul... (K. K.) / PAKSI / ie

Next

/
Thumbnails
Contents