Paksi Hírnök, 1998 (10. évfolyam, 1-47. szám)
1998-02-06 / 4. szám
Paksi Hírnök 1998. február 6. EMBERMESÉK A BAGOLY SZEMŰ EMBER Ha egy ember elszánja magát, s úgy dönt, hogy kutatni indul a paksi éjszakák titkait, számolnia kell azzal, hogy legalább annyira bele szerelmesedhet ezekbe a neonfüstös napszakokba, mint amennyire visszarettenhet tőlük. SZARKA JÓZSEF Már a kutatás kezdetén megbizonyosodhat arról, hogy a vélt titkok, rejtelmek nem is olyan rejtelmesek, mint elhatározása pillanatában gondolta. A paksi éjszakák önként megmutatják titkaikat a kíváncsiskodónak: megesik, hogy szeretettel átkarolják, s az is megesik, hogy elrettentik őt, valami váratlan, páratlan drasztikummal. „A paksi éjszakák pontosan olyanok, mint minden vidéki város éjszakái” - vallja a bagoly szemű ember. Vannak azonban paksiak, akik úgy vélik, hogy biztonságosabbak ezeknél. Mindenesetre tolvajok, betörők is járnak a paksi éjszakában, nyomukban a rend őreivel. Járnak verekedésben, verésben jártas mindent tudók, álomtalanok és otthontalanok, megszállott művészhajlamúak, akik a csillagokkal lyuggatott űrben keresik lelkűk békességét. Ha kegyes az időjárás, csillagászok fürkészik az éjszakai ég titkait. Járnak az éjszakában slampos részegeskedők, többnyire múlandó szerelmi kalandra vágyakozók, de a felsorolt embereken is túltesz az éjszakát járó, magát bagolyszeműnek valló ember.- Az éjszaka fenségét csak annak van joga tisztelni, aki műveli az éjszakát - mondja újdonsült ismerősöm egy esős, késő éjszakai órán, majd így folytatja:- Éjszakázni mindenki tud, de az éjszakában élni az más. A nappalokban élő, dolgozó ember mit sem tud a hozzám hasonló bagoly szemű emberek csodálatos életéről. Állítom, hogy megérne egy misét, ha lejegyezné valaki történelmünket. Gyönyörűséges és tanulságos történet a miénk.- Eseménydús, avagy sivár történelmet tudhat-e magáénak a paksi éjszakában?- Is, is. Attól függ, hogy milyen történésekkel ajándékozza meg a hozzám haonló bagoly szemű embereket az adott éjszaka. A paksi éjszakák nem túlságosan érdekesek. Itt-ott néhány rablás, kocsmai verekedések. A bagoly szemű ember manapság ilyen apróságokkal nem foglalkozik. Bezzeg a pesti éjszakák robbantásai, azok igen - mondja a negyvenes éveiben járó férfi, s a zuhogó esőben udvariasan nyitja ütött-kopott Ladája ajtaját előttem. Ülünk a kocsiba, s indulunk fel az újtemplom utcán, közben sejtelmes mosollyal megjegyzi:- Menjünk, bagolykodjunk egy kicsit.- Mondja, mióta csinálja ezt? - kérdezem tőle némi rosszérzéssel.- Már nem emlékszem - válaszolja - mindenesetre bagolyszemű ember lévén magát is megláttam és megsajnáltam ebben az esős éjszakában. Gondolom, lekéste a helyi járatot: szívesen leugrasztom az Óvárosba. Ne gondoljon semmi rosszra, én nem vagyok a szó klasszikus értelmében vett kukkoló ember. Nem vagyok az a fajta, akik a hölgyek titkait fürkészi, nem vagyok kém, sem spion, nem vagyok semmiféle hatóság. Igaz, ha a sors kegyes lesz hozzám, valahol a polgárőrséget fogom szolgálni. Addig, amíg erre nem lesz lehetőség, csak bagolykodok az éjszakában.- A bagolykodáson kívül mivel foglalkozik?- Történetesen válóperes tárgyalásokra, meg lélekgyógyászhoz járok, meg folyamatosan felélem a javaimat. Nagyok az én lelki sebeim uram, ezért járom az éjszakát.- Hogyan telnek a nappalai?- Nappal a baglyokhoz hasonlatosan álomra hajtom a fejem. A dunakömlődi halászcsárdánál járunk, így figyelmeztetem az én bagoly szemű emberemet, hogy ugyan már vegye vissza az irányt Paks felé.- Mondja, mit lát maga egyáltalán az éjszakában? - faggatom tovább.- Sokan kérdezték már tőlem ezt a hülyeséget. Látom amit látok. Nappal semmit, éjszaka mindent. Kóbor kutyákat, macskákat, az egész éjszakai életet, de ez csakis rám tartozik. Ha mindenféle embernek felfedném az éjszaka titkait, komoly problémák keletkeznének a maguk városában.- Miért mondja, hogy a maguk városában?- Tudja, ez nem az én városom, én Érden lakok. Egyébként az egész országban bagolykodok. Pakson először.- Ezen az egyetlen éjszakán minden titkát kibagolykodta ennek a városnak?- Mindent megtudtam - válaszolja. Miután megáll a Lada a ház előtt, ő nem törődve a zuhogó esővel, ő gyorsan kiszáll az autóból, és udvarias mosollyal nyitja ki előttem az ajtót. Megilletődötten köszönetét suttogok, s mielőtt vissza ülne a járgányba, még megkérdezem tőle, hogy merre indul bagolykodni, meg azt, hogy tudja -e, merre van Lipótmező. Azt mondja, hogy Szekszárdra, illetve a környező településekre indul, de siet, mert még pirkadat előtt Érdre kell érnie, ugyanis többnyire itt alussza a Baglyok nappali álmát. Lipótmezőt kedveli, a bagolykodást azonban egészen addig nem hagyja abba, míg őt mint normális, becsületes tanár embert nem rehabilitálja a nappali világ. Ha nem mulasztotta volna el az elmúlt héten megvenni a Paksi Hírnököt, akkor elolvashatta volna, hogy megalakult a Duna-Sió-Sárvíz Kistérségi Turisztikai Egyesület, hogy mi áll a képviselő, Hajdú János lemondásának hátterében, hogy meglehet, gyógyfürdő lesz Pakson, hogy mi is a szépség titka, hogy megemlékeztek a kultúra napjáról, hogy a paksi Gombos nem az a Gombos... Legközelebb megveszi a Paksi Hírnököt?
