Paksi Hírnök, 1998 (10. évfolyam, 1-47. szám)
1998-02-06 / 4. szám
Paksi Hírnök 1998. február 6. SVÉDASZTAL TARSTALANUL... Az emberek többsége magányos, társtalan. Az ilyen emberek ki vannak éhezve a beszédre, és elég egy bátorító jelzés, egy mosoly, és máris árad a szó belőlük. Vagy itt van egy másik magány, ami talán még az előzőnél is rosszabb: a társas kapcsolatban létező magány, az ilyen ember befelé fordul, nem osztja meg másokkal gondjait, vagy titkát. Mert valóban: mások mellett is élhetünk egyedül. Az élet valódi szereplői tehát azok, akik elhagyottak, vagy áldozatai egy rosszul működő kapcsolatnak. Van családjuk, akikhez már nincs közük. A bátrabbak kitörnek, de vannak olyanok is, akik úgy gondolják, nincs más választásuk: beletörődnek, hogy ez a sorsuk. A Városi Nyugdíjasklub elnökének, Czetli Imrének a paksi idősek érdekében végzett munkája eredményesnek bizonyult: január 21-én a Nyugdíjasklubok és Idősek „Életet az Éveknek" Országos Szövetsége elnökségi tagnak választotta.- Azt mondták, ne legyek kíváncsi arra, hogy miért pont rám esett a választás... Figyelemmel kísérték, értékelték eddigi munkámat, ezek alapján neveztek ki - mondja szerénykedő büszkeséggel. Tizennyolc megye képviselői mellett a Tolna megyei nyugdíjasok és az egymásnak kölcsönös segítséget, támogatást nyújtó mintegy hétszáz nyugdíjasszervezetet egyesítő szövetség között jelenti az összekötő kapcsot Czetli Imre. Az újdonsült elnökségi tag tervei között szerepel, hogy Paksra invitálja az ország időseit, hogy a paksi nyugdíjasklub bemutatását és egy városi sétát követően megtekinthessék az atomerőmű Tájékoztató és Látogató Központját is. A negyedévenkénti elnökségi ülések, a beszámolók, a folyamatos kapcsolattartás az ország más egyesületeivel nem gátolja Czetli Imrét a helyi klubban, a nyugdíjasok érdekében végzett munkájában. Mint mondja: el sem fogadta volna a kinevezést, ha az nem szolgálta volna a paksi nyugdíjasklub érdekeit. Megbízatása visszavonásig tart. Negyvenes évein túl járó hölgy egy három éves kislánnyal és egy kisfiúval áldott állapotban húsz évvel ezelőtt férjhez ment, az úr a házasság kötésük után kijelentette: csak egy gyerek maradhat, a másik nem. Amikor a kicsi megszületett örökbe adta, az asszonynak azóta őrlődik lelke. Nemrég elvált, nem bírta a brutalitást és a fiú elvesztése is nyomasztotta lelkét. Pár hete rátalált a fiára, aki azóta nős, családos ember. Itt már a történteket meg nem történtté tenni: nem lehet. Az asszonyból nehéz kihúzni egy szót is, mindig egyedül jár az utcán lehajtott fejjel, nincs barátja, barátnője, akivel megoszthatná a mindennapok keserűségét. Ötvenes éveiben járó férfi, aki koránál jóval fiatalosabban öltözik, akinek kellemes a modora, kifogástalan a megjelenése, biztos az egziztenciája, róla kevesen tudják, hogy kettős életet él. Barátnője, csak titokban sír, hiszen nem mutatkozhat vele az utcán kéz a kézben, nem hívhatja fel amikor akarja, és kellemetlen magyarázkodni a barátoknak, miért nem viszi magával, ha meghívják. Régen nem mutatkozik már társaságban, és nagyon egyedül érzi magát. Barátja gyakran bizonygatja, hogy csak őt szereti, de meddig lehet valaki két helyen férfi, s meddig lehet bírni, hogy titokban szereti a barát, és mégis a feleségével utazik a tengerpartra? Két dolog öli meg a szerelmet - mondja egy beszélgető partnerem: a sok pénz és a pénztelenség.- Amikor még fiatalok voltunk, és nem volt pénzünk minden este az ágyban tervezgettük a közös otthont. Külön munkát vállaltunk, hogy minél több dologra jusson, és mire elkészült a ház, a szerelem vára összeomlott. Gyűlölök hazamenni, és csak ideges vagyok, amikor véletlenül mindketten otthon vagyunk. Nincsenek barátai, egyedül járja az utcákat, nap mint nap órákat barangol a Duna-parton, és ha kedve támad uszodába menni, oda sincs aki elkísérje. Az ember társas lény, mégis a sorsdöntő óráiban magányos. Senkivel nem osztható meg a születés vagy a halál magánya, és senki nem vállalja helyettünk a testi és lelki szenvedéseinket, de enyhítheti, hiszen társtalanul nincs értelme és célja, öröme az életnek. Csak a férjünktől, barátunktól, szerelmünktől, szüléinktől kapott szeretet, szerelem erősíthet minket Azért fájdalmas a magány, . mert elvesz valamit tőlünk, amit mástól talán megkaphatnánk, és azért, mert nem úgy tartozik hozzánk valaki: ahogyan azt mi szeretnénk. (Seregély) CZETLI HE ELISMERÉSE
